A québeci húsos pitétől a lengyel káposztás raguig számos hagyományos étellel tehetjük változatosabbá az ünnepi asztalt. Kilenc karácsonyi fogást mutatunk be az Atlanti-óceán két partjáról és azon túlról.

## Tourtière – Kanada

A Québecből származó, egész Kanadában népszerű húsos pitének vidékenként más a receptje. Saguenay térségében többféle húsból – akár vadhúsból – és felkockázott burgonyából készül a töltelék. Manitobában sokféle fűszert adnak a húshoz, a tengerpart egyes részein lazac is kerülhet a pitébe. Montréalban viszont kizárólag finomra darált sertéshússal sütik, és juharsziruppal tálalják.

## Pasteles en hojas – Dominikai Köztársaság

E hagyományos karácsonyi, banánlevélbe csomagolt batyu tésztáját érett és zöld banánból, sütőtökből, valamint édesburgonyából készítik. A hús mellett különféle zöldségek, lilahagyma, paprika, fokhagyma és paradicsompüré kerülhet a töltelékbe, olykor pedig grépfrút és narancs is. A batyut banánlevélbe tekerik, megkötik, majd nyílt tűzön megsütik. Hasonló ételek több mezoamerikai országban is megtalálhatók.

## Pavlova – Új-Zéland

A könnyed habcsóktortát tejszínhabbal és gyümölcsökkel díszítik, nevét pedig a híres Anna Pavlova balerináról kapta. Az orosz művész 1926-ban Ausztráliában és Új-Zélandon turnézott. A két ország azóta sem tudott megegyezni abban, melyikükben találták fel a desszertet, az azonban ismert, hogy receptjét először 1929-ben, Új-Zélandon közölték.

## Mézeskalács házikó – Németország

A Grimm testvérek meséjében ilyen édesség csalta csapdába Jancsit és Juliskát. A mai készítőkre másféle veszély leselkedik: a házikót nehezebb megenni, mint felépíteni. Bár az elkészítése időigényes, gyerekekkel együtt különösen élvezetes program lehet – utána pedig akár sokáig lehet gyönyörködni benne.

## Kūčiukai máktejjel – Litvánia

A máktejhez a beáztatott mákszemeket alaposan összetörik, majd vizet adnak hozzájuk. Rendszerint édesített, kelt tésztából sütött, mákos kūčiukai kekszet kínálnak mellé. Ez a litván karácsonyesti vacsora, a Kūčios tizenkét hagyományos fogásának egyike. A litvánok egy héten át készülnek az alkalomra, az ünnepi asztalra pedig nem kerül hús.

## Vitel toné – Argentína

Az olasz bevándorlóknak köszönhetően a piemonti vitello tonnato Argentínában nemcsak népszerűvé, hanem jellegzetes karácsonyi fogássá vált – közben a neve is kissé megváltozott. A hidegen tálalt étel vékonyra szeletelt, pácolt borjúhúsból készül, amelyhez tonhalas-kapribogyós krémmártást adnak.

## Bûche de Noël – Franciaország

Egykor az volt a szokás, hogy az ünnepi mise után a család a kandalló köré gyűlt, és meggyújtott egy megszentelt farönköt – valójában egy méretes tölgy- vagy más fából származó hasábot. Ma már inkább az asztal mellett gyűlik össze a család, ahol a karácsonyi fatörzs piskótás-csokoládés sütemény formájában jelenik meg.

## Wellington-bélszín – Egyesült Királyság

Az elnevezés eredete bizonytalan. Nem valószínű, hogy a waterlooi csatában híressé vált Wellington hercegéhez kapcsolódna, a Wellington nevű várossal való összefüggés pedig még kevésbé hihető. Maga az étel pirított marhabélszínből készül: a húst pástétommal és gombapéppel vonják be, leveles tésztába csomagolják, majd megsütik.

## Bigos – Lengyelország

Lengyelországban karácsony előestéjén készítik a bigost, más néven „vadászpörköltet”. A friss és savanyú káposztát hússal, valamint kolbásszal párolják össze. Általában nagy adag fő belőle, így nemcsak az ünnepi estén eszik, hanem a következő napokban is – egyszerűen újramelegítve.