A programozás történetét gyakran az 1950-es évektől számítják, pedig a kezdetek jóval korábbra nyúlnak vissza. Ez az áttekintés nem teljes iparágtörténet, hanem a legfontosabb állomásokat követi végig: az első algoritmustól és a korai számológépektől a személyi számítógépeken át a globális IT-központokig.

## Ada Lovelace és Turing: az elméleti alapok

Charles Babbage 1833-ban mutatta be analitikus gépének tervét a fiatal matematikus Ada Lovelace-nek. Az egymáshoz kapcsolódó fém fogaskerekekből álló szerkezet feltételes utasításokat hajthatott végre, és bizonyos mennyiségű információt is tárolhatott.

Lovelace felismerte a gépben rejlő lehetőségeket, és algoritmust írt hozzá a Bernoulli-számok sorozatának kiszámítására. Ezt tekintik az első számítógépes programnak.

Az algoritmus formális megközelítése egy évszázaddal később kapott új alapot: Alan Turing brit matematikus és kriptográfus 1936-ban írta le absztrakt számítási modelljét, a később róla elnevezett Turing-gépet.

A második világháború alatt Turing munkatársnői a brit kódfejtés központjában, Bletchley Parkban kezelték a korai számológépeket. Munkájuk hozzájárult a német Enigma titkosításának feltöréséhez. Ezt az időszakot dolgozza fel a 2014-es Kódjátszma című játékfilm is.

## A gépi kódtól az assemblyig

Az 1950-es évekig rendszerint maguk a számítógépek tervezői írták a programokat. Minden gépnek saját, utasításokból álló nyelve volt, a kód pedig műveleti és memóriarekesz-számok sorozatára hasonlított. A programozónak meg kellett tanulnia a gépi parancsokat, papíron elkészítenie a kódot, majd többször ellenőriznie azt.

A szakemberhiányra részben az assembly nyelv adott választ: a pusztán számszerű utasítások mellett betűkkel jelölt parancsok jelentek meg. Az assembly egyik első leírását Maurice Wilkes, David Wheeler és Stanley Gill adta közre a The Preparation of Programs for an Electronic Digital Computer című munkában.

## Amikor a „számítógép” még foglalkozás volt

A NASA kaliforniai Jet Propulsion Laboratoryjában, a JPL-ben kezdetben nőket alkalmaztak „emberi számítógépként”. A repülőgépek felemeléséhez szükséges hajtóművek számától a rakéta-üzemanyag sűrűségéig sokféle adatot számoltak ki. Az első ilyen munkatárs Barbara Canright volt 1939-ben, később pedig egész női részlegeket hoztak létre.

Amikor az 1950-es években a NASA valódi számítógépeket kezdett használni, sok férfi mérnök és kutató még nem bízott a gépekben. A programozás ezért a JPL-ben jórészt női munkává vált. A gondos kézi számítások hozzájárultak a Voyager-programhoz, az első marsjáró elindításához és az ember Holdra juttatásához. A 2016-os A számolás joga afroamerikai női matematikusok történetét mutatja be a NASA Langley Kutatóközpontjában.

## A tranzisztor forradalma

A számítástechnika és a programozói szakma fejlődésének fontos fordulópontja volt az elektroncsövek leváltása tranzisztorokra. Az első működő félvezető eszköz megalkotását 1947-hez és a Bell Laboratories három fizikusához, John Bardeenhez, Walter Brattainhez és William Shockleyhoz kötik. Shockley egy évvel később bipoláris átmenetű tranzisztorrá fejlesztette tovább a találmányt. A három kutató 1956-ban Nobel-díjat kapott.

A félvezetőkkel azonban már az 1920-as években is folytak ígéretes kísérletek. A Nyizsnyij Novgorodból származó Oleg Loszev jelentős eredményeket ért el a szilárd félvezetők elektrolumineszcenciájának kutatásában. Tizenkilenc évesen készítette el kristályheterodinját, amelyet Nyugaton „crystadyne” néven emlegettek: az eszköz nemcsak rádiójelek vételére, hanem továbbítására is alkalmas volt.

A brit Radio Times forradalmi rádiótechnikai találmánynak nevezte, és azt jósolta, hogy a generáló kristály idővel felülmúlhatja az elektroncsövet. Az 1920-as évek végére azonban az elektroncsövek kiszorították a kristálydetektorokat, így ez a kutatási irány megtorpant.

A tranzisztor megjelenése mindenesetre alapjaiban alakította át a számítástechnikát: hozzájárult a félvezető-technika, a mikroprocesszorok és az integrált áramkörök fejlődéséhez.

## A programozás kezdetben női szakma is volt

A programozó önálló foglalkozásként az 1940-es és 1950-es években jelent meg. Mivel az egyetemeken 1965 előtt még nem létezett informatikai szak, gyakran bárkit felvettek, aki jól teljesített a logikai teszteken.

Mary Allen Wilkes eredetileg jogásznak készült, de az 1960-as években ezen a pályán kevés lehetőség nyílt a nők előtt. Egy tanára korábbi tanácsára végül az MIT-nél vállalt munkát, ahol logikus gondolkodása elegendő belépőnek bizonyult.

Az Egyesült Államok hivatalos statisztikái szerint 1960-ban a programozók több mint negyede nő volt. A szakma női jelenléte 1967-re annyira feltűnővé vált, hogy a Cosmopolitan is írt róla.

Margaret Hamilton vezette az Apollo holdprogram szoftverfejlesztő csapatát. A forrásszöveg szerint munkája során ő honosította meg a „software engineering”, vagyis szoftverfejlesztés kifejezést.

A nők aránya 1984-től kezdett csökkenni. A történészek ezt a személyi számítógépek terjedésével magyarázzák. Az 1970-es évektől egyre több otthonban jelent meg például Commodore 64 vagy TRS-80, amelyeket a szülők gyakran fiúknak ajándékoztak. Ők így már az egyetem előtt megismerkedtek a kódolással, a programozást pedig fokozatosan férfias szakmaként kezdték kezelni.

## Az IBM–Microsoft-üzlet és a szoftverpiac születése

A nyugati IT-ipar megszilárdulásának jelképes pillanata volt az IBM és a Microsoft megállapodása. Az IBM-nek 1981-ben sürgősen operációs rendszerre volt szüksége új személyi számítógépeihez. Bill Gates megvásárolta a Seattle Computer Products 86-DOS rendszerének jogait, majd a Microsoft az IBM követelményeihez igazította azt. Így született meg az MS-DOS, amelynek új változatait a két vállalat 1993-ig közösen fejlesztette.

A forrás szerint ez akkor minden idők legnagyobb szoftverértékesítési ügylete volt, és megmutatta, hogy önmagában szoftverből is komoly üzlet építhető. Az IBM alábecsülte a személyi számítógépek piacát, és nem ragaszkodott kizárólagos licenchez; ezt azóta is súlyos üzleti hibaként emlegetik. Gates 24 éves volt a szerződés megkötésekor, amelyhez a forrás megfogalmazása szerint üzleti kapcsolatok is hozzásegítették.

Nyugaton a programozás több területről nőtt ki. Az egyik a hadászat volt, különösen a titkosítás és a kriptográfia. A másik az űrkutatás, amelyben a női programozók és számolók 1940 és 1960 közötti munkája meghatározó szerepet játszott. Ehhez csatlakozott később a tudomány és az üzleti élet. Steve Blank innovációs ciklusról szóló előadásának tétele szerint az új technológiák gyakran a hadseregben jelennek meg, majd a polgári piacon teremtenek új szakmákat.

## A szovjet út: atomprogram, mérnökök és számolóbrigádok

A Szovjetunió csúcstechnológiai ágazata a hidegháború alatt sajátos pályán fejlődött. Az Egyesült Államok 1946-os atomfegyverkísérlete után a Szovjetunió felgyorsította saját nukleáris programját. Az Igor Kurcsatov vezette, Nobel-díjasokat is felvonultató kutatói kör egyúttal a szovjet mérnöki iskola alapjait is megteremtette.

A fegyverkezési és űrversenyben nem egyszerűen új üzemeket, hanem addig nem létező iparágakat kellett létrehozni. Az elszigetelt fejlesztés miatt a megoldások gyakran eltértek a nyugatiaktól. Míg az Egyesült Államokban molekuláris szűrőket alkalmaztak az urándúsításhoz, a Szovjetunió különleges centrifugákat fejlesztett; ezek első tűszerű alkatrészei egy uljanovszki gramofongyárban készültek.

A fizikusoknak és vegyészeknek óriási mennyiségű számításra volt szükségük. A matematikai részlegeken aritmométerekkel, valamint Rheinmetall és Mercedes mechanikus számológépekkel dolgoztak, többnyire nők.

Alekszandr Szamarszkij akadémikus visszaemlékezése szerint harminc nő között osztotta szét a több száz egyenletet. Mindegyikük nagyjából tíz feladatot számolt, egymástól látszólag függetlenül, de folyamatosan továbbadták egymásnak az eredményeket. Ezt a módszert a számítások párhuzamosításának nevezte. Állítása szerint így két hónap alatt végeztek, tizenötször gyorsabban a vártnál.

Az atombombán végzett munka első évében a moszkvai programozói tanfolyamok valamennyi női végzettjét bevonták. A szovjet atombombát 1949-ben próbálták ki, az első atomerőmű pedig 1954-ben kezdett működni.

A programozás már a szovjet mérnökképzés korai szakaszában megjelent, bár a kibernetikát ideológiai okokból elutasították, a genetikához hasonlóan. Az első programozói feladatokat ezért általános és ipari mérnökök végezték. Sztálin halála után megváltozott a kibernetikához való viszony, és a kutatóintézetekben elkészültek az első saját számítógépek.

Vlagyimir Matyuskin az Arzamasz–16 mindennapjairól szóló könyvében azt írta, hogy a számítások rendszerint állandó kapkodásban zajlottak. Az elméleti szakemberek gyors eredményeket követeltek, miközben a műszaki hátteret kézi számológépek jelentették. A dolgozók nyolcórás műszakban, két félórás szünettel számoltak. Az első Sztrela számítógép csak 1954-ben érkezett meg, a matematikai részleg alapvető átalakítására pedig az 1970-es évekig, illetve az 1980-as évek elejéig kellett várni.

A számítógépek az atom- és űripar mellett gyorsan terjedtek a kutatóintézetekben és a hadiiparban is. Az 1960-as évekre már sok helyen használták őket, miközben kevés volt a műszaki szakember. A kibernetikusi és mérnöki pálya ezért nagy presztízsnek örvendett.

## Szabványosítás nyugati mintára

A Novoszibirszki Akadémiai Város projektje 1957-ben indult, de a tervgazdaság és a bürokrácia nem tette lehetővé, hogy a Szovjetunióban a Szilícium-völgyhöz hasonló ökoszisztéma jöjjön létre. A katonai megrendelések után sem következhetett be az a vállalkozói fordulat, amely Nyugaton a technológiákat a polgári piacra vitte.

Az 1970-es évektől az olaj- és gázexport egyre nagyobb súlyt kapott a szovjet gazdaságban, ami nem segítette az innovációk piacosítását. A késő szovjet iskolák tanulói ugyanakkor hazai számítógépeken tanultak. Ezek között saját fejlesztések és nyugati gépek másolatai is voltak; utóbbiak közé tartozott a közismert Elektronika sorozat.

A fordulat 1967-ben következett be, amikor felső szinten döntöttek a számítógépek szabványosításáról, mégpedig nem saját architektúrára, hanem az IBM megoldásaira támaszkodva. A hazai gépek és programnyelvek így főként a katonai szektorban maradtak meg, az ipar és a tudomány automatizálása pedig nyugati mintát követett.

Az 1970-es évekre sok programozó és gépbeállító dolgozott az Egységes Számítógéprendszerrel, az 1980-as évekre pedig megjelentek az automatizálási karok első diplomásai. A Szovjetunió felbomlása után nem maradt elegendő erőforrás saját megoldások fejlesztésére, ezért az IT-ágazat egyre inkább nyugati technológiákra támaszkodott.

## A személyi számítógép és az orosz szoftverpiac

A személyi számítógépek tömegessé válásával a gépek már nem egy kosárlabdapályányi termet, hanem csak egy asztal egy részét foglalták el. Az Egyesült Államokban az Apple Macjei, Európában a brit Spectrum gépek váltak népszerűvé, majd az IBM PC hosszú időre meghatározta a számítógépgyártás és a programozás szabványait. A forrás a BASIC-et, a Visual Basicet és a C++-t emeli ki a tömegesen oktatott nyelvek közül.

Oroszországban eleinte nehéz volt pénzt keresni szoftverrel, de az ipar és a vállalatok korszerűsítéséhez szükség volt könyvelőprogramokra. Ebből a piaci résből nőtt ki az 1C. A vállalkozásoknak nemcsak programra, hanem támogatásra is szükségük volt, amit a kalózszoftverek nem biztosíthattak. Az 1C ezért széles partnerhálózatot épített ki termékei kiszolgálására, amely a forrás szerint az ország legerősebb franchise-hálózatává vált.

A másik jelentős irányt a kiberbűnözés és az ellene való védekezés adta. Mivel a programozás korábban elsősorban az állami iparon belül fejlődött, kevés megoldás készült az üzleti piac számára. A személyi számítógépek terjedésével azonban egyre többen tanultak programozni, saját alkalmazásokat írtak, és idegen informatikai rendszereket is feltörtek.

Így jött létre a kiberbűnözésben és kiberbiztonságban jártas szakemberek köre, valamint az első orosz vírusirtók, a Dr.Web és a Kaspersky. Míg az 1C a hazai cégeket célozta, a vírusirtók már a kialakult külföldi piacra is kiléptek.

A forrás megkülönböztetése szerint Nyugaton a modern programozók elődei gyakran más szakmákból, logikai teszteken keresztül érkeztek, Oroszországban viszont főként szovjet mérnökökből lettek szoftverfejlesztők.

A személyi számítógépek és a globalizáció megteremtették a szoftverpiacot: Nyugaton hivatalos, Oroszországban sokáig nagyrészt kalózpiac alakult ki. Bár a programokat nehéz volt értékesíteni, az iskolákban és egyetemeken sokan tanultak programozni.

A nyugati termékek idővel egész piaci területeket foglaltak el. A forrás szerint több szegmensben ma sincs erős orosz vetélytárs, például a SAP-hoz hasonló ERP-rendszerek vagy az operációs rendszerek piacán. Ezzel párhuzamosan az orosz vírusirtók megjelentek Nyugaton, a külföldi cégek pedig orosz kiberbiztonsági szakembereket kezdtek alkalmazni.

A szovjet mérnöki iskola így orosz szoftverfejlesztői iskolává alakult. Az ágazatba pénz érkezett, de az általános mérnöki készségek háttérbe szorultak. Míg egy szovjet szakember akár nyomtatott áramkört is tervezhetett és firmware-t írhatott hozzá, a mai fejlesztők közül sokan már csak a firmware fölött futó programmal foglalkoznak.

## Erős digitalizáció, gyenge infrastruktúra

A forrás szerint Oroszországban mára csak néhány központ foglalkozik új informatikai mérnöki megoldásokkal, jóval kevesebb, mint például Texas államban. Saját szabványok hiányában az orosz termékek nyugati mintákat követnek.

Az erős matematikai iskola ugyanakkor sok fejlesztőt képzett. A cikk mintegy 760 ezer oroszországi fejlesztőről ír, ami a világ összes programozójának 2,75 százaléka. Ez hozzájárult az állami szolgáltatások és a pénzügyi ágazat digitalizációjához.

A digitalizáció elsősorban üzleti logika fejlesztését jelenti. A bankok mellett az atomipart, az Orosz Postát és az Orosz Vasutakat is az élenjárók közé sorolja a forrás, és azt állítja, hogy az orosz pénzügyi és állami szolgáltatások különösen kényelmesek. Az informatikai infrastruktúra fejlesztése viszont kezdetleges maradt: ez egyaránt érinti az adatátviteli és a számítási kapacitást, amelyek külföldi szállításoktól függnek.

## A világ fejlesztői központjai

A programozásnak is megvannak a maga földrajzi központjai. A legismertebb a Szilícium-völgy, amelynek neve Robert Noyce 1959-es, szilíciumhordozóra épített integrált áramköréhez kötődik. A térség technológiai múltja azonban régebbi: már a 19. század közepén haditengerészeti hajóépítést szolgáló kutatólaboratóriumok működtek ott, a 20. században pedig a távíró- és rádióipar fejlődött gyorsan. A „Silicon Valley” elnevezést Don Hoefler újságíró használta először a félvezetőiparról írt cikkében.

William Shockley a térségben alapította meg a Shockley Semiconductor Laboratoryt, amelyet a forrás a világ első tranzisztorgyártó vállalatának nevez. Csapatának kutatói később Palo Altóban létrehozták a Fairchild Semiconductort. A térség emellett az amerikai haditengerészet fontos kutatási-fejlesztési helyszíne is volt.

India ma a fejlesztők másik nagy központja. Informatikai ipara kezdetben az amerikai gazdaság kiszervezett részeként növekedett: olyan feladatokat végeztek ott, amelyek az Egyesült Államokban jóval többe kerültek volna. Így jött létre például az e-kereskedelmi és távközlési szoftvereket fejlesztő Infosys.

Az országban idővel sok saját termék született, és a forrás Indiát az egyik legígéretesebb piacnak nevezi. A Zoho például a Google dokumentumkezelő szolgáltatásaihoz hasonló programokat kínál, miközben egyedi startupok is megjelentek. India helyzete Ázsia és a nyugati világ között lehetővé teszi, hogy programozói Európában és Amerikában, valamint a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és más ázsiai piacokon is dolgozzanak.

Kína Ázsia legzártabb piaca. A programozók főként belföldi projekteken dolgoznak, mégis szakemberhiány van, ezért Indiából és Indonéziából is toboroznak. A kínai fejlesztők ennek ellenére Japánba, az Egyesült Államokba és más országokba is kivándorolnak.

Ázsiában India mellett Szingapúr vonzza a startupokat kedvezményes adózással és széles tudományos háttérrel; az ázsiai–csendes-óceáni térség másik központja Japán. Európában Nagy-Britannia különösen fontos, részben az Enigma feltöréséhez kötődő számítástechnikai hagyomány, részben a PC-vonaltól eltérő Spectrum gépek miatt. Az európai piac ugyanakkor nem olyan egységes, mint az amerikai: sok kisebb, egymástól elkülönülő szereplő alkotja. A tehetséges fejlesztők gyakran Londonba és Berlinbe költöznek, ahol a globális IT-ipartól valamelyest független nagyvállalatok is működnek.

## Elvándorlás és válság

A forrás mintegy 150 ezerre teszi az Oroszországból távozó informatikusok számát, ami szerinte az ország szakembereinek tíz százaléka. A kivándorlás 2022. február 24. után kezdődött, majd a szeptemberi részleges mozgósítás bejelentésekor újabb hullám következett. A cikk ezt az ukrajnai háború miatt kialakult, kényszerű döntésként írja le.

A makrogazdasági helyzet a globális IT-piacra is hatott. A Gartner kutatására hivatkozva a forrás azt állítja, hogy az ágazat volumene 2022-ben csökkent; hasonló folyamatot figyeltek meg a 2008-as és 2014-es válságok idején is.

A programozás története tehát jóval a modern számítógépek előtt kezdődött. A nyugati és a szovjet IT fejlődését egyaránt alakította a fegyverkezési és az űrverseny, a programozói hivatást pedig a személyi számítógépek elterjedése és a globalizáció tette tömegessé. A szakma ma már a világ szinte bármely pontjáról végezhető, miközben a nagy technológiai központok továbbra is magukhoz vonzzák a tudást és a munkaerőt.