A golyós íróeszköz ötlete először 1888-ban merült fel John Loud amerikai feltalálóban. A történet szerint egyszer megfigyelte, hogy egy tócsán átguruló labda nedves nyomot hagy maga után. Ez adta az ötletet egy olyan eszközhöz, amellyel élelmiszeres zsákokat és ládákat lehetett megjelölni.

Loud egy festéktartályt rugóval megtámasztott golyóval szerelt fel, és ezzel lényegében elkészítette a golyóstoll első elődjét. A kor technológiai lehetőségei azonban még nem tették lehetővé, hogy találmánya a zsákok feliratozásánál többre legyen alkalmas.

A mai golyóstollhoz hasonló eszközt csaknem fél évszázaddal később alkotta meg Bíró László magyar újságíró. A hegyes tollhegy helyett tintát tartalmazó betétet alkalmazott, amelynek végébe szabadon forgó golyót illesztett.

Az első prototípusok még messze voltak a tökéletestől: szivárogtak, akadozott a tinta adagolása, és csak teljesen függőlegesen tartva lehetett velük írni. Bíró azonban felismerte, hogy a megoldás kulcsa a betét végén lévő golyó. Közel hét év fejlesztés után, 1938-ban, egy budapesti nemzetközi kiállításon mutatta be a már teljesen működőképes golyóstollat, amely alapjaiban változtatta meg az íróeszközök világát.

## Keményebb anyag kell az acélnál

A golyóstoll hegyét közelről szemügyre véve joggal merül fel a kérdés: miként lehet ilyen apró, mégis szabályos gömböket gyártani? Az eljárás meglepő módon nem sokban különbözik a rágógumi vagy a kukoricapehely előállításánál alkalmazott módszertől.

Mindegyik esetben extrudálással alakítják ki a kívánt formát: egy képlékeny masszát megfelelő méretű nyílásokon préselnek át. A tollgolyók alapanyaga azonban volfrám-karbid-por. Ez az anyag csaknem tízszer keményebb az acélnál, ezért jól bírja a golyóstoll működésével járó igénybevételt.

A port először formázógépbe töltik, ahol magas hőmérsékleten összezsugorítják. Az így kapott masszát ezután nagy nyomással egy extruderen préselik keresztül. A berendezés egyik oldalán mindössze egy milliméter átmérőjű nyílások találhatók.

A gépből már csaknem kész golyók kerülnek ki, írni azonban még nem lehetne velük. A felületi hibák eltávolításához speciális tárcsás matricák közé helyezik őket. A tárcsák felületén egymáshoz igazodó, sugárirányú hornyok futnak.

A golyók a centrifugális erő hatására addig csiszolódnak, amíg szabályos gömbbé nem válnak. A folyamat felgyorsítására gyémántpasztát juttatnak a tárcsák közé.

Az utolsó lépés a vizuális minőség-ellenőrzés. Minden gyártási tételből kisebb mintát vesznek, amelyet mikroszkóp alatt alaposan átvizsgálnak. Ha ötezer golyóból akár egyetlen darab sem tökéletes, az egész tételt selejtezik.