A biztonsági öv története jóval azelőtt kezdődött, hogy az autó és a repülőgép tömegek közlekedési eszközévé vált volna. Edward Claghorn amerikai feltaláló 1885-ben szabadalmaztatott egy olyan övet, amely a lovas kocsi hajtóját rögzítette az üléshez.

Az első autókban még nem volt biztonsági öv. 1907-ben jelent meg bennük a mai repülőgépeken használthoz hasonló, csak a derekat rögzítő változat. Hamar kiderült azonban, hogy súlyos balesetben ez a kialakítás medencesérülést okozhat, vagyis bizonyos helyzetekben többet árthat, mint amennyit használ.

A helyzet az 1960-as évek végén változott meg. Ralph Nader ügyvéd „Unsafe at Any Speed” című könyvében élesen bírálta a korabeli autókat. A kritikát hamarosan szabályozás követte: az Egyesült Államokban törvény kötelezte a járműgyártókat az utasokat rögzítő szerkezetek beépítésére. A Szovjetunióban később, 1973-ban született minisztertanácsi határozat a biztonsági övek tömeggyártásának megindításáról.

Az autók övei kezdetben felhajtható karos csattal készültek, ahogyan a repülőgépek övei ma is. Ezt később felváltotta a nyomógombos csat, amelyet napjainkban minden autóban használnak.

## A repülőgépeken sem volt mindig öv

A repülőgépeken az 1930-as és 1940-es években jelent meg a biztonsági öv, használata azonban nem vált azonnal általánossá. Több légitársaság 1947-ben ellenezte, mert úgy vélték, hogy egy zuhanás során az öv több sérülést okozhat. Ez súlyos tévedésnek bizonyult: a légi balesetekben általában a be nem csatolt utasok sérülnek meg jobban.

Tíz évvel később, 1958-ban az Egyesült Államok szövetségi légügyi törvénye elindította a szigorúbb repülésbiztonsági követelmények kialakítását.

## Miért nem ugyanolyan a két rendszer?

Több oka is van annak, hogy a felhajtható karos csattal ellátott deréköv eltűnt az autókból, a repülőgépeken viszont megmaradt.

Az autó hárompontos övének vállon átvezetett része a jármű rendkívül erős szerkezeti eleméhez, a vázhoz kapcsolódik. A repülőgépen azonban nem minden ülés található az oldalfal mellett. A mennyezethez rögzített öv nem lenne ésszerű megoldás, az üléstámla pedig nem bírná el az utas ránehezedő tömegét.

A repülőgépeken használt karos csat vészhelyzetben megbízható és könnyen kezelhető: egyetlen kézmozdulattal kioldható, véletlenül viszont nehéz kinyitni. A rendszerint a csípő közelében elhelyezkedő nyomógombos csat egy ütéstől kioldódhatna, ha valamilyen tárgy közvetlenül a gombnak csapódna. Ilyen lehet például egy kisebb táska, amely egy kinyíló felső csomagtartóból esik le.

A harmadik különbség a járművek mozgásából adódik. Az autóbaleseteknél az utas teste jellemzően előre, hátra vagy oldalra mozdul el. A vállöv ezért fontos: hirtelen gyorsuláskor vagy lassuláskor korlátozza a felsőtest kilengését. Repülőgépen vészhelyzetben ezzel szemben elsősorban függőleges, fel-le irányuló mozgással számolnak. Ezért ott a deréknál rögzítő, egyszerűen oldható öv felel meg jobban a sajátos körülményeknek.