Juhhimlő vírusának nyomai kerültek elő kódexekből
Középkori pergamenlapokon mutatták ki a juhhimlő vírusát. A bronzkori leletekkel összevetett adatok szerint a kórokozó már 3500–3700 éve is veszélyeztette a háziállatokat.
Kapcsolódó cikkek és érdekességek egy helyen.
Középkori pergamenlapokon mutatták ki a juhhimlő vírusát. A bronzkori leletekkel összevetett adatok szerint a kórokozó már 3500–3700 éve is veszélyeztette a háziállatokat.
A tarimi múmiák mellett talált, 3300–3600 éves sajtból kinyert DNS arra utal, hogy a kefirtermékek nemcsak a Kaukázusból, hanem Hszincsiangból is terjedtek.
Több mint ezer ősi genom elemzése szerint a római uralom és a viking jelenlét kevésbé alakította Britannia génállományát, mint az angolszászok tömeges bevándorlása.
Ősi szibériai genomok elemzése szerint nemcsak Ázsiából jutottak emberek Észak-Amerikába: legalább ötezer éve visszafelé is zajlott a génáramlás.
Egy 45–46 ezer éves krími csonttöredék DNS-e közvetlen genetikai kapcsolatot tárt fel a Krím és az Altaj neandervölgyi népességei között.
Európai és közép-ázsiai régészeti lelőhelyek állatcsontjaiban több veszélyes baktérium, köztük szalmonellák DNS-ét mutatták ki. A leletek az ősi zoonózisok eredetének feltárását segíthetik.
A több mint három és fél méteresre is felegyenesedő óriásmoák Új-Zéland növényevő madarai voltak. Az ember érkezése után mintegy kétszáz év alatt kipusztultak.
Ősi genomok vizsgálata szerint a Stonehenge-et építő újkőkori népességet felváltó emberek a Rajna és a Maas deltájából érkeztek Britanniába, nem az Ibériai-félszigetről. A népességcsere a modellezés alapján mindössze száz év alatt ment végbe.
A Rajna–Maas-delta újkőkori lakóiban rendkívül sokáig fennmaradt a helyi vadászó-gyűjtögetők genetikai öröksége, miközben földműves és később sztyeppei eredetű népességekkel keveredtek.