Az első találkozáskor egyetlen szerencsétlen megjegyzés is azt az érzést keltheti a másikban, hogy nem érdekel bennünket, lenézzük vagy egyszerűen nem akarunk beszélgetni vele. Még akkor is érdemes megválogatni a szavainkat, ha egyébként igazat mondunk.

## 1. „Nem szoktam megjegyezni a neveket”

Lehet, hogy valóban rossz a névmemóriánk, de valószínűleg nekünk is jólesik, ha valaki igyekszik megjegyezni, hogyan hívnak bennünket. Ez a tisztelet jele, és azt üzeni, hogy fontosnak tartja a beszélgetést. A másik fél joggal várhat tőlünk hasonló figyelmet.

## 2. „Egyáltalán nem szeretek új embereket megismerni”

Egy introvertált ember számára valóban nehéz lehet idegenekkel kapcsolatot teremteni. Ez a kijelentés azonban akkor is megnehezítheti a beszélgetést, ha addig semmi probléma nem volt vele. A másik úgy értheti, hogy éppen vele nem szeretnénk szóba állni, ezért megsértődhet vagy rosszul érezheti magát.

## 3. „Valaki kellemetlen emberre emlékeztet”

Az ilyen megjegyzést gyakran magyarázat követi: az illető talán egy goromba szomszédra, kötekedő főnökre vagy sok gondot okozó volt partnerre hasonlít.

Ezt jobb elkerülni. Beszélgetőpartnerünk valószínűleg nem ismeri azt, akivel összehasonlítjuk, a kijelentést viszont könnyen személyes ellenszenvként értelmezheti. Ezzel gyorsan tönkretehetjük a hangulatot.

## 4. „Ez engem nem érdekel”

Különösen bántó lehet ez a mondat, ha a másik nyíltan barátságos, és próbál kapcsolatot teremteni. A megjegyzés lekezelően és elutasítóan hathat. Beszélgetőpartnerünk arra juthat, hogy vagy senkivel sem akarunk társalogni, vagy kifejezetten vele van bajunk. Mindkét következtetés arra késztetheti, hogy lezárja a beszélgetést.

Természetesen előfordulhat, hogy a téma távol áll tőlünk. Ilyenkor érdemes inkább másfelé terelni a szót, vagy olyan kérdést feltenni, amelyre a másik könnyen tud válaszolni.

## 5. „Ez nem az én problémám”

Hasonlóan elutasítóan hangozhat az is, hogy „Én ezzel nem foglalkozom”, vagy „Fogalmam sincs, mit csináljon”. Ezekkel könnyen elidegeníthetjük azt, aki segítséget kér tőlünk, vagy számára fontos kérdést tesz fel, amelyre nem tudunk válaszolni.

Lehet, hogy tényleg nem tudunk segíteni, a nyers megfogalmazást azonban közönyként és az empátia teljes hiányaként értelmezhetik. Jobb inkább javasolni valakit, akihez érdemes fordulni. Később még többször is találkozhatunk az illetővel, aki hálás lehet a támogatásért.

## 6. „Nincs időm, mondja gyorsabban”

Ez a mondat azt sugallhatja, hogy egyáltalán nem érdekelnek bennünket a másik szempontjai. Lehet, hogy valóban időzavarban vagyunk, de erről ő nem feltétlenül tud.

Ha éppen semmiképpen sem érünk rá, kérjünk elnézést, röviden magyarázzuk el a helyzetet, és ajánljuk fel, hogy később folytassuk a beszélgetést. Akár elérhetőséget is cserélhetünk.

## 7. „Milyen furcsán néz ki!”

Egy új ismerősnek adhatunk bókot, például megjegyezhetjük, hogy eredeti a megjelenése. A ruháját vagy a frizuráját azonban nem érdemes kritizálni. Ettől aligha leszünk rokonszenvesebbek, és nem teremtjük meg azt a barátságos, könnyed légkört sem, amely a kellemes beszélgetéshez szükséges.

## 8. „Ön ezt nem érti”

Még bántóbb változat a „Ez túl bonyolult önnek”. A másik ebből arra következtethet, hogy sajátunknál gyengébbnek tartjuk az értelmi képességeit, véleményét pedig figyelemre sem méltónak gondoljuk. Ez megalázó lehet, különösen akkor, ha félbeszakítjuk vele. Az illető akár véget is vethet a beszélgetésnek, mert nem akar olyasvalakivel társalogni, aki leértékeli.

## 9. „Micsoda ostobaság!”

A „Ez buta kérdés” és a „Bocsánat, de ez képtelenség” sem sokkal jobb. Az ilyen kijelentések tiszteletlenségként, illetve a másik értelmi képességeinek megkérdőjelezéseként hathatnak.

Előfordulhat, hogy egyáltalán nem értünk egyet beszélgetőpartnerünk gondolataival. Még ha teljesen biztosak vagyunk is a saját igazunkban, érdemes körültekintőbben fogalmazni, vagy egyszerűen más témára térni.

## 10. „Ehhez én jobban értek”

Az olyan kijelentések, mint a „Sosem tévedek” vagy a „Biztosan nincs igaza”, azt az üzenetet közvetíthetik, hogy felsőbbrendűnek tartjuk magunkat. A másik úgy érezheti, nem egyenrangú félként akarunk vele beszélgetni, hanem fölényes pozícióból.

Lehetséges, hogy valóban sokkal többet tudunk az adott kérdésről. Ezt azonban kategorikus kijelentések nélkül is elmondhatjuk. Például így: „Jól ismerem ezt a témát, és a tapasztalataim alapján ezt gondolom”, vagy egyszerűen: „Nem értek egyet önnel.” Ha nem a másik embert minősítjük, hanem a saját álláspontunkról beszélünk, kevesebb okot adunk a sértődésre.