Az emberi kultúra fizikai hordozókon való rögzítésének története több mint ötszáz évre nyúlik vissza: az 1440-es években Johannes Gutenberg megalkotta az első nyomdagépet. A hangrögzítés jóval később, csak a 19. század közepén jelent meg. Fejlődése nem egyetlen látnok munkájának eredménye volt: több feltaláló ötletei és újításai vezettek el a későbbi technológiákhoz.

## Az első kísérlet: a fonautográf

A francia Édouard-Léon Scott de Martinville 1857. március 25-én szabadalmaztatta fonautográfját. A berendezés akusztikus tölcsérből, rezgő membránból és egy hozzá kapcsolódó tűből állt. A tű egy forgó üveghenger kormozott vagy papírral borított felületéhez ért.

A tölcséren át érkező hanghullámok rezgésbe hozták a membránt, az pedig továbbadta a mozgást a tűnek. A tű így nyomot rajzolt a kormos felületre. A készüléknek azonban volt egy alapvető korlátja: a rögzített hangot nem lehetett visszajátszani.

## Charles Cros paleofonja

A hangrögzítés kezdeti időszakában Párizs meghatározó helyszínnek bizonyult. Húsz évvel Martinville után egy másik francia feltaláló, Charles Cros előállt a paleofonnal, amelynek görög eredetű neve „múltbeli hangot” jelent.

A szerkezet lemezből, tölcsérből, tűből és membránból állt. A tű végighaladt a lemez hangbarázdáin, rezgéseit átadta a membránnak, a tölcsér pedig felerősítette a hangot.

## Edison fonográfja

Crost azonban megelőzte az Egyesült Államokban dolgozó Thomas Edison. A feltaláló hasonló berendezésen dolgozott, és 1877 végére elkészítette hang rögzítésére és lejátszására egyaránt alkalmas gépét, amelyet fonográfnak nevezett el.

## A grafofontól a gramofonig

Az 1880-as években Charles Sumner Tainter és Chichester Bell Alexander Graham Bell Volta Laboratóriumában továbbfejlesztette a fonográf hengerét. Viaszbevonatú kartonhengert készítettek, majd létrehozták a hangrögzítő berendezés új változatát, a grafofont.

Emile Berliner 1888-ban változtatott a módszeren: henger helyett lapos lemezt használt, amelynek felületébe barázdákat préseltek. Találmányát eleinte játéknak szánta.

## Megszületik a mágneses hangrögzítés

Miután Oberlin Smith amerikai mérnök megismerte Edison találmányát, vizsgálni kezdte a hangrögzítés további lehetőségeit. Kísérletek sorát követően a dán mérnök, Valdemar Poulsen elkészítette a telegrafont, amely acélhuzalt használt adathordozóként. Ezzel kezdetét vette a mágneses hangrögzítés története.

1907-ben Guillon Kemmler továbbfejlesztette a gramofont. Az így létrejött hordozható készülék kis tölcsére már a burkolatba került, az egész szerkezetet pedig bőröndszerű házban helyezték el.

## Elektromos felvétel és mágnesszalag

Az első elektromos hangfelvételeket 1920 körül készítették az amerikai Bell Laboratories kutatói. A megoldás legfontosabb újdonsága a mikrofon használata volt. Ezek a mikrofonok méretükben a mai okostelefonokban található változatokhoz hasonlítottak. Az elektromos hangrögzítés megjelenése után a nagy lemezkiadók is mikrofonokat kezdtek használni a stúdiófelvételeken.

A következő jelentős lépést Fritz Pfleumer mágnesszalagja hozta el. A feltaláló 1927-ben, különféle anyagokkal végzett kísérletek után, vékony papírt vas-oxid-porral vont be, amelyet lakkal rögzített. Egy évvel később szabadalmat kapott a mágnesszalagos hangrögzítésre. 1932. december 1-jén engedélyezte találmányának felhasználását a világ első gyakorlatban is alkalmazható magnetofonjának megalkotásához.