A gyerekek akkor is megjegyzik a mellékes információkat, ha egyértelműen megmondják nekik, mire kellene figyelniük – derült ki a Torontói Egyetem kanadai pszichológusainak kísérleteiből. Az eredményeket a Psychological Science folyóiratban közölték.

A kutatók szerint a gyerekek számos területen gyorsabban tanulnak a felnőtteknél, jó példa erre az idegen nyelvek elsajátítása. A fejlődéslélektan ezt részben azzal magyarázza, hogy a figyelem irányításának és ellenőrzésének képessége gyermekkorban, különösen az óvodás években még kialakulóban van.

Míg a felnőttek jellemzően egyetlen feladatra összpontosítanak, a gyerekek egyszerre sokféle információt fogadnak be a környezetükből. Így a lényeges elemek mellett olyan részleteket is elsajátítanak, amelyeket a felnőttek az adott téma szempontjából érdektelennek tartanának. Bizonyos esetekben éppen ez segítheti őket a gyorsabb tanulásban.

A kanadai pszichológusok azt vizsgálták, hogyan dolgozzák fel a kisiskolások a tanulás szempontjából fontos, illetve mellékes információkat. Arra is kíváncsiak voltak, segít-e nekik a szelektív összpontosításban, ha világosan megjelölik, mit kell megjegyezniük. Két kísérletet végeztek, amelyekbe összehasonlításként felnőtteket is bevontak.

## Képek, amelyekre figyelni kellett

Az első kísérletben 35, 17–23 éves egyetemista és 42, 7–9 éves gyermek vett részt. Először különböző tárgyakat és állatokat – például teherautót, majmot és hóembert – ábrázoló rajzokat mutattak nekik. A résztvevőknek minden alkalommal meg kellett nyomniuk egy gombot, amikor új kép jelent meg a képernyőn, így figyelmüket közvetlenül a rajzokra irányították.

A következő szakaszban a rajzok egy-egy részletét látták, és lépésről lépésre ki kellett találniuk, mit ábrázolnak. Ha az első részletből nem ismerték fel a képet, újabb darabot kaptak hozzá, mintha egy kirakós állna össze. A rajzok fele már szerepelt az első szakaszban, a másik fele új volt. A kutatók abból mérték a korábbi tanulás hatását, hogy a résztvevők mennyivel könnyebben ismerték fel az ismerős képeket az újaknál.

## Képek, amelyeket figyelmen kívül kellett hagyni

A második kísérletben 60 egyetemista és 53 kisiskolás vett részt; egyikük sem szerepelt az első vizsgálatban. Ugyanazokat a rajzokat mutatták nekik, de ezúttal arra kérték őket, hogy ne figyeljenek rájuk. A fekete-fehér képek háttérként szolgáltak, előttük nagyobb, sárga számok jelentek meg.

A résztvevőknek úgynevezett N-vissza feladatot kellett megoldaniuk: meg kellett mondaniuk, milyen számot láttak egy, két vagy három képernyővel korábban. Ez erősen igénybe veszi a munkamemóriát, ezért elvileg kevés szellemi kapacitás marad a háttérképek megjegyzésére.

A második szakaszban ugyanazt a képfelismerési feladatot kapták, mint az első kísérlet résztvevői. A vizsgálat valódi célja ugyanis az volt, hogy kiderüljön, mennyire jegyezték meg a mellékes képi információt, miközben a számokra kellett összpontosítaniuk.

## A felnőttek előnye szinte eltűnt

Az első kísérletben a felnőttek több képet jegyeztek meg, és gyorsabban ismerték fel őket, mint a gyerekek. A kutatók szerint ez nem meglepő: a felnőttek munkamemóriája nagyobb kapacitású, kitartóbban tudnak figyelni, és több olyan ismeretük van, amely segíti az asszociációk kialakítását és a látottak megjegyzését.

A számokkal végzett feladatban szintén a felnőttek teljesítettek jobban. A háttérben megjelenő rajzok felidézésénél azonban szinte teljesen eltűnt az előnyük: a kisiskolások csaknem ugyanolyan gyorsan és pontosan ismerték fel a korábban háttérként látott képeket, mint a felnőttek.

A két kísérlet összevetése azt mutatta, hogy a felnőttek jobban megjegyezték a rajzokat, ha kifejezetten azokra kellett figyelniük, mint amikor csupán háttérként jelentek meg. Náluk tehát számít, ha a tanulás során célzottan a megjegyzendő információra irányítják a figyelmet.

A gyerekeknél viszont nem mutatkozott ilyen különbség. Ugyanolyan jól emlékeztek a képekre akkor is, amikor figyelniük kellett rájuk, mint amikor arra kérték őket, hogy hagyják figyelmen kívül azokat.

A szerzők szerint az eredmények arra utalnak, hogy nemcsak az óvodások, hanem legalább kilencéves korig a kisiskolások is szivacsként szívják magukba a környezetükből érkező információkat, függetlenül attól, hogy tudatosan próbálják-e megjegyezni őket. A közvetlen utasítások, amelyek kijelölik, mire kell különösen figyelniük, a korábban feltételezettnél kisebb szerepet játszhatnak a tanulásukban.

A kutatók szerint ezért a gyermekek számára fontosabb lehet egy információkban gazdag, de nem túlzsúfolt tanulási környezet kialakítása. A túl sok inger ugyanis nem feltétlenül előnyös: Új-Zélandon például egyes iskolák felhagynak a nyitott terű tantermekkel, és ismét kisebb osztálytermekre osztják a tereket, mert a zajos helyiségekben nem minden tanuló tudott összpontosítani és kényelmesen tanulni.