A tenisz eredete olyan régre nyúlik vissza, hogy nem lehet biztosan megmondani, ki találta fel. Az ókori egyiptomiak, görögök és rómaiak is játszottak valami hasonlót: kis labdákat ütöttek egymás felé kézzel vagy kezdetleges eszközökkel. A források szerint időszámításunk előtt körülbelül 1000-ben francia szerzetesek is egy rokon játékot űztek. Egy kifeszített kötél fölött dobálták át a labdát, és dobás közben azt kiáltották: „tenez”, vagyis „fogd” vagy „kapd el”.

## A tenyér játéka

A következő évszázadokban a játék egyre népszerűbbé vált. Kikerült a kolostorokból, és Európa-szerte a nemesség kedvelt időtöltése lett. Franciaországban a jeu de paume nevet kapta, amely szó szerint „tenyérjátékot” jelent.

Eleinte valóban puszta kézzel játszották, később azonban folyamatosan változott. Előbb különleges kesztyűket kezdtek használni, majd a falabdákat rugalmas bőrlabdák váltották fel. Ezután megjelentek az első ütőszerű eszközök: fakeretek, amelyekre hálót feszítettek. A pályák is átalakultak. A játék kezdetben udvarokon zajlott, idővel azonban külön fedett csarnokokat építettek hozzá.

A XIV–XV. századra a jeu de paume valóságos szenvedéllyé vált a francia arisztokrácia körében. Királyok, udvaroncok és katonák játszották, Párizsban és más nagyvárosokban pedig pályák százai épültek. Különösen kedvelte a játékot V. Károly francia király, akit Bölcs Károlyként is ismernek.

Miután a játék Angliát is meghódította, jelentősen átalakították. VIII. Henrik angol király szintén rajongott érte, és saját pályát építtetett a híres Hampton Courtban. Az angol változatot real tennisnek, azaz „valódi” vagy „királyi tenisznek” nevezték.

A korabeli felfogás szerint a játék nem pusztán szórakozás volt: arra szolgált, hogy megőrizze a test egészségét, erősebbé és kitartóbbá tegye a fiatalokat, és elűzze a tétlenséget, amelyet az erény halálos ellenségének tekintettek.

A népszerűség azonban idővel megkopott. A XVII–XVIII. század nagy európai politikai és társadalmi változásai közepette az arisztokrácia más szórakozások felé fordult. A régi teniszcsarnokok sorra bezártak, a játék pedig egy időre háttérbe szorult.

## A tenisz újjászületése

A sport története a XIX. század közepén vett új fordulatot, amikor Charles Goodyear feltalálta a gumi vulkanizálásának eljárását. A bőrlabdát még rugalmasabb gumilabda válthatta fel, így már nemcsak külön erre a célra kialakított pályán, hanem a szabadban, füvön is lehetett játszani. Innen ered a lawn tennis, vagyis a gyeptenisz elnevezés.

Közel huszonöt évvel később, 1874-ben Walter Wingfield londoni őrnagy szabadalmaztatta az általa Sphairistikének nevezett játék szabályait és felszerelését. A görög eredetű név jelentése „labdajáték”. Wingfield változata ütővel, hálóval és kijelölt pályával már erősen emlékeztetett a mai teniszre.

Fontos különbségek azért maradtak. A pálya homokóra alakú és a mainál jóval kisebb volt, a szabálykönyv pedig sokkal több előírást tartalmazott. A játékot rengeteg bírálat érte, de még többen voltak azok, akik megszerették. A teniszpályák fokozatosan megjelentek az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kínában, Indiában és a világ számos más országában.

## Wimbledon megváltoztatja a sport történetét

A döntő fordulatot az hozta, hogy az All England Croquet Club fantáziát látott Wingfield elképzelésében, és 1875-ben az egyik pályáját a gyeptenisz rendelkezésére bocsátotta. Két év múlva a játék már akkora népszerűségnek örvendett, hogy bajnokságot rendeztek. Az első wimbledoni tenisztorna 1877. július 9-én kezdődött.

A szervezők elvetették Wingfield különös, homokóra alakú pályáját, és a ma ismert téglalap mellett döntöttek. A szabályokat is átdolgozták; ezek jelentős része máig használatban maradt.

Az első versenyen kizárólag férfi egyes szerepelt. A nőket 1884-ben engedték pályára, és abban az évben a brit Maud Watson szerezte meg a címet. Az 1877-es tornán 22 sportoló indult, a döntőt pedig több mint kétszáz néző követte. Wimbledon első bajnoka a brit Spencer Gore lett.

Wimbledon sikere további nagy versenyek létrejöttét ösztönözte. Az amerikai nyílt teniszbajnokságot, a US Opent 1881-ben, a francia nyílt bajnokságot, a Roland Garrost 1991-ben, az ausztrál nyílt bajnokságot, az Australian Opent pedig 1905-ben alapították meg. Wimbledonnal együtt ma ezek alkotják a Grand Slam-tornák körét.

## Arisztokrata időtöltésből világsport

A tenisz sok más sportágnál sokoldalúbbnak bizonyult: különböző életkorú, edzettségű és társadalmi helyzetű emberek is játszhatták. Bár eredetileg a nemesség szórakozása volt, idővel mindenki számára hozzáférhető nemzetközi sporttá vált.

Népszerűsége a XX. században a televíziónak köszönhetően ugrott meg. A mérkőzéseket már nézők milliói követhették, a legjobb játékosok pedig világhírűvé váltak. A sporttól távolabb állók közül is sokan ismerik Björn Borg rendkívüli nyugalmát és pontosságát, valamint az érzelmes amerikai John McEnroe-val vívott párharcát, amely a tenisztörténet egyik legemlékezetesebb fejezetévé vált.

A női mezőnyben Martina Navratilova és Steffi Graf uralkodott, és átformálták a női sportolók fizikai felkészültségéről, illetve professzionalizmusáról kialakult képet. A hírességek névsora azóta olyan játékosokkal bővült, mint Roger Federer, Rafael Nadal, Andre Agassi, Novak Djokovic, John McEnroe, Marija Sarapova, Serena Williams, Marat Szafin, Danyiil Medvegyev és Arina Szabalenka.