Auguste Marie Louis Nicolas Lumière (1862. október 19. – 1954. április 10.) és Louis Jean Lumière (1864. október 5. – 1948. június 6.) Antoine Lumière fényképész fiai voltak. A franciaországi Besançonban születtek, de Lyonban nőttek fel, ahová családjuk 1870-ben költözött.

Mire érdeklődésük a mozgókép felé fordult, már jelentős tapasztalatot szereztek a mérnöki munkában, a gyártásban, a fényképezésben és az üzleti életben. Edison kinetoszkópja ösztönözte őket, de annak korlátait is felismerték: a berendezés kamerája nehézkes volt, a filmet pedig egy kémlelőnyíláson át egyszerre csak egy ember nézhette.

## Hosszú út vezetett a mozgóképig

A Lumière fivérek kinematográfja nem előzmények nélkül született. Eadweard Muybridge kronofotográfiai eljárása több kamera segítségével rögzítette a mozgás egymást követő fázisait. Étienne-Jules Marey zoopraxiszkópja korongokra rajzolt képeket vetített, így keltve a mozgás illúzióját. Ezek fontos állomások voltak, ám egyik megoldás sem tette lehetővé, hogy a közönség együtt, nagy vásznon nézze a mozgóképet.

Antoine Lumière 1894-ben egy párizsi kiállításon látta Edison és Dickson kinetoszkópját. Az élmény nyomán olyan készüléket képzelt el, amely nagy vászonra vetíti a filmeket, és hazatérése után fiait bízta meg a megalkotásával.

Auguste és Louis egy évvel később elkészítette a kinematográfot. A kézi hajtású szerkezet 35 milliméteres, perforált filmszalagot használt, másodpercenként 16 képkockás sebességgel, amely a filmgyártás szabványává vált. A filmszalag szakaszos továbbítását összehangolták a zárral, így az egyes képkockákat élesen lehetett rögzíteni és kivetíteni. A varrógépéhez hasonló mechanizmus a kinetoszkóp másodpercenként 46 képkockás működéséhez képest csendesebben és egyenletesebben mozgatta a filmet.

A kinematográf jóval könnyebb és hordozhatóbb volt a stúdióhoz kötött, terjedelmes kinetoszkópnál. Ennek köszönhetően az operatőrök a műtermen kívül is forgathattak, ami közvetlenebb, spontánabb felvételek készítését tette lehetővé. A berendezés ráadásul nemcsak felvette, hanem elő is hívta és ki is vetítette a filmet.

Legfontosabb újítása a mozgóképek nagy vászonra vetítése volt: a filmnézés ezzel közösségi élménnyé vált. Ez teremtette meg a nyilvános filmvetítés és az első mozik alapját. A fivérek mégis múló divatnak tartották találmányukat; nem sokkal a bemutató után Louis úgy vélte, a mozinak nincs jövője.

## Az első nyilvános filmvetítés

Az első nyilvános mozielőadást 1895. december 28-án tartották a párizsi Grand Caféban. A közönség ekkor láthatta a Lumière fivérek „A munkaidő vége” című filmjét, amely a Lumière-gyárból távozó munkásokat örökítette meg.

A korai alkotások rövidek és némák voltak, bonyolult cselekmény nélkül. A hétköznapokat mutatták meg: a gyárból kilépő munkásokat, az állomásra befutó vonatot vagy a kertben játszó gyerekeket. A természetes környezetben rögzített, egyszerű jelenetek lenyűgözték a közönséget, amely először látott nagy vásznon mozgó képeket.

Ezek a fekete-fehér filmek legfeljebb egypercesek voltak, mégis áttörést hoztak a vizuális művészetben és a szórakoztatásban. A premieren jelen lévő ismert illuzionista, Georges Méliès is megdöbbent a látottakon. Az utcai élet valósághű jelenetei nagy feltűnést keltettek, és sokan találgatták, miként érték el ezt a hatást a Lumière fivérek.

## A vonat, amely állítólag megrémítette a nézőket

A fivérek legismertebb alkotása „A vonat érkezése La Ciotat állomására”. A történet nélküli film egy, a peronon várakozó tömeget mutat; a szereplők többsége a Lumière család rokona volt. A forrás szerint a felvétel helyszíne Villefranche-sur-Mer állomása. A lassan közeledő szerelvényt a feltartóztathatatlan technikai fejlődés és a baljós végzet jelképének is tekintették.

A filmet gyakran az első horrorként emlegetik. A legenda szerint az 1896-os vetítéseken a nézők rémülten menekültek a vásznon feléjük tartó vonat elől. A történet hitelessége vitatott, de jól érzékelteti, mennyire újszerű és megrázó élményt jelentett akkoriban a mozgókép. A film az ifjú Alfred Hitchcockra is nagy hatással volt, és későbbi alkotásainak nyugtalanító képi világához is mintául szolgált.

## Világszerte terjedni kezdett a mozi

A Lumière fivérek 1896-ban Londonban, Brüsszelben és New Yorkban is megnyitották Cinématographe nevű mozijukat. Több mint negyven rövidfilmet mutattak be a francia hétköznapokról: egy akváriumot néző gyerekről, csecsemő etetéséről, munka közben látható kovácsról és menetelő katonákról.

A Francia Fotográfiai Társaság számára készített felvételek az első filmhíradók lettek, a lyoni tűzoltóságról forgatott alkotást pedig a történelem első dokumentumfilmjeként tartják számon.

A fivérek a filmplakát használatában is úttörők voltak. Párizsban ez számított a legfontosabb reklámeszköznek. Miután az 1895. decemberi első vetítésre mindössze harmincan váltottak jegyet, Henri Brispot litográfustól rendeltek plakátot a következő előadások népszerűsítésére.

A kinematográf gyökeresen átalakította a művészetet és a szórakoztatást, egyben a filmipar kiindulópontjává vált. Olyan úttörőket ösztönzött, mint Georges Méliès, aki különleges hatásokkal és történetmesélő filmekkel kezdett kísérletezni. Később a hangosfilm, a színes és a szélesvásznú mozi is arra az alapra épült, amelyet a Lumière fivérek teremtettek meg. A rövid dokumentarista jelenetektől hosszú út vezetett a látványos modern kasszasikerekig, ám a mozgókép közös élményének megszületése továbbra is a nevükhöz kötődik.