Nemcsak a madaraknak van fészkük és az emlősöknek odújuk vagy üregük: a rovarok is meglepően kényelmes, szilárd és meleg otthonokat építenek. A hangyák, a termeszek, a darazsak és a méhek lakóhelyei biológusokat és építészeket egyaránt lenyűgöznek.

## Föld alatti lakótelepek

A hangyák szorgalmas és ügyes építők: erdőkben, parkokban és réteken emelnek bolyokat. Az erdei vöröshangyák látványos, kupola alakú halmai akár mintegy tíz méter átmérőjűek és több mint két méter magasak is lehetnek.

A kupola napenergiát gyűjt. Árnyas erdőkben rendszerint nagy és magas, míg a világos, jól felmelegedő helyeken jóval szerényebb méretű. A boly belsejébe számos bejárat vezet. Meleg időben a hangyák kitágítják, estére vagy rossz idő közeledtével pedig lezárják ezeket. Így szellőztetik otthonukat, amelynek belsejében nyáron 26–29 Celsius-fok uralkodik.

A hangyák a felszíni építmény méretétől függetlenül folyamatosan tovább dolgoznak rajta. Az építőanyag mozgatása segíti annak kiszáradását, és megakadályozza a penész kialakulását. A felszínen dolgozó egyedek közben alaposan átmelegszenek, majd a föld alá visszatérve hőt visznek a bolyba. A kialakuló légáramlás ahhoz hasonlítható, amilyen a modern metrókban működik.

Télen a népes hangyacsalád kiterjedt és bonyolult otthonának legtávolabbi, legmélyebb részeibe húzódik vissza. Ott még a kemény fagy sem veszélyezteti.

A termeszek legalább ilyen összetett közösségi lakóhelyeket hoznak létre. Váraik föld feletti része akár tíz méter magas is lehet. Az építkezéshez agyagot, nyálat és ürüléket használnak; a keverék megszilárdulva rendkívül ellenállóvá válik.

A termeszvárban és mélyen alatta járatok és kamrák egész rendszere húzódik. Az építmény nemcsak a termeszeknek ad otthont, hanem szimbiontáiknak és parazitáiknak is. Az elhagyott termeszvárakba madarak és más állatok költözhetnek.

## Papírból készült otthonok

A papírt az ember feltehetően mintegy kétezer éve találta fel Kínában, a darazsak azonban már jóval korábban elsajátították a papírkészítést. Igaz, ők építőanyagként használják.

A fészek építése a nőstény darázs feladata. A téli dermedtség után erős állkapcsával felaprítja a száraz vagy korhadó fát, majd nyállal keveri össze. A massza kiszáradva vékony, áttetsző papírrá válik.

A darázs először egy kis, lépeket tartalmazó csészét készít, amelyet sziklapárkányhoz, ereszhez vagy ághoz rögzít. Petéit a csészében kialakított hatszögletű sejtekbe rakja. A kikelő lárvák kizárólag más rovarok péppé rágott húsát fogyasztják, ezért a nőstény ezután vadászni kezd.

A gyorsan fejlődő lárvákból dolgozók lesznek, amelyek már segítik az alapító nőstényt a fészek bővítésében és a következő nemzedék táplálásában. Őszre további lépek és több rétegnyi papírfal készül. Ekkor jelennek meg a fiatal nőstények és a hímek is. A hímek megtermékenyítik a nőstényeket, majd elpusztulnak. A leendő királynők áttelelnek, hogy tavasszal új otthon építésébe kezdjenek.

## Édes közösség

A mézelő méhek a darazsakkal ellentétben nem emelnek monumentális építményeket, és papírfalakat sem készítenek. Annál ügyesebben használják ki a már meglévő menedékeket.

Fészküknek rendszerint faodút választanak. A repedéseket propolisszal tömítik be. Ezt a gyantás anyagot nyár-, nyír- és más növények rügyeiből gyűjtik; szigetelő és fertőtlenítő tulajdonságokkal rendelkezik. A méhek nemcsak a réseket, hanem a lép sejtjeit, valamint az odúba került rovarok és más állatok tetemeit is bevonják vele. Így akadályozzák meg, hogy betegségek terjedjenek el a kolóniában.

A dolgozók potrohának alsó részén található mirigyek termelik a viaszt, amelyből a lépek készülnek. Ezekben nevelik a lárvákat, és itt tárolják a mézet, illetve a virágport tartalmazó méhkenyeret.

Egy méhcsalád akár százezer egyedből is állhat. Vezetője az anya, amely naponta körülbelül 1500 petét rak. A hatalmas háztartás fenntartása, a lárvák nevelése és a méz begyűjtése a dolgozók feladata. A hímekre, vagyis a herékre csupán a nőstények megtermékenyítéséhez van szükség. Ősszel olykor kiűzik őket, ami biztos pusztulást jelent, néhányuk azonban a kaptárban telel át.

A méhek otthona télen is meleg. Még erős fagyban sem csökken 20 Celsius-fok alá a kaptár belső hőmérséklete, a fészek közepén pedig, ahol az anya él, körülbelül 35 fok van.

A fűtésről maguk a rovarok gondoskodnak. A hideg beköszöntével szoros fürtbe tömörülnek: a külső méhek élő pajzsként védik a csoportot, belül pedig az egyedek életműködése termeli a hőt. Időről időre a felmelegedett méhek helyet cserélnek a kívül átfázott társaikkal.

Nyáron éppen az ellenkező feladatot kell megoldaniuk. Vizet hordanak és permeteznek szét, miközben erőteljes szárnycsapásokkal mozgatják a levegőt. Bizonyos értelemben tehát jóval az ember előtt megvalósították az „okosotthon” egyes alapelveit.