Tizennégy éves koromban fedeztem fel, milyen az, amikor teljesen magával ragad egy-egy rajongói világ. Először az animék következtek: az iskolában egy barátnőm mutatta meg a Death Note-ot, én pedig megpróbáltam L-nek öltözni. Később sorozatokért lelkesedtem, köztük a Doctor Whoért, a Merlinért, az Elveszett próféciákért és a Sherlockért. A filmek közül az Amerika Kapitány, a Star Trek és a Harry Potter került sorra, a zenekarok közül a My Chemical Romance és a 30 Seconds to Mars.

A könyvek világában az Elveszett próféciák, a Harry Potter, valamint az Artúr királyról és a kerekasztal lovagjairól szóló mondák kötöttek le. Mostanra a videojátékok is felkerültek a listára: a Detroit: Become Human és a Hogwarts Legacy.

Életemnek immár pontosan a felét ezek között a világok között töltöttem. Rajongói alkotásokat nézek a Pinteresten, falom a fanfictionöket és a rajongói filmeket, a TikTokon pedig elmentem a kedvenc párosításaimról készült videókat.

Tizennégy éves koromban a hiperfixáció segített elmenekülni az otthoni, korántsem egészséges légkörből. Később a párkapcsolati traumák feldolgozását könnyítette meg, 2022 után pedig egyfajta biztos pontot adott a bizonytalanná vált életemben.

## Amikor fáj visszatérni a valóságba

Idővel olyan ügyesen váltogattam az egymásba többé-kevésbé folyamatosan átcsúszó hiperfixációkat, hogy fejben külön kategóriákat is létrehoztam számukra. Komolyan mondom: tizennégy éves korom óta egyetlen olyan napra sem emlékszem, amikor ne lett volna legalább egy. Sokáig úgy éreztem, csupán egy kis plusz dopaminhoz jutok általuk.

Nemrég azonban befejeztem egy újabb fanfictiont, és amikor visszazökkentem a hétköznapokba, rám tört a reménytelenség. A hiperfixáció világa rendkívül meghitt, biztonságos menedéket kínál a kemény valóság elől. Néhány órára a kedvenc szereplőink helyébe képzelhetjük magunkat, átélhetjük az érzéseiket, és megkaphatjuk a magunk bőséges dopaminadagját. Éppen ezért lehet annyira fájdalmas a visszatérés.

A barátaimmal gyakran viccelődünk azzal, hogy „az ostoba felnőtt élet miatt nem tudok fanfictiont olvasni”. Ettől még nem tagadom a valóságot, alapvetően racionális ember vagyok. Azt is értem, hogy éppen ez a felnőtt élet teszi lehetővé, hogy a szabadidőmben rajongói történeteket olvassak, és örömömet leljem bennük. Ettől azonban nem lesz könnyebb: a valóságban is vágyom mindarra, amit a kedvenc történeteimben, rajzaimban és videóimban látok. Teljesen lemondani sem akarok arról, ami örömet szerez. De akkor hogyan lehet jól kezelni ezt a helyzetet?

Ezzel a kérdéssel kerestem fel a pszichológusomat, Lena Kotovát. Az alábbiakban az ő válaszait foglalom össze.

## Mi a hiperfixáció, és hogyan ismerhető fel?

A hiperfixáció nem diagnózis, hanem állapot. Ilyenkor valaki rendkívül erősen összpontosít egy feladatra, gondolatra, ételre, másik emberre vagy bármi másra, miközben élete többi területe és saját szükségletei háttérbe szorulnak.

Előfordulhat például, hogy valaki annyira belemerül egy projektbe, hogy minden erőforrását, gondolatát és figyelmét annak szenteli. Elveszítheti az időérzékét, kihagyhat étkezéseket, felborulhat az alvási ritmusa, és elmaradhatnak a baráti találkozók. Nem egyszeri esetről van szó, amikor valaki egyszerűen túl sokáig fennmarad: a hiperfixáció akár hónapokig is eltarthat.

Négy jel különösen árulkodó:

- minden figyelem a hiperfixáció tárgyára irányul; - rendkívül nehézzé válik másra átváltani; - az energia és a lelkesedés szinte kizárólag ehhez a területhez kapcsolódik; - az élet más részei kárt szenvednek miatta.

## Mi állhat a hátterében?

Mint sok más lelki jelenség mögött, a hiperfixáció hátterében is biológiai, pszichológiai és társadalmi okok egyaránt állhatnak. Szerepet játszhat az agy sajátos működése – például autizmus spektrumzavar vagy ADHD esetén –, a hormonszint, a szorongás, a stressz, a társas kapcsolatok hiánya, illetve egy gyermekkor óta megerősödött szokás.

Az állapot meglehetősen gyakori a neurodivergens embereknél, és olykor serdülőknél is jelentkezik. Ugyanakkor bárkit érinthet, például erős stressz idején.

## Mikor nem jelent feltétlenül problémát?

A hiperfixáció előnyökkel is járhat. Segítségével valaki elmélyült tudást szerezhet egy témában, illetve eredményesebbé válhat a tanulásban vagy a munkában. Új barátokra és ismerősökre is találhat általa.

Emellett kompenzáló mechanizmusként működhet: lelkileg valamivel könnyebbé teheti az életet. Ezt a szerepét sem szabad figyelmen kívül hagyni.

## Mikor kell komolyan venni?

Figyelmeztető jel lehet, ha a hiperfixáció:

- társadalmi elszigetelődéshez vezet; - súlyosan károsítja az élet más területeit; - jelentős pénzügyi veszteséget okoz; - egészségi problémákkal vagy érzelmi kimerüléssel jár.

## Hogyan teremthető egyensúly?

Érdemes tudatosan törekedni az élet különböző területei közötti egyensúlyra. Ebben segíthetnek az új élmények és a társas kapcsolatok, valamint az, ha naponta csak előre meghatározott időt szánunk a hiperfixáció tárgyára.

Hasznos lehet napi teendőlistát vagy tervet is készíteni, és először elvégezni a szükséges feladatokat, mielőtt átadnánk magunkat annak, ami éppen teljesen leköt. Ha valaki egyedül nem boldogul, érdemes pszichológus segítségét kérnie.

Én egyelőre egyetlen működő megoldást találtam: próbálom fenntartani a törékeny egyensúlyt az „ostoba felnőtt élet” és az aktuális hiperfixáció között. Ha tehát befejeztem a munkát, újra végigjátszom a Detroit: Become Humant, majd lelkendező videóüzenetekkel árasztom el a barátaimat és a nővéremet a Telegramon.