Az Astero nevű terepjárót az 1990-es évek végén gyártották a szentpétervári 57. számú kísérleti autógyárban, valamint az AG Avtokom burját autonóm körzetben működő üzemeiben. Az UAZ–3128 típusjelzés azért került az autóra, mert a járműtípus-jóváhagyást a katonai tárcán keresztül szerezték meg.
Az Astero műszaki alapját az UAZ–31514 adta, erre került a háromajtós, üvegszál erősítésű műanyag karosszéria. Többféle motorral készült: használták a 2,9 literes, 100 lóerős UAZ UMZ–421-est, a Zavolzsszkij Motorgyár 4,25 literes, V8-as, 147 lóerős ZMZ–511-esét, valamint a 2,3 literes, 135 lóerős ZMZ–406-ost is.
Az első futómű rugós, a hátsó laprugós kialakítású volt. A rendelkezésre álló információk szerint mindössze mintegy harminc Astero készült.
