A moszkvai városüzemeltetési hivatal tervezőirodája 1946-ban különleges szippantós autót fejlesztett a háromtonnás ZISZ–5 teherautó alvázára. Az ASM–1-ben sem vákuumszivattyú, sem mechanikus hajtásrendszer nem működött.
A tartály feltöltéséhez a motor szívóvezetékében keletkező vákuumot használták. Ürítéskor már a hajtómű kipufogógázának nyomása végezte a munkát, de szükség esetén a tartály tartalma egyszerűen, a gravitáció segítségével is távozhatott.
Ugyanezekben a háború utáni években Leningrádban egy másik szokatlan jármű, az MV–10-es szemétszállító gyártása is megkezdődött. Ezt szintén ZISZ–5 alvázra építették, mégpedig a német Keller und Knappisch cég szabadalma alapján.
A felépítmény belsejében egy hatalmas, lassan forgó, húsdarálóéhoz hasonló csiga kapott helyet, amelyet a teherautó mellékhajtóműve mozgatott. A leningrádi udvarokban álló hengeres kukákat a jármű fogadónyílásába kellett billenteni. A csiga összetömörítette a hulladékot, és a rakodótér első fala felé továbbította. Ürítéskor megfordították a forgásirányát.
