A dinoszauruszok biológiájának és mezozoikumi ökológiai szerepének megértéséhez alapvető tudni, mivel táplálkoztak. Erről azonban a kutatók sokáig főként anatómiai jegyekből következtettek, mivel csak nagyon kevés kololitot, vagyis megkövesedett gyomortartalmat ismerünk.

A növényevő, nem madár dinoszauruszok maradványaiból világszerte több ezer példányt írtak le, de mindössze három esetben lehetett egyértelműen azonosítani az állat gyomortartalmát. Ezek mind tengeri üledékben fennmaradt, páncélos thyreophorákhoz kötődtek. Egy kacsacsőrű dinoszaurusznál is felmerült hasonló lelet, ám annak megítélése bizonytalan.

Sauropodáknál eddig egyáltalán nem találtak kololitot, noha ezek a dinoszauruszok fontos szerepet játszottak a jura és a kréta időszak ökoszisztémáiban, és a Föld valaha élt legnagyobb állatai közé tartoztak. Azt, hogy milyen növényeket és milyen magasságban legeltek, a paleontológusok ezért közvetett bizonyítékok alapján próbálták rekonstruálni.

Az áttörést egy Ausztráliában feltárt Diamantinasaurus matildae hozta meg. Az Ausztrál Dinoszauruszkor Természettudományi Múzeum expedíciója 2017-ben Queenslandben, a Winton-formáció középső kréta időszaki rétegeiben tisztított meg egy csaknem teljes csontvázat. A kutatók Judy névre keresztelték a 12 méteres, halálakor még növekedésben lévő példányt.

A csontok között szokatlan, repedezett rétegre bukkantak, amelyben nagy számban maradtak fenn megkövesedett növényi részek. Az elemzés igazolta, hogy kololitról van szó. A leletről készült tanulmány a Current Biology folyóiratban jelent meg.

A gyomortartalomban tűlevelűek, páfrányrészek és zárvatermők levelei egyaránt előfordultak. Ez arra utal, hogy a sauropodák nem válogattak különösebben a táplálékban. A növényi részek csak minimális feldolgozáson estek át a szájukban, az emésztés főként a gyomorban, enzimek és mikroorganizmusok segítségével zajlott.

„Látható, hogy a növényeket letépték és megharapták, de nem rágták meg. Ez azt jelzi, hogy a sauropodák egészben nyelték le a táplálékot” – magyarázta a tanulmány első szerzője, Stephen Poropat, az ausztrál Curtin Egyetem kutatója.

A lelet végérvényesen megerősítette a sauropodák növényevő életmódját, amelyet a tudósok már a 19. század óta valószínűnek tartottak. Meglepőbb volt, hogy virágos növények is kerültek Judy gyomrába.

Poropat szerint a zárvatermők feltehetően 100–95 millió évvel ezelőtt váltak Ausztráliában olyan változatossá, mint a tűlevelűek. A lelet alapján a sauropodák a virágos növények fosszilis megjelenésének első 40 millió évében már be is építették őket étrendjükbe.

A gyomortartalom azt is jelzi, hogy a Diamantinasaurusok legalább felnőttkoruk eléréséig alacsony és magas növényekkel egyaránt táplálkoztak. A tojásból frissen kikelt egyedek még csak az alacsony növényzetet érhették el, növekedésük során azonban egyre magasabbra nyúlhattak.

Judy kololitjában sok apró hajtás, murvalevél és magtok volt. A fiatal állat valószínűleg elsősorban a tűlevelűek és a magvaspáfrányok könnyebben emészthető, növekedésben lévő részeit fogyasztotta. A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek: a kololit csupán az utolsó, vagy legfeljebb néhány utolsó táplálkozás maradványait őrizte meg, ezért nem lehet megmondani, mennyire volt jellemző ez az étrend.