A felnőttek néhány megszokott esti lépése észrevétlenül is megnehezítheti a gyerek elalvását. Szvetlana Doncsak gyermeki alvással foglalkozó tanácsadó és gyermek-neuropszichológus szerint az aktív nap és az éjszakai pihenés között fokozatos, kiszámítható átmenetre van szükség.
## 1. Aktív játék közvetlenül lefekvés előtt
Gyakori helyzet, hogy a munkából hazaérkező szülő még kergetőzik egyet a gyerekkel. A kicsi ugrál, visít és nevet, majd a felnőttek az órára néznek, és öt perccel később már ágyba is próbálják tenni.
A gyerek azonban nem telefon, amelyet egyetlen gombnyomással alvó üzemmódba lehet kapcsolni. Az idegrendszerének idő kell ahhoz, hogy az aktív állapotból nyugodtabba váltson. Ha közvetlenül a lefektetés előtt sok mozgás, zaj, érzelem és új élmény éri, nehezebben tud lelassulni.
A szülők olykor a felfokozott állapotot úgy értelmezik, hogy a gyerek még nem fáradt el. Pedig az esti „második lendület” mögött éppen fáradtság és túlpörgés is állhat.
Nem az a megoldás, hogy a gyerek egész este mozdulatlanul üljön. Elég, ha lefekvéshez közeledve fokozatosan csökken az aktivitás: a kergetőzést váltsa nyugodtabb játék, majd következhet az átöltözés, a meseolvasás és az összebújás. Ez egyfajta lépcsőt alkot, amelyen a gyerek lépésről lépésre jut el az aktivitástól az ellazulásig.
## 2. Képernyőhasználat elalvás előtt
Kívülről úgy tűnhet, hogy a mesét néző gyerek végre csendben fekszik, tehát megnyugodott. Attól azonban, hogy már nem szaladgál a lakásban, az idegrendszere még nem feltétlenül áll készen az alvásra.
A képernyő erős fénnyel, gyorsan váltakozó képekkel, zenével, beszéddel és történettel jár, vagyis rengeteg inger éri a gyereket. Az esti képernyőfény emellett befolyásolja az alváshormonként ismert melatonin termelődését és a szervezet felkészülését az alvásra. Ezért közvetlenül lefektetés előtt nem érdemes a telefont vagy a táblagépet használni a megnyugtatás fő eszközeként.
Különösen fontos változtatni, ha a mese kikapcsolása rendszeresen tiltakozást vált ki: a gyerek újabb részt követel, sír vagy dühös lesz, így a nyugodt átmenet helyett konfliktus alakul ki. Jobb korábban befejezni a képernyőzést, és az utolsó időszakra csendesebb elfoglaltságot választani.
## 3. Minden este másképp zajlik a lefekvés
Ha a gyerek egyik nap játék közben alszik el, másnap mese után, harmadnap pedig váratlanul azt hallja, hogy azonnal fogat kell mosnia és ágyba kell bújnia, nem meglepő, ha tiltakozik.
A kisgyerekek számára különösen fontos a kiszámíthatóság. Ezt szolgálja az esti rutin is. Nem varázslatos cselekvéssor, amely után a gyereknek öt percen belül el kell aludnia. Az a feladata, hogy ismerős jelzéseket adjon az agynak: véget ér a nap, csökken az aktivitás, hamarosan alvás következik.
A rutint még azelőtt érdemes elkezdeni, hogy a gyerek teljesen túlfáradna. Ha már sír, dörzsöli a szemét, szinte összeesik a fáradtságtól, és nehezen kezeli az érzelmeit, a leggondosabban kialakított esti szertartás sem feltétlenül hozza el a remélt nyugalmat.
## Nem csak az esti rutin számít
A gyerek alvását összességében érdemes vizsgálni. Számít a számára megfelelő napirend, az elegendő alvásigény, az alvási környezet, a lefekvés előtti nyugodt ébrenlét, a kiszámítható rutin és a megszokott elalvási mód is. Ezért önmagában egy olyan általános tanács, mint hogy ne fürdessük meg este a gyereket, nem ad teljes megoldást.
A jó esti felkészülés olyan cselekvéssor, amely az adott gyereknek segít megnyugodni, és megkönnyíti az átmenetet az ébrenlétből az alvásba. Ha a lefektetés rendszeresen hosszan tartó tiltakozással vagy sírással jár, illetve 40–60 percig húzódik, érdemes szélesebb összefüggésben keresni az okot. Lehet, hogy nem magával a rutinnal van gond, hanem a napirenddel, a felhalmozódott fáradtsággal vagy más alvási körülménnyel.
A szülőknek nem kell hibáztatniuk magukat, ha magukra ismernek. Sokszor már az is segít, ha kissé átalakítják a lefekvés előtti utolsó órát: kiszámíthatóbbá teszik, csökkentik a fölösleges izgalmakat, és alaposabban megfigyelik a gyerek napi ritmusát. Ettől a lefektetés fokozatosan jóval nyugodtabbá válhat.


