A helyes étkezési szokások kialakítása már kisgyermekkorban elkezdődik. A kiegyensúlyozott táplálkozás a testi és szellemi fejlődés egyik feltétele, ezért a tápszer vagy az étel tartós elutasítását – különösen a hozzátáplálás időszakában – komolyan kell venni. A probléma megoldásához a szülők és az orvos együttműködésére lehet szükség. Alena Tohtamisjan gyermekorvos, allergológus-immunológus tanácsai alapján összefoglaljuk a lehetséges okokat és a teendőket.

## Miért utasíthatja el a gyerek az ételt?

Az étvágytalanságnak vagy az evés elutasításának számos oka lehet. Előfordulhat, hogy nem megfelelő az etetés módja, a gyereket enni kényszerítik, nem szereti a kínált ételt, vagy fél az új ízektől és fogásoktól. Utóbbit ételneofóbiának nevezik.

A körülmények is számítanak: zavaró lehet a túl meleg helyiség, a kényelmetlen szék vagy ruha, illetve a feszült lelki légkör. Az étvágyat befolyásolhatja a gyerekközösségben kialakult probléma, a felborult napirend, a túlzott fáradtság, a félelem és a szorongás is. A kiabálás, valamint az evéshez kapcsolódó korábbi büntetések ugyancsak ellenállást válthatnak ki.

Az étel visszautasítása mögött ugyanakkor betegség vagy fejlődési rendellenesség is állhat. Fájdalmas nyelést okozhat a szájgarat vagy a nyelőcső gyulladása, illetve a fogzás. Gondot jelenthet az ajak- vagy szájpadhasadék, valamint a rövid nyelvfék is.

A lehetséges okok közé tartoznak továbbá:

- a légzőszervek, a máj vagy a szív- és érrendszer veleszületett betegségei; - a koraszülöttség; - a nyelési nehezítettség, egyebek mellett veleszületett eltérések – például cardia-achalasia, rövid nyelőcső vagy pylorusstenosis – miatt; - az agy vagy a gerincvelő sérülése nyomán kialakuló beidegzési zavarok, például cardiospasmus, nyelőcső-diszkinézia vagy a nyelőcső záróizmainak elégtelensége; - neuromuszkuláris betegségek, köztük a myopathiák és a spinális izomatrófia; - vitamin- és nyomelemhiány; - felszívódási zavar; - gastrooesophagealis refluxbetegség; - megfázás és más fertőzések.

E betegségek többségénél az étvágycsökkenés mellett más jellegzetes tünetek is megjelennek. Ugyanakkor egy teljesen egészséges gyerek is visszautasíthatja az ételt.

## Mennyit kell ennie egy gyereknek?

A szükségletet az életkor, az egyéni adottságok és az egészségi állapot egyaránt befolyásolja.

### Születéstől egyéves korig

Az első életévben gyorsan nőnek a szervek és a szövetek, fejlődik az immunrendszer, miközben az emésztőrendszer és az anyagcsere még nem érett teljesen. Ebben az időszakban az anyatej ideális táplálék. Összetétele egyedi, és függ az anya sajátosságaitól, életmódjától, valamint táplálkozásának minőségétől.

Az első hat hónapban a csecsemők hozzávetőleges energiaigénye napi 115 kcal testsúlykilogrammonként, a második félévben 110 kcal/kg. A szükséges napi tejmennyiség különböző képletekkel számítható ki, a gyakorlatban azonban a baba étvágyát és egyéni jellemzőit is figyelembe kell venni.

Tápszeres vagy vegyes táplálás esetén az etetések rendjét és gyakoriságát az orvossal közösen, egyénre szabva kell meghatározni, mert a tápszerek összetétele, tápértéke és alkalmazási javallata eltérő.

A hozzátáplálás rendszerint az élet második félévének elején, négy-hat hónapos korban kezdődik. Ez az időszak különösen fontos a rágás, a harapás és a megfelelő étkezési szokások kialakulásában.

### Egy- és kétéves kor között

A második életévben a napi szükséglet fokozatosan nő. Irányadó értékei:

- energia: 1200 kcal; - fehérje: 36 gramm, ebből 70 százalék állati eredetű; - zsír: 40 gramm; - szénhidrát: 174 gramm.

Egy étkezés átlagos mennyisége általában ne haladja meg a 250 millilitert.

### Két- és hároméves kor között

Hároméves kor felé haladva a napi szükséglet a következőképpen alakul:

- energia: 1400 kcal; - fehérje: 42 gramm, ebből 70 százalék állati eredetű; - zsír: 47 gramm; - szénhidrát: 203 gramm.

A napi tápérték körülbelül 25 százalékát adhatja a reggeli, 30–35 százalékát az ebéd, 20 százalékát a vacsora, 15–20 százalékát pedig az uzsonna.

### Három- és hétéves kor között

Az óvodáskorú gyerekek emésztőrendszere már fejlettebb, étrendjük pedig változatosabb. Napi szükségletük irányadó értékei:

- energia: 1800 kcal; - fehérje: 54 gramm; - zsír: 60 gramm; - szénhidrát: 261 gramm.

### Iskoláskorban

Iskoláskorban a nemek szerint is fokozatosan eltérhetnek a táplálkozási normák. Az állati eredetű fehérje aránya ne legyen kevesebb 60 százaléknál. A szénhidrátok közül az összetett változatokat érdemes előnyben részesíteni, az egyszerű cukrok túlzott fogyasztása nélkül.

## Mikor beszélhetünk valódi étkezési problémáról?

Minden életkorhoz tartoznak irányadó testsúlygyarapodási táblázatok. Csecsemőknél és óvodásoknál az étkezés megítélésekor ezeket is érdemes figyelembe venni.

Az etetés közbeni nyűgösség néha azt jelzi, hogy valami nincs rendben. Figyelmeztető lehet, ha a gyerek evés közben gyorsan elfárad, nyugtalan vagy sírós. Egy-egy alkalmi étel-visszautasítás azonban rendszerint nem veszélyes.

## Mit tehet a szülő?

Minden eset más, de az alapelv ugyanaz: a gyereket nem szabad erővel etetni, szidni vagy büntetni.

### Igazítsuk hozzá az adagokat

Érdemes elfelejteni a „tiszta tányér” szabályát. Ha a gyerek jóllakott, nem kell arra kényszeríteni, hogy az utolsó falatig mindent megegyen – különösen nem könnyek és öklendezés árán. Az adag mérete igazodjon az életkorhoz és az egyéni igényekhez.

### Legyen kiegyensúlyozott az étrend

A túl sok édesség és nassolnivaló könnyen felboríthatja az étkezési szokásokat. Minden étkezés tartalmazzon megfelelő minőségű fehérje-, zsír- és szénhidrátforrásokat, de az ebéd előtt megevett cukorka miatt sem érdemes megszidni a gyereket.

Az első életévben az új élelmiszereket a hozzátáplálás szabályai szerint kell bevezetni, nem pedig egyszerűen a családi asztalról kínálni. Az állagra is ügyelni kell: kezdetben pépesített étel való a babának.

### Rendezzük a napirendet

Az étkezési magatartás nemcsak magától az ételtől függ. Fontos a megfelelő alvás-ébrenlét ritmus, az elegendő mozgás, a változatos elfoglaltság és a pozitív élmények. Segíthet a rendszeres étkezési rend, a változatos étrend, valamint a gyerek ízlésének és egyéni igényeinek figyelembevétele.

A szülői példa meghatározó. Nehéz felkelteni a gyerek érdeklődését a brokkoli iránt, ha a felnőttek előtte állandóan szendvicset esznek.

## Mikor kell orvoshoz fordulni?

Ha a probléma nem múlik, az étvágy pedig folyamatosan romlik, orvosi vizsgálattal kell kizárni az egészségügyi okokat. Figyelmeztető jel:

- az étel rendszeres és egyre fokozódó elutasítása; - fogyás vagy elégtelen súlygyarapodás; - láz; - hányinger vagy hányás; - gyakori levegős vagy ételes felböfögés; - fulladás; - rossz alvás; - erős sírás vagy nyugtalanság evés közben; - széklet- vagy vizeletürítési zavar; - bőrkiütés; - tudatzavar; - vér a székletben vagy a hányadékban.

Az orvos megvizsgálja a gyereket, és szükség esetén labor- vagy más vizsgálatokat rendel el. Ha nem talál betegséget, a gyermekorvos segíthet feltárni az étrendi és etetési hibákat. Amennyiben szervi ok nem áll a háttérben, pszichológus bevonására is szükség lehet.

## Mi lehet a tartós elégtelen táplálkozás következménye?

A rendszeres tápanyaghiány lassíthatja a testi és idegrendszeri-pszichés fejlődést. Emellett angolkórhoz, vérszegénységhez, étkezési zavarokhoz, valamint vitamin- és nyomelemhiánnyal összefüggő idegrendszeri vagy endokrin betegségekhez vezethet. Felborulhat a bélflóra, és csökkenhet az immunvédelem is.

## Hogyan válhat örömtelivé az étkezés?

A módszert mindig a gyerek személyiségéhez és ízléséhez kell igazítani. Egyeseknek nagyobb önállóságra van szükségük, másoknak játékra és figyelemre.

Érdemes több érzékszervet bevonni: a tányér élénk színei és a különféle állagok érdekesebbé tehetik az ételt. A gyerek megkóstolhatja az alapanyagokat főzés közben, és kézzel is megérintheti őket.

Az étkezés legyen meghitt családi szokás televízió, telefon és más képernyő nélkül. Kaphat saját helyet, széket és kedvenc mesefiguráival díszített edényt. Naponta legalább egyszer jó együtt, nyugodt körülmények között asztalhoz ülni.

Kisgyermekkorban az étellel való játék is a felfedezés része. A szülőnek érdemes türelmesen kezelnie a szétszórt falatokat vagy a képzeletbeli „varázsitalok” készítését; az etetőszék alá tett alátét és a nagy, mosható előke megkönnyítheti a takarítást.

Játékosan meg lehet becsülni, hány kanál kása maradt, vagy másnapra óvatos kihívást adni. Hasznosak lehetnek az ízfelismerő és közös főzőjátékok, illetve a szerepjátékok, például a babazsúr vagy a vendégvárás. Az érdeklődést olyan tréfás alkalmak is növelhetik, mint az „omlett születésnapja” vagy a „leves ünnepe”.

## Hogyan előzhetők meg a későbbi gondok?

Nincs minden gyereknél működő, egységes módszer, de a következő elvek segíthetnek:

- evés közben ne menjen mese vagy televízió; - vonjuk be a gyereket az alapanyagok kiválasztásába, megvásárlásába és az ételek elkészítésébe; - készítsünk színes, látványos fogásokat; - vegyük figyelembe a véleményét és az ízlését; - ne erőltessük az evést és a tányér kiürítését; - mutassunk jó példát; - az étel ne legyen sem jutalom, sem büntetés; - használjunk a gyerek számára tetszetős edényeket, és terítsünk meg; - evés közben ne kiabáljunk, ne veszekedjünk és ne fenyegetőzzünk; - az új fogásokat kis adagban, többször kínáljuk fel – olykor 10–15 próbálkozásra is szükség lehet.

Az iskolás és idősebb gyerekek megnyerése nehezebb lehet. Számukra vonzóbbá teheti az ételt egy szépen összeállított uzsonnásdoboz vagy bentó. A dobozt saját matricáikkal, rajzaikkal is feldíszíthetik.

## Más-más kihívások az egyes életkorokban

Alena Tohtamisjan szerint egyéves kor alatt különösen fontos észrevenni és megőrizni a gyerek étel iránti érdeklődését. A hozzátáplálás és az étrend bővítésének időszakában a babák gyakran figyelik az evő felnőtteket, és nyúlnak a „nagyok ételei” felé. Ha ezt az érdeklődést letörik, később válogatósság és beszűkült étrend alakulhat ki.

Óvodáskorban a gyerekek megismerkednek az édességekkel, süteményekkel és más erőteljes ízű ételekkel, amelyek háttérbe szoríthatják a hétköznapi fogásokat. Az édesség azonban nem helyettesíti a megfelelő tápértékű ételt. Nem jó megoldás kizárólag azért édességet adni, hogy a gyerek legalább valamit egyen.

Iskoláskorban megjelenik az ételre költhető zsebpénz és vele a gyorséttermi ételek lehetősége. A szakértő szerint fontos elmagyarázni, hogy a gyorsétel nem mindennapi fogyasztásra való; úgy fogalmazott, hogy az utóbbi években a gyorsételek miatt nőtt a gasztroenterológiai betegségekkel és elhízással küzdő serdülők aránya.

## A legfontosabb tudnivalók röviden

Az evés időszakos elutasítása lehet ártalmatlan és átmeneti, de betegségre is utalhat. Fontos a rendszeres étkezés, a kiegyensúlyozott étrend, a megfelelő adag és a fogások vonzó megjelenése. A családi és közösségi lelki légkör ugyancsak befolyásolja az étvágyat.

A szülő legfontosabb eszköze a türelem és a nyugalom. Mivel minden gyerek más, a megoldást is egyénre szabottan kell megtalálni. Tartós probléma vagy aggasztó tünet esetén pedig orvoshoz kell fordulni.