Gömbhalak rajzolják a tengerfenék rejtélyes köreit
A Csendes-óceán fenekén talált szabályos körök eredete tizenöt évig rejtély maradt. Végül kiderült: a fehérfoltos gömbhal hímjei építik őket párválasztás és ikrázás céljára.
Történetek, amelyektől másképp látod a világot.
A Csendes-óceán fenekén talált szabályos körök eredete tizenöt évig rejtély maradt. Végül kiderült: a fehérfoltos gömbhal hímjei építik őket párválasztás és ikrázás céljára.
A Lord Howe-szigeti botsáskát a 20. század elején kihaltnak nyilvánították, később azonban 24 példányára bukkantak a távoli Balls Pyramid egyetlen bokrán.
A csupasz turkáló akár negyven évig él, különleges érzékelőszőrökkel tájékozódik, és a hangyákéhoz hasonló, királynő vezette közösséget alkot.
A trópusi korallzátonyok táplálékláncában felhalmozódó ciguatoxin jól ismert halfajokat is veszélyessé tehet. A mérget sem a főzés, sem a fagyasztás nem pusztítja el, és a hal külseje, szaga vagy íze sem árulja el a veszélyt.
A papagájhalak korallokat és kagylóhéjakat őrölnek finom szemcsékké, majd homokként ürítik ki őket. Egyetlen példány évente több száz kilogrammot termelhet.
A polip karjai részben önállóan döntenek, bőre érzékel és álcáz, RNS-e nagy arányban szerkeszthető – életét mégis gyors hormonális összeomlás zárja le.
Az érdes cápa akár 1400 méteres mélységbe is lemerülhet. Angolnaszerű teste, mintegy háromszáz foga és rendkívül hosszú vemhessége teszi különlegessé.
A napfényes felszíntől az abisszális síkságokig egymástól gyökeresen eltérő élőhelyek követik egymást. Bemutatjuk az óceán hat mélységi szintjét, különös lakóit és a fenéken kialakuló „por sivatagát”.
A lomha holdhalat rendkívüli szaporasága, mérgező teste, a fiatalok tüskéi és mélybe húzódó életmódja is védi a ragadozóktól.
Az emberi és állati agy gyakran néhány jellegzetes vonásból alkot teljes képet. A szupernormális ingerek ezeket a mintákat túlozzák el, ezért akár a természetes jelzéseknél is erősebb reakciót válthatnak ki.
Nyugat-Ausztrália partjainál egy több mint 200 négyzetkilométeres tengerifűmezőről derült ki, hogy egyetlen, gyöktörzsekkel terjeszkedő növény, amely legalább 4500 éves lehet.
A szalpák átlátszó, agy nélküli gerinchúros állatok, amelyek nemzedékváltással szaporodnak. Különös telepeik és ürülékük az óceáni szénkörforgásban is fontos szerepet játszik.