A brazil közösségi médiában gyakran bukkannak fel a „This represents Brazil more than soccer and samba” kezdetű mémek: „Ez jobban kifejezi Brazíliát, mint a futball és a szamba.” Sok brazil unja már, hogy külföldön szinte kizárólag a sporttal és a karnevállal azonosítják az országát. Az alábbi tizenegy portugál szó ezért más oldalról mutatja meg Brazíliát: szó esik párkapcsolatokról, érintésről, rasszizmusról, folklórról, kocsmákról, adósságról, nyelvi sokszínűségről, politikáról és a mindennapi ebédről.

## 1. Ficar – alkalmi kapcsolatba kezdeni

A ficar alapvető portugál ige, amely a szövegkörnyezettől függően jelentheti azt, hogy valaki „valamivé válik”, „marad” vagy „valahol található”. Brazíliában azonban a köznyelv a nem komoly romantikus kapcsolatok különböző szakaszaira is ezt használja, az első csóktól egészen a hivatalos párkapcsolatig.

Ha két idegen egy buliban vagy diszkóban megcsókolja egymást, de még az elérhetőségét sem adja meg a másiknak – ami Brazíliában teljesen hétköznapi helyzet –, már azt mondják rájuk, hogy ficaram. A gyors kezdés ellenére ez az állapot akár évekig is tarthat. A résztvevőket ficanténak nevezik, és rendszerint nem tartoznak kötelezettségekkel egymásnak; valakinek egyszerre több ficantéja is lehet.

A következő lépéshez egyiküknek formálisan kezdeményeznie kell a járást – ez a pedir em namoro, szó szerint „kapcsolatot kérni”. Ha a másik igent mond, casal, vagyis pár lesz belőlük.

A brazilok általában nyíltan beszélnek a romantikus kapcsolatokról, és sok külön kifejezést használnak. A DR a discussão de relacionamento rövidítése: kellemetlen tisztázó beszélgetés házastársak, szerelmesek vagy akár ficanték között. A levar um chifre szó szerint „szarvat kapni”, vagyis azt jelenti, hogy valakit megcsalnak; a corno a megcsalt férfi, a corna a megcsalt nő. A brazil szappanoperák hazájukban novela das oito, azaz „nyolcórás regény” néven ismertek, mert a Globo nagy tévécsatorna hagyományosan este nyolckor sugározza őket.

Ha viszont az első randin senki sem ficou senkivel – vagyis legalább csók nem történt –, valószínűleg nem lesz második találkozó. A csókot annyira alapvetőnek tartják, hogy az iskolások BV-nek csúfolják azt, aki még sosem csókolózott. A rövidítés a boca virgem, „szűz száj” kifejezésből ered.

## 2. Cafuné – szeretettel megsimogatni valaki haját

A brazil testi közvetlenség nemcsak a csókban jelenik meg. A cafuné azt a gyengéd mozdulatot jelenti, amikor valaki szeretettel simogatja egy hozzá közel álló ember haját.

Ezt a taktilis kultúrát gyakran az afrikai örökséggel hozzák összefüggésbe. A gyarmatosítók a 16–18. században Nyugat-Afrika partjairól, a 19. században pedig Mozambikból összesen mintegy 5,8 millió rabszolgasorba kényszerített embert hurcoltak Brazíliába. Ez végérvényesen átalakította az ország népességét és kultúráját.

Egy genetikai kutatás szerint a brazilok 36 százaléka valamely afrikai mitokondriális DNS-haplocsoporthoz tartozik, vagyis az anyai ágon visszavezethető távoli női őse rabszolgasorba kényszerített afrikai nő volt. Az őslakos amerikai mtDNS-haplocsoportok aránya 34, az európaiaké mindössze 14 százalék. Apai ágon egészen más a kép: az Y-DNS alapján 75 százalék tartozik valamely európai, 14,5 százalék afrikai, 0,5 százalék pedig őslakos amerikai haplocsoporthoz. Ennek oka, hogy sok brazil fehér férfi őse rendszeresen követett el nemi erőszakot afrikai és őslakos nőkkel szemben. Ezért mondják gyakran, hogy a modern Brazília „a nemi erőszak gyümölcse” – fruto de estupro.

Maga a cafuné az Angolában beszélt kimbundu bantu nyelvből került a portugálba. Ugyaninnen származik számos hétköznapi szó: a caçula „legkisebb gyereket”, a cochilar „szundítani”, a moleque „kölyköt”, a xingar „szidni”, a bunda „feneket” jelent. Kimbundu eredetű többek között a muamba, vagyis „csempészáru”, a caçamba, „rakterület” vagy „hulladékkonténer”, a camundongo, „egér”, a carimbo, „bélyegző”, a coringa, „joker”, valamint a maniókalisztből készült köret, a farofa, és a ragu egyik fajtája, a moqueca is. A senzala azoknak az épületeknek a neve volt, amelyekben egykor az afrikai származású rabszolgákat tartották.

## 3. Branquice – tipikusan fehér brazil viselkedés

A branquice ironikus szó, amelyet főként a fekete mozgalom, a movimento negro aktivistái használnak a fehér brazilokra jellemzőnek tartott szokásokra és viselkedésre.

Ide sorolhatják például azt, ha valaki makacsul nem hajlandó kitakarítani a saját otthonát, inkább háztartási alkalmazottat – empregada domésticát, röviden empregadát – fogad. Branquice lehet a tömegközlekedés kerülése is, mert a buszozást, az andar de busãót egyesek a köznép dolgának tartják, vagy az, ha valaki messze elkerüli a szegényebb városrészeket. A sztereotip fehér brazil család, a branquitude mindenáron el akar jutni az amerikai Disneylandbe, gyermekét pedig nem adná állami iskolába, nehogy ott munkáscsaládok gyerekeivel találkozzon. A pé-sujo bárok kerülését ugyancsak branquicének tekinthetik.

Brazília volt az utolsó dél-amerikai ország, amely betiltotta a rabszolgaságot: Izabella hercegnő csak 1888-ban írta alá az Aranytörvényt, a Lei Áureát. A korábban rabszolgasorba kényszerített emberek leszármazottainak többsége ma is alacsonyabb társadalmi helyzetben van, mint a fehér bevándorlók utódai.

A rasszizmus talán kevésbé feltűnő a kívülállónak, mint más országokban. Brazília 26 államának és szövetségi körzetének csaknem mindegyikében többségben vannak a vegyes származásúak, a nyílt faji diszkrimináció pedig bűncselekmény. A rasszizmus mégis áthatja a mindennapokat. Ha egy nem fehér ember a busz után fut, a fehér járókelők akár ösztönösen a telefonjukhoz kaphatnak, mert rablástól tartanak. A katonai rendőrség, a Polícia Militar indok nélkül is megmotozhat nem fehér embereket, miközben fehér állampolgárokkal nem járna el így. Az álláskeresőket pedig megfelelő képesítésük ellenére is elutasíthatják.

Szövetségi szinten csak 2012-ben született olyan törvény, amely arra kötelezte az állami egyetemeket és intézeteket, hogy hallgatóik legalább felét állami iskolák végzősei közül vegyék fel – ők többnyire nem fehér brazilok. Sok egyetem és más intézmény külön helyeket tart fenn fekete és őslakos jelentkezőknek is. Ezeket „faji kvótáknak”, cotas raciaisnak nevezik. A döntések egyes társadalmi csoportokban vitát váltottak ki, amit szintén a branquice megnyilvánulásának tartanak.

A branquice a branco, „fehér” szóból és az általában negatív jelentésű melléknevekhez kapcsolódó -ice képzőből áll. Ugyanez látható a cafona vagy brega, „ízléstelen” szavakból képzett cafonice és breguice, „ízléstelenség”, illetve a „buta” jelentésű szavakból létrehozott burrice, idiotice, cretinice és tolice esetében.

A portugál szóalkotás más társadalmi jelenségekre is gyorsan reagál. Az -aço képzővel különféle tiltakozásokat neveznek el. A panelaço során a résztvevők az erkélyükről kanalakat ütnek fazekakhoz. A beijaço olyan politikai demonstráció, amelyen a tiltakozók csókolóznak, rendszerint homofób törvényjavaslatok ellen. A bundaçót pedig a bunda, „fenék” szóból képezték.

## 4. Curupira – az erdő őrzője

Curupira a brazil folklór egyik legismertebb alakja, a dzsungel és lakói védelmezője. Sokan hisznek benne, különösen Észak-Brazíliában, Amazóniában. A hiedelem szerint hosszú, vörös haja van, lábfeje pedig hátrafelé áll, hogy összezavarja a nyomát követő üldözőket.

Neve valószínűleg az ó-tupi kuruba, „var” vagy „bőrkeményedés”, valamint a pira, „bőr” szavakból ered. Az ó-tupi a tupi–guarani nyelvcsoport tagja volt, és Brazília atlanti-parti őslakosai beszélték a portugál gyarmatosítás első évszázadaiban. Változatait, a língua geral paulistát és a língua geral amazônicát a 18. századig fehér telepesek is használták. Az utóbbi modern formáját, a nheengatut ma is beszélik egyes őslakos közösségek az ország legészaknyugatibb részén.

A brazil folklór más lényei is elevenen élnek. Saci-pererê egy egylábú, fekete fiú, aki szeret bajt keverni, és olykor az emberek otthonában is megjelenik. Láthatatlanná válhat, és forgószél alakjában tűnhet el.

Iara, más néven Mãe-do-rio, vagyis a Folyó Anyja sellő és a vizek őrzője. Bizonyos órákban a hiedelem szerint nem szabad a folyóban fürdeni, nehogy megzavarják. A menstruáció alatti fürdést is tiszteletlenségnek tartják vele szemben.

Amazóniában különös legenda kapcsolódik a rózsaszín folyami delfinhez. A történet szerint ünnepnapokon – különösen a júniusi festas juninas idején, amikor a nyári napfordulót Keresztelő Szent János ünnepeként tartják meg – a delfin fehérbe öltözött fiatalemberré változik. Kalapját nem veszi le, mert az átváltozás után is delfinszerű légzőnyílás marad a fején. Elcsábítja az egyedülálló lányokat, a folyó mélyére viszi őket, akik teherbe is eshetnek tőle. Amazóniában ezért filho do botónak, „a delfin fiának” nevezik azokat a gyerekeket, akiknek nem ismert az apjuk.

## 5. Pé-sujo – a munkások és diákok kocsmája

A pé-sujo szó szerint „piszkos lábat” jelent, és egyszerű, olcsó kocsmát jelöl. Botecónak is nevezik. Ezeket főleg munkások és diákok látogatják, a vendégek pedig rendszerint az utcán ülnek olcsó, élénksárga, piros vagy kék műanyag asztaloknál. A színt az határozza meg, melyik sörmárka gyártotta a bútort.

A legolcsóbb sört jellemzően literes üvegben, litrãóként rendelik. Az üveget az asztal közepére állított hőtartóba teszik, amelyet vidéktől függően camisinhának vagy isopornak hívnak – a camisinha egyben „óvszert” is jelent. A vendégek maguk töltenek a poharukba. Ha újabb üveget kérnek, elég kivenni az üreset a tartóból, és a pincér máris érti a jelzést.

Tipikus harapnivaló a sült krumpli, a sült manióka, a téglalap alakú pastéis, a salátalevelekkel kínált sült csirkedarabok, a frango a passarinho, valamint a pizza – amelyet Brazíliában sokan jobbnak tartanak az olasznál.

Az ilyen helyeken egymást váltják az utcai árusok, jósok és kéregetők. Nagyon rossz modornak számít semmibe venni őket vagy udvariatlanul válaszolni. Aki nem akar vásárolni vagy pénzt adni, az is rendszerint legalább elnézést kér. A szakadó eső sem tartja távol a vendégeket, mert a bárok fölött tető vagy ponyva van.

A brazilok dél-amerikai szomszédaikhoz, például a venezuelaiakhoz hasonlóan jéghidegen szeretik a sört – nemcsak meleg időben, hanem télen is. Ha az ital nem elég hideg, nyugodtan szólnak a pincérnek, aki keres egy hidegebb üveget a hűtő mélyén.

## 6. Boleto – a mindennapokat kísérő számla

A boleto számlát vagy befizetési bizonylatot jelent. Brazíliában ez a közüzemi díjak, tartozások – például hitelkártya-adósságok –, illetékek, tandíjak és különféle szolgáltatások egyik legnépszerűbb fizetési módja.

A brazilok gyakran a boletókra panaszkodva beszélnek nehéz életükről, és ebből számtalan mém született. Az egyik párbeszéd így szól: „Ki mint vet, úgy arat.” – „Nem emlékszem, hogy boletófát ültettem volna.” Egy másik szerint: „Idén halloweenkor annak öltözöm, amitől a legjobban félek: lejárt boletónak.”

2021 júniusában nagy visszhangot keltett, hogy a Z generáció – az 1995 és 2010 között születettek – szerint ciki, azaz cringe folyton a számlákról beszélni. A kínosnak tartott szokások listájára felkerült a reggelizés, a szűk farmer viselése, a Harry Potter és a Jóbarátok szeretete, valamint az írásjelek, a hashtagek és a nevetve síró emoji használata is.

## 7. Parcelar – részletre vásárolni

Brazíliában kevés kivétellel szinte bármit meg lehet venni részletre. Ezt fejezi ki a parcelar ige; a havi részletek a parcelas. Ha valaki egy összegben, à vista akar fizetni, azt külön jeleznie kell.

A hitelre és részletre vásárlás Lula – Luiz Inácio da Silva – első elnöki ciklusa alatt vált általánossá. Lula 2003 és 2011 között volt Brazília elnöke, és a 2022-es elnökválasztás esélyesének számított. Brazíliában a politikusokat és más közszereplőket gyakran keresztnevükön vagy becenevükön emlegetik, nem a vezetéknevükön.

A részletfizetés sokszorosára növelte a munkásosztály fogyasztását, de az átlagos banki eladósodását is, miközben a brazil bankok látványosan meggazdagodtak. Ha valaki nem fizeti időben a tartozását, neve és CPF adóazonosítója bekerül a Serasa magáncég adatbázisába. Ilyenkor azt mondják, hogy „piszkos a neve a Serasánál” – nome sujo no Serasa. Az érintett bizonyos jogokat elveszít, és nem vehet fel újabb hitelt.

A Serasa júliusi adatai szerint 62,2 millió brazilnak volt „piszkos neve”, összesített tartozásuk pedig 244,8 milliárd realt tett ki. Ez fejenként 3935,51 real. A Standard & Poor’s 2014-es felmérésében Brazília a 144 országot rangsoroló pénzügyi műveltségi listán csak a 74. helyen végzett, Madagaszkár, Togo és Zimbabwe mögött. Pedig 2014-ben a világ hetedik legnagyobb gazdasága volt, megelőzve Olaszországot, Indiát, Oroszországot, Kanadát, Ausztráliát és Dél-Koreát. Az oktatási minisztérium 2020-ban úgy döntött, hogy a pénzügyi ismereteket be kell építeni az iskolai tantervbe.

## 8. Sotaque – az akcentus, amely elárulja a származást

Brazíliában elég megszólalni ahhoz, hogy a beszélgetőpartner többnyire felismerje, honnan érkezett valaki. Nem elsősorban a szókincs árulkodó, hanem a sotaque, vagyis az akcentus és a nyelvtan. A sotaque idegen nyelven hallható akcentusra is használható.

Az országban nincs egyetlen, akcentusmentesnek vagy kizárólag helyesnek tekintett kiejtés, mint a brit Received Pronunciation, az amerikai General American vagy a német Hochdeutsch. Szinte minden államnak saját nyelvjárása van, néhányban pedig több is él egymás mellett.

A tévések és filmszínészek leggyakrabban a délkeleti nagyvárosok, São Paulo vagy Rio de Janeiro valamelyik nyelvjárását beszélik, a kettő kiejtése azonban nagyon eltér. A nordestinos, „északkeletiek” szó São Paulóban nagyjából „nordesztínusz” formában hangzik, gyakran az angolhoz hasonló, úgynevezett R caipirával. Rióban inkább „nohdescsínus” vagy „nohdescsíanujs” a kiejtés. Az i után hallható rendkívül rövid magánhangzóról messziről felismerhetők a rióiak, vagyis a cariocák.

São Paulóban az északkeletről érkezőket a köznyelvben olykor lekicsinylően baianosnak, „Bahia állambelinek”, Rióban pedig paraíbának nevezik Paraíba állam után. Mindkét állam az ország északkeleti részén található. Csak Brasília lakói gondolják úgy, hogy nekik nincs akcentusuk, ezt azonban cáfolja, hogy helyi kiejtésük egyik másik nyelvjárással sem azonos.

Nem minden brazil anyanyelve a portugál, sőt vannak, akik egyáltalán nem beszélik. Az országban mintegy 160 őslakos nyelv él, miközben az őslakos népek száma ennél is nagyobb, mert egyes közösségek portugálra vagy más nyelvre váltottak.

Léteznek olyan telepes közösségek is, amelyek a nyugat-németországi bevándorlók germán nyelvét, a Hunsrikot, a német és lengyel balti partvidékről érkezettek pomerán nyelvét, az északkelet-olaszországi bevándorlók újlatin nyelvét, a taliant – más néven brazil venetót –, illetve a japán brazíliai változatát, a koronia-gót beszélik.

## 9. Pajubá – titkos nyelv vallás és identitás között

A pajubá argó, illetve titkos nyelv, amelyet az afro-brazil vallások követői és az LMBTQ+ közösség tagjai használnak, különösen a travestik. A travesti sajátos, Latin-Amerikában ismert nemi identitás: olyan emberek nevezik így magukat, akiket születésükkor férfiként azonosítottak, később azonban nőiesebb önkifejezést választottak. Viselhetnek női ruhát, és nőnemű szavakat használhatnak önmagukra, ugyanakkor nem tekintik magukat transzszexuális nőknek.

Az afro-brazil vallások különböző régiókban, az afrikai ősök hagyományaiból alakultak ki, a katolicizmus és a spiritizmus hatásaival keveredve. Legfontosabb közülük a nyugat-afrikai joruba örökségre épülő candomblé, valamint a fiatalabb umbanda, amely a candomblé, a katolicizmus és a spiritizmus elemeit egyesíti. Ma már fehér követőik is vannak.

A pajubá nyelvtana nem különbözik a portugálétól, szókincsének jelentős része azonban nyugat-afrikai vagy ismeretlen eredetű. Az amapô „nő”, az acué „pénz”, az ocó „férfi”, a picumã „haj”, az uó pedig „rossz”. A pajubá szó maga „hírt” vagy „pletykát” jelent. A „pajubául beszélni” gondolatát az enrolar a língua, „összecsavarni a nyelvet”, illetve a falar na língua do santo, „a szent nyelvén beszélni” kifejezéssel is leírják. A candomblé követőit ugyanis povo do santónak, „a szent népének” nevezik.

A pajubá az afro-brazil vallások szent helyein, a terreirókon alakult ki. Az 1964 és 1985 közötti szélsőjobboldali katonai diktatúra idején az LMBTQ+ közösség is használni kezdte, hogy csökkentse a hatósági megtorlás veszélyét. Egy kívülálló számára szinte teljesen érthetetlen pajubá mondat például azt jelentette: „Lány, figyelj, ha a rendőrök felszállnak a buszra, szólj, hogy elbújhassunk.” Erre az 1980-as években még szükség lehetett, amikor a rendőrök minden további indok nélkül őrizetbe vehettek travestiket.

A 2018-as országos középiskolai vizsgán, az ENEM-en egy pajubáról szóló publicisztikai szöveg értelmezése is feladat volt. Bár különleges nyelvi tudásra nem volt szükség, sok konzervatívot felháborított, hogy az országos vizsga készítői ilyen témát választottak. Jair Bolsonaro, akit még abban az évben elnökké választottak, botrányosnak nevezte a helyzetet, és közölte: a jövőben még a vizsga előtt látni akarja a feladatsort, hogy megakadályozza a hasonló eseteket.

## 10. Toma-lá-dá-cá – politikai szívességek cseréje

A toma-lá-dá-cá szó szerinti jelentése: „fogd ott, add ide”. A politikában olyan alkut jelöl, amelyben politikusok vagy pártok kölcsönösen szívességeket tesznek egymásnak. Az elnök például miniszteri posztot ajánlhat egy pártnak, cserébe pedig elvárhatja, hogy az támogassa bizonyos törvényjavaslatok parlamenti elfogadását.

A brazil pártok követhetnek határozott ideológiát, de akár nélkülözhetik is azt. A Szocializmus és Szabadság Pártja, a PSoL rendszeresen támogat baloldali javaslatokat, a Novo pedig liberálisakat. A Brazil Demokratikus Mozgalom, az MDB viszont a katonai diktatúra bukása és az 1985-ös demokratikus átmenet óta bármely hatalomra kerülő párttal hajlandó szövetségre lépni, nézeteitől függetlenül, és a toma-lá-dá-cá elve szerint támogatja. Ezt az ideológiai válogatás nélküliséget fisiologismónak nevezik.

Brazíliában a clientelismo, vagyis a klientelizmus is virágzik. Ilyenkor a politikus a társadalom egésze számára kétes jelentőségű, de egyes személyeknek vagy csoportoknak hasznos törvényjavaslatokat dolgoz ki és támogat. Ez elősegíti a korrupciót, nemcsak vesztegetés, hanem törvényes pártadományok formájában is.

## 11. Prato feito, PF – a brazil menüebéd

A brazil konyha rendkívül változatos, és az egyes államok kedvelt ételei eltérnek egymástól. Egy dolog azonban szinte az egész országra jellemző: a brazilok nehezen képzelnek el ebédet rizs és fekete bab nélkül. Kivételt jelentenek Amazónia egyes vidékei, ahol ezeket sűrű açaípürével, az açaí do grossóval is helyettesíthetik.

A rizs és a bab alkotja a prato feito, röviden PF alapját. Ez a brazilok kedvelt menüebédje, amelyet az egyszerű és középkategóriás éttermekben mindenütt kínálnak. A nagy, lapos tányérra kerül még pirított tészta, sült krumpli, saláta – salátalevél, szeletelt paradicsom és hagyma –, valamint valamilyen főfogás, rendszerint marhasült, bár vegetáriánus változat is létezik. Az egészet farofával, maniókalisztes keverékkel szórják meg.

Az ebédhez frissen facsart kesualma-, maracuja- vagy guavalét isznak, bár narancslé is akad. A kesudióhoz tartozó kesualma sokkal nagyobb és lédúsabb a közismert magnál, botanikai értelemben azonban nem termés, hanem megvastagodott kocsány. Dél-Amerikán kívül alig ismert, mert gyorsan romlik, ezért nem alkalmas exportra.

Az étteremből kifelé a vendégek gyakran maguk tölthetnek kávét. Az ebéd utáni italt parányi, körülbelül két centiméter magas műanyag pohárból isszák, ezért cafezinhónak, azaz „kávécskának” nevezik.

A PF fokozatosan veszít népszerűségéből, miközben terjednek a kilónként rögzített áron kínáló, self-service-nek nevezett éttermek. Ezekben a PF megszokott összetevői külön-külön is megtalálhatók, a köretek választéka pedig jóval nagyobb.

Külföldön a brazilok rendszerint nagyon hiányolják nemzeti konyhájukat. Brazil éttermeket vagy rendelésre brazil falatkákat, quitutest készítő honfitársakat keresnek. Különösen népszerű a coxinha, a zsíros, olajban sült, csirkével – ritkábban brokkolival vagy más zöldséggel – töltött tésztagombóc. A sűrített tejből készült brigadeirót viszont inkább maguk készítik el, mivel a receptje nagyon egyszerű.