Mintegy 400 millió ember anyanyelve az angol, második vagy harmadik nyelvként pedig csaknem négyszer ennyien beszélik. Az eltérő országokban azonban nem ugyanazt az angolt használják, és az Egyesült Királyságban sem feltétlenül tekinthető minden változat egyetlen, egységes nyelvnek. Akadnak mégis olyan szavak, fordulatok és nyelvhasználati sajátosságok, amelyek sokat elárulnak a brit hétköznapokról és identitásról.

## 1. Understatement: amikor kevesebb szó többet jelent

Az understatement a brit kultúra egyik alapfogalma: egyszerre jelent visszafogottságot, szándékos kisebbítést és ironikus távolságtartást. A magánbeszélgetéstől a szakmai kommunikáción át a közéletig mindenütt jelen lehet. Lényege, hogy a kijelentés valódi súlya jóval nagyobb a szavak szó szerinti jelentésénél. Maga az elnevezés is az under, vagyis „alul”, valamint a statement, azaz „állítás” szavakból áll össze.

Ez a beszédmód abból indul ki, hogy a másik fél ismeri a visszafogottság szabályait, és képes kiolvasni a valódi üzenetet. Az ideális brit vitapartner csillapítja az indulatokat, kerüli a pátoszt és a drámaiságot. A katasztrofális helyzet így „némi nehézség”, a diadal pedig „szerény eredmény” lehet. II. Erzsébet királynő klasszikus mondata is ezt példázza: „Ne vegyük magunkat túlságosan komolyan. Egyikünknek sincs monopóliuma a bölcsességre.”

Komoly bajban is elhangozhat az It’s a bit of a pickle, vagyis nagyjából „ez kissé kellemetlen helyzet”, illetve az It’s all gone pear-shaped, azaz „minden félresiklott”. A „körte alakúvá válni” fordulat arra a szabálytalan nyomvonalra utal, amelyet egy repülőgép hibásan végrehajtott bukfence rajzol ki.

A visszafogottság félreértése azonban tragikus következményekkel járhat. A koreai háborúban — amely 1950 és 1953 között zajlott Észak- és Dél-Korea között; előbbit Kína és a Szovjetunió, utóbbit az Egyesült Államok és az ENSZ egyesített erői támogatták — egy túlerővel körülzárt brit dandár parancsnoka ezt rádiózta amerikai szövetségeseinek: Things are a bit sticky, sir, vagyis „kissé szorult a helyzet, uram”. Az amerikaiak ezt kisebb nehézségként értelmezték, ezért nem küldtek segítséget. A dandár 650 katonájából negyven maradt életben. A britek az amerikaiak után a második legnagyobb létszámú kontingenst adták az ENSZ-erőkben.

A túlzó lelkesedésre vagy végletesen negatív kijelentésekre jellemző válasz az Oh, come off it!, magyarul nagyjából „ugyan már!” vagy „ne csináld!”. A fair enough szó szerint azt jelenti, hogy „elég méltányos” vagy „logikus”, valójában azonban gyakran csak azt ismeri el, hogy a másik véleményének joga van létezni. Nem feltétlenül jelent egyetértést, sőt olykor udvariasan azt közli: amit a beszélgetőtárs mond, az képtelenség. Hasonlóan óvatos a quite, amely visszafogott egyetértés, valamint a not quite, a szelíd ellenvetés.

A gentleman viselkedési kódexe régen azt is megkövetelte, hogy minél nagyobb hatalma volt valakinek, annál ritkábban adjon közvetlen parancsot. Az „Így senki sem szereti a hideget, ugye?” típusú mondat például valójában azt jelenthette: csukják be az ablakot vagy rakjanak a tűzre. A kérés is gyakran a kívánt dolog lehetetlenségére kérdez rá: „Ugye eszébe sem jutna odamenni?” vagy „Gondolom, nem lenne ideje ránézni?” A szociológusok ezt negative politenessnek, „negatív udvariasságnak” nevezik: célja, hogy a beszélő ne erőltesse rá akaratát a másikra, és elkerülje a nyílt összeütközést.

Természetesen magán az understatementen is lehet nevetni. Ha valaki láthatóan rendkívül feszült, a „kissé idegesnek tűnsz” megjegyzésre érkező „Ideges? Ugyan már!” vagy „Látom, finoman fogalmazol” válasz tökéletesen illik ehhez a hagyományhoz.

## 2. Good bants: jót nevettünk

A bants és a bantz a banter, vagyis a baráti ugratás rövidült alakjai. A 21. századi brit ifjúsági kultúrában jóindulatú tréfálkozást vagy egyszerűen kellemes társasági együttlétet jelölnek: The bantz were good — „jót nevettünk”, „jól elvoltunk”. Az első dokumentált előfordulás 2008-ból származik, a 2010-es években pedig gyorsan elterjedt.

A baráti ugratás persze régi brit hagyomány. Sok fordulat írja le: to pull one’s leg („ugratni”), to bamboozle („rászedni”), to lead one up the garden path („félrevezetni”), illetve to have one on („megtréfálni”). Az viszont a Z generáció nyelvi kézjegye, hogy magát ezt a felszabadult kommunikációt egyetlen rövid szóval nevezi meg. A háttérben itt is az understatement áll: ne vedd túl komolyan magad, és bízz benne, hogy más sem sértődik meg.

Ha mégis megsértődik valaki, állapotát a 21. századi szleng gyakran a durva butthurt szóval írja le, amelynek szó szerinti értelme „fáj a feneke”. Ez is mutatja, meddig tágult a brit társalgásban elfogadható nyelv határa.

## 3. Pun: szójáték minden mennyiségben

A pun elsősorban tréfára, nem pedig választékos megfogalmazásra épülő szójáték. Ha a beszélők nem veszik túl komolyan a szavaikat, könnyen elkezdik átalakítani, csonkolni vagy összerímeltetni őket a korosztályukra vagy régiójukra jellemző módon.

Az egyik leggyakoribb módszer a clipping, vagyis a csonkítás. Többnyire a hangsúlyos szótag marad meg, de olykor az első hangsúlytalan; az utolsó mássalhangzó megkettőződhet, és becéző képző is járulhat hozzá. Így lesz a breakfastből brekkie, a cigarette-ből ciggie, a charisma szóból rizz, a chocolate biscuitből choccy biccy, a suspiciousből pedig sus. A közösségi médiában gyakori delulu a delusional („téveszméken alapuló”) vagy a delusion („tévképzet”) játékos rövidülése, amelyben a megmaradt szótag megismétlődik. Ezek az új alakok általában első hallásra is könnyen megfejthetők.

Egész kifejezések is egyetlen szóra zsugorodhatnak. A chippy a fish and chips ételt vagy az azt árusító helyet jelöli, a Laters! pedig a See you later!, azaz „majd találkozunk” rövid változata.

A have a mare nem azt jelenti, hogy valakinek van egy kancája, hanem a have a nightmare rövidülése: rossz álmot vagy rémes helyzetet él át. Még szélsőségesebb csonkítás a brit és ausztrál szleng ta szava, amely a thank you, vagyis a „köszönöm” helyett áll.

Termékeny szóalkotási mód az is, amikor igével nem rendelkező főnevekhez vagy melléknevekhez kapcsolják az -ing végződést. A millenniumi nemzedék három ismert példája az adulting, a ghosting és a doomscrolling.

Az adulting az adult, vagyis „felnőtt” szóból született, és a felnőtt élet unalmas, nyomasztó mindennapi kötelességeit jelenti. A 2000-es években Kelly Williams Brown azonos című könyve révén gyorsan elterjedt a közösségi médiában.

A ghosting azt írja le, amikor valaki magyarázat nélkül, váratlanul megszakít minden kapcsolatot; főként az online ismerkedés nyelvében honosodott meg. Ugyanitt jelent meg a benching, vagyis valakinek a „kispadon”, tartalékként tartása, valamint a breadcrumbing, amikor valaki csak minimális figyelmet adagol, ígéret nélkül — mintha kenyérmorzsákat szórna.

Ez a szóalkotási minta régebbi. A gaslighting a pszichológiai bántalmazás egyik formájának neveként az 1960-as években került az angolba, az 1934-es Gas Light című darabról és két, az 1940-es években készült filmváltozatáról folytatott beszélgetések nyomán. A történet férfi főszereplője azt akarja elhitetni feleségével, hogy rosszul érzékeli a valóságot: következetesen tagadja a gázvilágítás látható változásait, holott azok valóban megtörténnek.

A doom a fenyegető pusztulás érzete, a scrolling pedig a hírfolyam görgetése. A doomscrolling így szorongást és levertséget keltő hírek kényszeres böngészése közösségi oldalakon vagy híroldalakon. Első feljegyzett használata 2018-ból való, gyakorisága pedig a világjárvány idején gyorsan nőtt.

A szójáték a hagyományos brit találkozóhely, a pub nevében is kedvelt. A Sir Loin of Beef egyszerre tréfás lovagi név és utalás a sirloin of beefre, vagyis a marhasült egy darabjára. A The Moody Cow, „A szeszélyes tehén” szintén a marhahúsra kacsint.

A csatornákon és keskeny folyókon közlekedő, gyakran úszó otthonként használt narrowboatok nevei ugyancsak ontják a szóvicceket. A Narrow Escape egyszerre „hajszál híján való megmenekülés” és „keskeny kijárat”. A Moore and Peace úgy hangzik, mint a War and Peace, azaz „Háború és béke”, de körülbelül „kikötés és nyugalom” értelemben olvasható. A Nauti-Buoy a bójával játszik, miközben úgy hangzik, mint a naughty boy, „rosszcsont fiú”; a Buoyonce pedig Beyoncé nevének tréfás átírása.

A May Contain Nuts az élelmiszereken olvasható „nyomokban dióféléket tartalmazhat” figyelmeztetést idézi, ugyanakkor arra céloz, hogy a hajón őrültek is lehetnek. A Fishful Thinkin’ a Wishful Thinking, vagyis a vágyvezérelt gondolkodás kiforgatása. Egy Toblerone-csomagolás színeire festett hajó pedig a ToblerHome nevet kapta.

## 4. Slay: a pusztítástól a rajongásig

A slay jól mutatja, hogyan válhat egy erőszakos cselekvést jelentő szó a legnagyobb dicséretté. Eredeti értelme „megölni”, „karddal lesújtani”, a Z generáció angol szlengjében azonban azt jelenti, hogy valaki valamit a lehető legjobban csinál, vagy lenyűgöző hatást kelt. Egy divatbemutatón a You slay! az öltözéknek szóló lelkes bók. Koncert után elhangozhat a You slayed that! vagy az It was a slay!, vitában pedig a Yes! Slay! biztatásként szolgál.

Ez a jelentés a 20. század végétől követhető nyomon az afroamerikai köznyelvben, különösen a hiphop- és popkultúrában. Közeli rokonai a lit — szó szerint „meggyújtott”, a szlengben „fantasztikus” — és a fire, vagyis „tűz”. Mindháromhoz jól illik a láng emodzsi.

Hasonlóan testi behatásból lesz érzelem a gobsmacked („megdöbbent”, szó szerint „szájon csapott”) és a bonkers („őrült”, „féktelen”) esetében. A go vagy be bonkers about jelentheti azt, hogy valaki megőrül valamiért, rajong érte, illetve féktelenül mulat. Feltehetően a bonk, azaz „fejbe ütni” szóval függ össze.

A go off eredetileg robbanást vagy egy jelzőhang megszólalását írhatja le, a go off on somebody viszont azt jelenti, hogy valaki váratlanul dühösen rátámad a másikra. A durva szavak közben elveszíthetik obszcén erejüket, és egyszerű nyomatékosítóvá válhatnak. Az I gotta get up at ass o’clock tomorrow nagyjából annyit tesz: „holnap valami istentelenül korai időpontban kell kelnem”.

A low-key és a high-key a fotográfia szókincséből került át a szlengbe. A low-key a képen kevéssé hangsúlyosból lett „visszafogott”, „kissé”, majd „titokban”; a high-key a kiemeltből alakult „nagyon”, „teljesen”, illetve „stílusos”, „hatásos” jelentésűvé. Olykor ugyanazt fejezi ki, mint a no cap: „őszintén, hazugság nélkül”. Egy reklámszöveg például úgy dicsérte a Watch GT2-t, hogy egyszerre tud visszafogott okosórának és feltűnően elegáns karórának látszani.

## 5. A LOL-tól az AFAIK-ig

Az online írásbeli kommunikáció minden nyelvben ösztönözte a rövidítések születését. Ezek az SMS-ekből és csevegésekből hamar átkerültek a beszélt nyelvbe, és a 21. század eleje óta sorozatokban, podcastokban és tévéműsorokban is gyakran hallhatók. A közönséges szavakhoz hasonlóan új, átvitt jelentéseket is kaphatnak. A LOL például a laughing out loud, „hangosan nevetek” rövidítése, de semleges megértés- vagy egyetértésjelzőként is használható.

Az angol rövidítéseket vagy egy szóként ejtik, mint a LOL-t, vagy betűzik: OMG — Oh my God, „ó, istenem”; LMK — Let me know, „szólj”; BRB — I’ll be right back, „mindjárt jövök”; IDK — I don’t know, „nem tudom”; IMHO — in my humble opinion, „szerény véleményem szerint”; FOMO — fear of missing out, „félelem attól, hogy kimaradunk valamiből”. Írásban jóval gyakoribbak, mint a baráti beszélgetésekben.

David Crystal nyelvész 2008-ban egész könyvet szentelt az írást gyorsító rövidítéseknek. Címe, „Txtng: Gr8 Db8”, első pillantásra megfejthetetlen, ám ha a 8-as számot az angol -eight szótag helyettesítőjeként olvassuk, megkapjuk a Texting: Great Debate, vagyis „Nagy vita az üzenetírásról” címet.

A 2010-es évek fiataljainak szemében a 2000-es évek rövidítései már régimódiak lehetnek; ezt az unc szóval is jelölhetik, amely az uncool, „nem menő” rövidülése. Az új mozaikszók nemcsak rövidebbé teszik az üzenetet, hanem nemzedéki jelként működnek, és segíthetnek kijátszani a közösségi oldalak nemkívánatos szavakat kereső automatikus szűrőit.

Az SA például a sexual assault, vagyis a szexuális erőszak helyett állhat személyes traumák tárgyalásakor. Az ICL — I can’t lie, „nem hazudhatok” — azt jelezheti, hogy a beszélő tudja: véleménye nem lesz népszerű. Az ISTG — I swear to God, „istenre esküszöm” — rendszerint csalódottság vagy bosszúság nyomatékosítására szolgál. A négy vagy több szóból álló fordulatokat rövidítő alakok nehezebben fejthetők meg: ilyen az AFAIK, az as far as I know, vagyis „amennyire tudom”.

## 6. Toodles: játékos búcsú

A toodles játékos, bizalmas, egyes csoportokban már elavuló elköszönés. A 20. század elején toodle-oo alakban jelent meg. A legelterjedtebb magyarázat szerint a francia à tout à l’heure, „hamarosan találkozunk” angolos ejtéséből származik. Szükség nemigen volt a kölcsönzésre, hiszen jelentése megegyezik az angol see you later fordulatéval; inkább tiszta, talán gyermeki nyelvi játékról lehet szó.

Egy másik etimológia hangutánzó eredetet feltételez. A furulya vagy fuvola hangját idéző toodle-loodle már 16. századi angol szövegekben is előfordul. Az sem kizárt, hogy a francia kifejezés angolos ejtése és a zenei hangutánzás együtt hozta létre a toodle-oo alakot.

A loo, vagyis „vécé” eredetét hasonlóképpen magyarázzák. Eszerint a szó a francia gardez l’eau!, „vigyázat, víz!” kiáltásból ered, amellyel a középkori városok lakói figyelmeztették a járókelőket, mielőtt az ablakból kiöntötték az éjjeliedény tartalmát. Mire a francia figyelmeztetés angol hétköznapi szóvá vált, az első francia szó eltűnt.

## 7. Right as rain: biztos, mint az eső

A legtöbb esős angol mondásban a rain bajt jelent. A 16. század óta ismert save it for a rainy day szó szerint arra int, hogy tegyünk félre egy esős napra, vagyis nehezebb időkre. A rain on someone’s parade — „esőt zúdítani valaki felvonulására” — azt jelenti, hogy valaki elrontja a másik örömét vagy keresztülhúzza a terveit.

A right as rain ezzel szemben a megbízhatóság és az állandóság képe: a brit éghajlaton az eső biztosan megérkezik. A csapadék változatosságát gazdag szókincs kíséri. A drizzle finom eső, a downpour kiadós felhőszakadás, a cloudburst hirtelen, rövid zápor, a deluge pedig özönvíz. Ha még csak szitálni kezd, azt mondják: it’s just spitting, vagyis „egyelőre csak köpköd”. Heves esőben használható az it’s pelting down, it’s chucking it down vagy it’s tipping it down — mindegyik azt érzékelteti, hogy odafentről öntik vagy dobálják a vizet.

A Scottish mist, „skót köd” hideg, szinte végtelen szitáló eső köddel: a cseppek alig láthatók, de a páratartalom igen magas. A skótok ilyen időhöz való hozzászokásából és az angol–skót vetélkedésből született a mondás: „Az enyhe skót köd csontig áztatja az angolt.” Átvitt értelemben a Scottish mist „mítosz” is lehet: valami, ami fontosnak tűnik, ám nem létezik — vagy létezik, csak láthatatlan. Ugyanezt a nevet viseli egy aprított jégből és skót whiskyből készülő koktél.

Az éghajlatváltozásról folyó vitákban egy dolog nem kétséges: a csapadék mennyisége növekszik. A téli esőzések 260 éves statisztikája szerint a tíz legcsapadékosabb tél közül hat 2000 utánra esett.

## 8. The ball’s in your court: nálad a labda

A level playing field, „egyenlő feltételeket biztosító pálya”, és a The ball’s in your court, „nálad a labda” az angol legmélyebben meghonosodott sportmetaforái közé tartozik. A stadionokon kívül a politika, a jog, az újságírás és a közösségi média nyelvében is használják őket. Az első tisztességes, mindenkire azonos feltételekről szól, a második azt jelzi, hogy most már a másik félen múlik a folytatás.

A sport és a versengés fontos szerepet játszott az angol gentleman nevelésében, ezért innen különösen sok idióma került a köznyelvbe. A drop the ball, vagyis „hibázni”, a rögbiben, baseballban vagy amerikai futballban elejtett labdából ered. A get the ball rolling, „elindítani a folyamatot”, a krikett és a bowling első gurítására utal. A move the goalposts, „saját érdekben megváltoztatni a szabályokat”, azt idézi, mintha játék közben arrébb vinnék a futballkaput. Az out of one’s league olyan személyre vagy feladatra mondható, aki vagy ami elérhetetlen, szó szerint „magasabb ligában játszik”.

A bokszból ered a hit below the belt, „övön alul ütni”, azaz tisztességtelenül eljárni, valamint a throw in the towel, „bedobni a törülközőt”, vagyis elismerni a vereséget. Mindkettő számos más nyelvben is meghonosodott.

A lóverseny világához kapcsolódik a jump the gun, „elhamarkodni valamit”, szó szerint a rajtpisztoly eldördülése előtt elindulni. A get one’s goat azt jelenti: valakit felbosszantani, szó szerint „megszerezni a kecskéjét”. Eredetmagyarázata szerint az istállóban tartott kecske megnyugtatja a versenylovat, ezért ha valaki elvitte az ellenfél kecskéjét, csökkenthette lovának győzelmi esélyét.

A sportolók méltatásában gyakori a GOAT, a greatest of all time, vagyis „minden idők legjobbja”. Muhammad Ali az 1960-as években a legnagyobb bokszolónak nevezte magát; halála után felesége vállalatának nevévé tette a GOAT rövidítést. Azóta már nemcsak sportolókra alkalmazzák: reklámokban akár filmeket is nevezhetnek így minden idők legjobbjainak.

## 9. Tea: ital, étkezés és pletyka

A tea a brit kultúra egyik kulcsszava, noha maga a teázás nem Britanniában született. Jelölhet vendéglátási szertartást, társadalmi osztályt, étkezési időpontot, sőt pletykát és bennfentes információt is.

A brit teázás a 17. századi előkelő körökben az udvari etikett divatos elemévé vált. Az akkor még drága italt ezüst teáskészletből szolgálták fel, kifinomult társalgás kíséretében. A 19. századra az importtea olcsóbb lett, így minden társadalmi réteg megszerette, és naponta többször is fogyasztotta. Szendvicset, magas zsírtartalmú alvasztott tejszínnel és lekvárral kínált scone-t, valamint más süteményeket ettek hozzá.

A szokás egész szócsaládot teremtett: teapot, azaz teáskanna; teaspoon, teáskanál; teacup, teáscsésze; tea set, teáskészlet; tearoom és tea garden, vagyis teázó és teakert; tea trolley, azaz guruló teázókocsi. Utóbbit a tea lady, a „teás hölgy” tolta körbe mindennel, ami a teázáshoz kellett.

Különleges tárgy volt a tea caddy, a szálas tea légmentesen záródó tárolója, amelyet eredetileg a szokásos, 600 grammos kereskedelmi adaghoz méreteztek. Gyakran nagy költséggel, a szoba berendezéséhez illő műtárgyként készíttették, majd örökül hagyták.

A cup of tea kifejezés két irányban kapott átvitt értelmet. Dicséretként a You’re a nice strong cup of tea! nagyjából azt jelenti: „nagyszerű vagy”. Ízlésről és érdeklődésről beszélve a He is my cup of tea annyi, mint „kedvemre való”, a That’s not my cup of tea pedig azt közli: „ez nem nekem való”. A 21. századi ifjúsági szlengben a tea pletyka vagy bennfentes információ. A Spill the tea! felszólítás jelentése: „na, mesélj el mindent!” Az idősebbek ugyanerre inkább a Spill the beans!, szó szerint „szórd ki a babot!” fordulatot használhatják.

A tea étkezést is jelöl, de régiónként és társadalmi rétegenként mást. Észak-Angliában a munkások hagyományosan dinnernek nevezik a napközbeni étkezést, teának pedig a fő, 17–18 óra körüli esti étkezést. A déli középosztály ugyanebben az időben vagy valamivel később ül le a nap fő étkezéséhez, de azt dinnernek hívja.

A dinner és a lunch vagy luncheon viszonya sem egyszerű. A karácsonyi ünnepi étkezést országszerte Christmas dinnernek nevezik, noha többnyire nappal tartják. Az üzletemberek eközben luncheon voucherrel fizethetnek az esti éttermi étkezésért.

Az iskolák mindhárom kifejezést használják. A Nagy-Britanniában elterjedt bentlakásos iskolákban a közép- és felső osztályok gyermekei a tanórák közötti étkezést lunchnak nevezik. A napi oktatás után, 17.30 és 18.30 között elfogyasztott két- vagy háromfogásos meleg étel a tea. Ezt követi a toytime, vagyis szó szerint „játékidő”, amely alatt valójában a másnapi leckét készítik el.

A tanítás utáni foglalkozásokat kínáló iskolákban 16 óra után kapott, olykor kiadós uzsonna ugyancsak tea. Az óvodákban és általános iskolákban a nap utolsó, rendszerint 15.30 körüli étkezését is így nevezik: ez lehet szendvics, könnyű meleg étel, vagy két fogás, amelyek egyikét gyümölcs vagy zöldség adja. Előtte délben lunchot szolgálnak fel. A gyerekek minden iskolatípusban vihetnek otthonról ételt: ez a packed lunch, amely a lunch-boxba kerül. Jamie Oliver brit tévés szakács 2005-ös, iskolai főzéssel foglalkozó műsora mégis a „Jamie’s School Dinners” címet viselte.

## 10. Roast beef: nemzeti étel és francia gúnynév

Ha van brit nemzeti étel, az a roast beef: sült, sütőben vagy grillen készített marhahús. Olyannyira összekapcsolódott az angolokkal, hogy a franciák les Rosbifs, vagyis „marhasültek” gúnynévvel illették őket.

A fogás a hagyományos családi Sunday roast része. Ezt a vasárnapi étkezést akkor is roastnak nevezik, ha vegetáriánus, hiszen a burgonyát és az idényzöldségeket ilyenkor is sütve tálalják.

A nemzeti étel címéért a full English breakfast, a teljes angol reggeli is versenyben van. Világszerte ismert, kávézók, szállodák és rövid távra kiadó lakások hirdetéseiben egyaránt szerepel. Alapvető elemei a szalonna, a tetszőlegesen elkészített tojás, a sült kolbászféle, a paradicsomos bab, a sült gomba és paradicsom, valamint valamilyen burgonyalepény. Kenyérrel vagy pirítóssal, teával vagy kávéval, gyakran narancslével tálalják.

A kiadós reggeli a 17. századi földművesek és kézművesek körében alakult ki, majd a viktoriánus korban minden társadalmi rétegben népszerűvé vált. Helyi változatai eltérnek egymástól. Írországban fehér puding is kerülhet mellé, ami nem édesség, hanem sertéshúsból vagy májból, zabból, illetve zabpehelyből és állati zsiradékból készülő, felszeletelve megsütött kolbászféle. Írországban és Észak-Írországban a hagyományos élesztős kenyér helyett inkább szódabikarbónával készült kenyeret adhatnak hozzá.

A skót változatban a kenyeret és a burgonyalepényt rendszerint burgonyás zsemle helyettesíti. A kolbász mellett vagy helyett haggist is tálalhatnak: ez a skót nemzeti étel apróra vágott juhbelsőségből, hagymából, zablisztből, faggyúból, fűszerekből és sóból készül, hagyományosan juhgyomorban főzik meg. Külseje vastag, szürkés vagy barnás kolbászra emlékeztet, benne fehér zabszemek látszanak. Az angol reggeli népszerűségének legalább két oka van: hosszú időre jóllakat, és enyhíti a másnaposságot.

A bangers and mash, vagyis kolbász krumplipürével — esetenként hagymamártással, sült hagymával vagy borsóval — több brit nemzedék kedvelt gyerekkori étele, bár nemigen neveznék nemzeti fogásnak. A bangers, „durranók” elnevezés a második világháború idején született. A húshiány miatt a kolbászt kenyérrel és vízzel töltötték meg; sütéskor a víz gőzzé vált, és hangos durranással repesztette fel a burkot. Hogy az olcsó, gyenge minőségű háborús termékből közismert kedvenc lett, különösen a gyerekek körében, jól példázza az angol humort mint a nehézségekkel való megküzdés eszközét.

A potato szó ugyan hiányzik a bangers and mash nevéből, története mégis érdekes. A 18. századi szlengben jelentéktelen, haszontalan apróságot jelentett; az amerikai angol ezt small potatoes, azaz „kis krumplik” alakban őrizte meg. A 19. században szinte ellentétes értelem is kialakult: a That’s the potato! helyeslést fejezett ki, az ausztrál That’s the clean potato! pedig becsületes vagy kiváló ember elismerése volt. Az amerikai szlengben a potatoes a „birtokolni” igével együtt pénzt jelenthetett, az ausztrál rímelő szlengben pedig a potato peeler a Sheila névvel rímelve nő megnevezésévé vált. Minden angolváltozatnak megvan tehát a maga krumplija.

## 11. Cheers: koccintástól az e-mail végéig

A baráti kommunikáció egyik leggyakoribb szava a Cheers. Az ófrancia chiere — „arc”, „arckifejezés” — szóból származik; cheer alakban, egyes számban már a 13. század eleji angol szövegekben feltűnik.

Legalább az elmúlt két évszázadban pohárköszöntőként, ritkábban baráti üdvözlésként használták. A 21. századi Egyesült Királyságban azonban köszönéskor és búcsúzáskor egyaránt elhangozhat, jelenthet „köszönöm”-öt, válasz lehet köszönetre, sőt bocsánatkérésre is.

A mai vállalati kultúrában egyre gyakoribb e-mailek és üzenetek lezárásaként. Barátságos, kötetlen hangot ad, és a formális Sincerely yours, „őszinte híve”, a Best regards, „üdvözlettel”, vagy a Looking forward to…, „várom…” fordulatok helyére léphet. Így hát zárjuk mi is ennyivel: Cheers!