Arisztotelész kora óta keringenek történetek vérszomjas polipokról, amelyek állítólag még hajókat is képesek a tenger fenekére rántani. A valóságban ezek az állatok nemcsak különleges testfelépítésükkel tűnnek ki, hanem fejlett értelmükkel, óvatosságukkal és rendkívüli utódgondozásukkal is.

## Több mint száz fajuk ismert

A polipok (Octopoda) a puhatestűek törzsébe és a fejlábúak osztályába tartoznak. A természettudósok több mint száz fajukat ismerik. Két alrendjük a valódi polipok (Incirrata) és a mélytengeri polipok (Cirrata). Többségük még félméteresre sem nő meg, de a Doflein-polip teljes hossza elérheti a három métert, tömege pedig az 50 kilogrammot.

A mélytengeri polipokat elsősorban egy vagy két pár úszójuk, illetve a védekezésre szolgáló tintazsák hiánya különbözteti meg a valódi polipoktól. Tapadókorongjaik egyetlen sorban helyezkednek el, mellettük kétoldalt érzékelő nyúlványok, úgynevezett cirruszok találhatók. Karjaikat hártya köti össze, ezért az állat szétnyitva egy ernyőre emlékeztet.

## 1. Kék vér kering bennük

A polipok tengerekben és óceánokban élő, kétkopoltyús fejlábú puhatestűek. Nevük onnan ered, hogy karjaik közvetlenül a fejükön helyezkednek el. Kék vérük miatt olykor „tengeri arisztokratáknak” is nevezik őket. A szokatlan színt az okozza, hogy vérükben a hemoglobin helyett hemocianin található, amelyben a vas szerepét réz tölti be.

## 2. Három szívük van

A polipoknak három szívük van. Az egy kamrából és két pitvarból álló fő szív látja el vérrel a szerveket, percenként 30–36-szor húzódik össze. A másik kettő az úgynevezett kopoltyúszív, amelyek a kopoltyúkon hajtják át a vért.

## 3. Fejlett aggyal rendelkeznek

A polipok viszonylag nagy agya 14 lebenyből áll, kezdetleges szürkeállományi kéreg borítja, és porcos tok védi. Vékony nyelőcsövük a garattól a gyomorig az agyon halad keresztül, ezért csak nagyon kis adagokban és pépesre aprítva tudják lenyelni táplálékukat. Ebben a nyelvükön található apró fogacskák segítik őket.

## 4. Akár saját karjukat is felfalhatják

Kis szájuk a karok találkozási pontjánál nyílik, erős szarucsőrük pedig a garatban található. Ezzel könnyedén áttörik a halpikkelyeket és a rákok páncélját. Kisebb fajtársaikat is elfogyasztják, ami számos legendát táplált a saját fajtájuk felfalásával egyre erősebbé váló óriáspolipokról.

Még különösebb, hogy a polipok olykor letépik, majd megeszik saját karjukat, ezután pedig elpusztulnak. Ennek, a forrásban autofágiának nevezett önfelfaló viselkedésnek az oka továbbra is rejtély a zoológusok előtt.

## 5. Minden polip mérgező

A polip erős csőrcsapással idegmérget fecskendez zsákmányába. A mérget az agy közelében lévő nyálmirigyek termelik, kémiai összetétele az alkaloidokéhoz áll közel. Hatása olyan erős lehet, hogy másodpercek alatt elpusztít egy rákot, halat vagy puhatestűt.

Valamennyi polipfaj mirigyei termelnek mérgező anyagokat, amelyek az emberre is veszélyesek lehetnek. Harapásuk súlyos szédülést és fájdalmas szövetduzzanatot okozhat, amely akár hetekig sem múlik el. A legveszélyesebbnek két, Ausztrália sekély korall- és sziklaöbleiben élő foltos polipfajt tartanak. Bár elférnek az ember tenyerében, mérgük hatása erősebb a kobráénál, és kevesebb mint egy óra alatt megölhet egy felnőttet.

## 6. Az utódgondozás a nőstény életébe kerül

A polipok párzási időszaka télen van. A hím a hektokotilusz, vagyis a harmadik jobb kar segítségével juttatja át a spermatofórákat – a sűrűn összetömörült hímivarsejt-csomagokat – saját köpenyüregéből a nőstényébe. Ott ezek megduzzadnak, felrepednek és megtermékenyítik a petéket.

Az argonauták és közeli rokonaik még különösebb módszert alkalmaznak: a hosszú, módosult kar leválik a hím testéről, önállóan úszva megkeresi a nőstényt, majd bemászik annak köpenyüregébe.

A megtermékenyítés után a nőstény üregben vagy barlangban készít fészket. Több ezer petét rak, amelyeket nyálkával fürtszerű kötegekben rögzít a falakhoz és a mennyezethez. Ezután nem hagyja el őket: folyamatosan tisztogatja és friss vízzel öblíti a petéket, közben elűzi a ragadozókat. A faj függvényében ez az őrzés legalább 12 hónapig is tarthat. A nőstény közben nem eszik, hanem a májában felhalmozott tápanyagokat használja fel. Mire a kicsik kikelnek, annyira legyengül, hogy rövidesen elpusztul.

A mélytengeri fajok nőstényei közvetlenül az aljzatra rakják petéiket. Ezeket vastag kitinburok védi, amelyet még a halak gyomra sem képes megemészteni.

## 7. Szemük a fényviszonyokhoz alkalmazkodik

A polip szemének retinasejtjeiben barna pigment található. Ez nappal semlegesíti a túl erős fényt, éjjel pedig növeli a szem érzékenységét. A különböző távolságban lévő tárgyakra úgy fókuszálnak, hogy szemlencséjüket közelítik a retinához vagy távolítják tőle.

Mély alvás közben sem csukják be szemüket, csupán erősen összeszűkítik pupillájukat. Légzésük lelassul, és két alsó kar kivételével valamennyi végtagjukat a testükhöz szorítják. A két széttárt kar őrszemként működik: egy érintés vagy a víz legkisebb rezdülése is felébresztheti az állatot.

## 8. Karjaik részben önállóan cselekszenek

A polip nyolc karjának mindegyikében átlagosan akár 50 millió neuron található, amelyek az aggyal együtt egységes rendszert alkotnak. Oldalsó karjaikkal ügyesen „járnak” a tengerfenéken. Az agy elindítja a mozgást, az egyes karok pedig részben maguk határozzák meg annak módját, sebességét és irányát. Újabb kutatások szerint ugyanakkor az agy és a karok közötti kapcsolat erősebb, mint korábban feltételezték. A testről levágott karok egy ideig még folytatják a korábban elindított mozgássort.

A polipokra többek között murénák, cápák, pingvinek, albatroszok, bálnák és delfinek vadásznak. Védekezésként képesek az autotómiára, vagyis saját végtagjuk leválasztására. Ha egy ragadozó megragadja valamelyik karjukat, erős izom-összehúzódásokkal leszakítják azt. A tovább tekergő végtag eltereli a támadó figyelmét, miközben a polip elmenekül. Az elveszített kar hamarosan újranő.

## 9. Sugárhajtással úsznak

A polipok mozgékonyságát egy egyszerű „sugárhajtásos” rendszer biztosítja. A szem mögött található köpenynyíláson keresztül vizet szívnak a köpenyüregükbe, majd porcos záróelemekkel elzárják annak útját. Az üreg izmai összehúzódnak, és a vizet nagy erővel kilökik egy kerek, izmos tölcséren keresztül.

A reakcióerő a karok irányába hat, ezért a polip testének hátsó végével előrefelé úszik. Egy-egy ilyen lökéssel körülbelül 2–2,5 métert halad. Rendszerint lassan úszik, veszélyben azonban elérheti az óránkénti 15 kilométeres sebességet.

## 10. Karjaikkal ízlelnek

A karokon egy vagy két sor tapadókorong található, amelyek mérete a tövüktől a végük felé csökken. Ezek a zsákmány megragadását és a köveken való haladást egyaránt segítik. A karok tapintó- és ízérzékelő sejteket is tartalmaznak: a polip ezekkel „vizsgálja meg” táplálékát, és távolabbról is pontosan érzékelheti a közeledő ellenséget.

## 11. Pillanatok alatt környezetük színéhez igazodnak

A polipok egyik leglátványosabb képessége, hogy testük színét gyorsan a környezethez igazítják. Bőrükben rugalmas pigmentsejtek, kromatofórák találhatók, amelyek fekete, barna, vörös, narancssárga és sárga festékanyagokat tartalmaznak.

A lila, kék, zöld, sőt fémes árnyalatokat a kromatofórák alatt elhelyezkedő iridiociták hozzák létre. A sejteket finom izmok veszik körül, amelyek egy-két másodperc alatt megváltoztatják méretüket. Kitágulva a pigment a nyugalmi állapothoz képest hatvanszor nagyobb területet is elfoglalhat, összehúzódáskor pedig ennek ellenkezője történik.

A környezetet nemcsak a szemekhez, hanem a tapadókorongokhoz kapcsolódó látási-érzékelési rendszerek is elemzik. Az információ az idegrendszer megfelelő részeibe jut, amelyek utasítják a bőr sejtjeit.

## 12. Tintával tévesztik meg támadóikat

Veszély esetén a valódi polipok tölcsérükön keresztül fekete, mérgező folyadékot lövellnek ki. Ez kezdetben nem oszlik szét, hanem cseppet alkot, amely az állat körvonalait utánozhatja. Amikor a ragadozó rátámad a csalira, a csepp sűrű tintafelhővé terül szét, amelynek fedezékében a polip elmenekül.

A tinta olyan anyagokat is tartalmaz, amelyek bénítóan hatnak a ragadozók szaglóidegeire. A polip egyik legveszélyesebb ellensége, a muréna egy ilyen támadás után több mint egy órára elveszítheti szaglását.

A tintát a végbél körte alakú kitüremkedése, a tintazsák termeli, amely már a polip születésekor tele van. Belsejét két kamra alkotja: felül található a felhasználásra kész tinta, alul pedig a fekete pigment szemcséi. Ahogy a felső rész kiürül, a mirigy váladékai feloldják a pigmentet, majd felpumpálják azt. A készlet körülbelül hat védekező akcióra elegendő, teljes kiürülés után pedig mintegy fél óra alatt újratöltődik.

A tinta ugyanakkor magára a polipra sem veszélytelen. Akváriumban megfigyeltek olyan egyedeket, amelyek tintát bocsátottak ki ellenfelükre, majd később maguk is elpusztultak tőle. A természetben ezért a polipok igyekeznek minél gyorsabban elhagyni a támadás helyszínét.