A szovjet autóipar nemcsak jól ismert sorozatmodelleket gyártott: különleges feladatokra szánt járművek és merész kísérleti konstrukciók is születtek. Akadt köztük kis billenőplatós, háromkerekű rokkantjármű, lánctalpas személyautó és sugárhajtású rekordkocsi is.

## Billenőplatós GAZ–69

Ha a GAZ–69-et személyautónak tekintjük, akkor az 1960-as évek elején, Uljanovszkban elkészített változata személyautó-alapú billenőplatós volt. A prototípust a várakozásoknak megfelelően gazdaságtalannak minősítették.

A későbbi próbálkozások a kisméretű, alacsony teherbírású billenőplatósok gyártására lényegében szintén kudarcot vallottak, pedig a zsúfolt városokban hasznosak lehettek volna.

## A ZIM és a Csajka rejtőzködő keveréke

Egy hitelesnek tartott történet szerint egy katonai járműjavító üzemben körülbelül tíz olyan autót építettek, amely a GAZ–12 ZIM és a GAZ–13 Csajka elemeit egyesítette. Csajkát csak meghatározott rang felett lehetett használni, az alacsonyabb beosztású vezetők azonban szintén korszerű, kényelmes autóra vágytak.

A ZIM orr- és farrészével ellátott változat kevésbé szúrt szemet azoknak, akiknek nem kellett tudniuk a jármű valódi eredetéről. A tréfálkozók az öszvérszerű autót „Oszlobiknak” nevezték el.

## VAZ–2106 Turist, sátorral a platón

A Turist nevű VAZ–2106-os pickup 1981 őszén készült, Farsatov műszaki igazgató javaslatára. A platón, kétszárnyú ajtók mögött egy kinyitható sátrat helyeztek el.

Felmerült a kis sorozatú gyártás is, de végül egyetlen prototípus épült.

## Három keréken, négy lóerővel

Háromkerekű autókat a világ több vállalata is készített különböző időszakokban. A szerpuhovi motorkerékpárgyár S–1L típusú motoros betegjárműve azonban mindössze 4 lóerős motort kapott, legnagyobb sebessége 30 km/óra volt, meredek emelkedőn pedig időnként egyszerűen nem tudott feljutni.

A nehézkes megjelenésű és kifejezetten megbízhatatlan járművet 1952 és 1956 között gyártották a Szovjetunióban mozgáskorlátozott emberek számára.

## LuAZ–967: úszó jármű a frontvonalhoz

Az úgynevezett első vonalbeli szállítójárművet, a LuAZ–967-est kis mennyiségben ugyan, de sorozatban gyártották egészen az 1990-es évek elejéig. A léghűtéses motorral felszerelt, úszóképes gépet a NAMI és a ZAZ fejlesztette.

A vezető hason fekve is irányíthatta, a jármű pedig két fekvő sebesültet szállíthatott. A vízben a kerekei forgásával haladt, legfeljebb 3 km/órás sebességgel.

## UAZ–456, a GAZ–69-ből épített nyerges vontató

Szintén az 1960-as évek elején készült az UAZ–456, egy GAZ–69-alapú nyerges vontató. Legfeljebb kéttonnás félpótkocsit húzhatott. Platós félpótkocsival és kompakt hűtős felépítménnyel is kipróbálták, sorozatgyártásba azonban nem került.

## Jobbkormányos postai ZAZ–965S

Az 1962-ben elkészült jobbkormányos ZAZ–965S furgont nem exportra szánták, hanem a postaládák kiürítésére. A 150 kilogrammos terhelésre méretezett autóban azért került jobbra a kormány, hogy a sofőr könnyebben szállhasson ki a járda felőli oldalon.

A modellt a szovjet népgazdasági kiállításon, a VDNH-n is bemutatták, sőt néhány szakmai kézikönyvbe is bekerült, de csupán kis kísérleti sorozat készült belőle.

## NATI–VM: keréken és lánctalpon

Féllánctalpas teherautókat sorozatban is gyártottak a Szovjetunióban, és hasonló személyautókkal is kísérleteztek. Ezek közé tartozott a NATI–VM, amely a GAZ–M1-re, pontosabban annak kísérleti, háromtengelyes GAZ–21-es változatára épült. Ez a típus nem állt kapcsolatban a későbbi Volgával.

Az 50 lóerős motorral felszerelt jármű kerekeken és lánctalpakon egyaránt tudott közlekedni.

## Luxuslimuzinból mosodai furgon

A második világháború után a moszkvai Aremkuz üzem erősen használt ZIS–101 reprezentációs autókat alakított át furgonná. Az AKZ–6 jelzésű változat a mosodák kiszolgálására készült. Hasonló alapokon egészségügyi rendeltetésű modellt is gyártottak AKZ–4 néven.

## NAMI–013, a korai minibusz

Az 1950-ben elkészült NAMI–013 a világ egyik első minibuszának tekinthető. A hatüléses jármű hajtásláncát hátul helyezték el. Eredetileg saját fejlesztésű boxermotort terveztek hozzá, a prototípusba azonban a Pobeda 63,5 lóerőre növelt teljesítményű motorja került.

Az egyetlen példány a tesztelésnél nem jutott tovább.

## ZIL–114 filmes felvételekhez

A kizárólag a vezető réteg számára elérhető reprezentációs autóból praktikus filmes jármű is készült: ilyen volt a ZIL–114 kamerakocsivá alakított változata. Hasonló gépeket építettek a GAZ–13 Csajka és a ZIL–4104 alapjára is.

Az operatőrök számára a hosszú, lágy rugózású autók egyenletes járása jelentette a fő előnyt. Olyan szerkezetet is kidolgoztak, amellyel a ZIL három autót vontathatott egyszerre – kettőt oldalt, egyet pedig hátul –, hogy nagyobb autóforgalmat lehessen megjeleníteni a felvételeken.

## GAZ–TR, a sugárhajtású rekordkocsi

Az 1954-es GAZ–TR-t a világ első sugárhajtású autójának tartják. A járműbe egy MiG–17-es hajtóművét építették, repülőgépkerekeket és -gumiabroncsokat kapott, független felfüggesztése pedig a GAZ–12 ZIM-ből származott.

A számítások szerint körülbelül 500 km/órás sebességre lett volna képes. A projektet az egyetlen próbaút során bekövetkezett baleset után leállították. A sofőr, M. Meteljev szerencsére szinte sértetlenül megúszta az esetet.