Az @ jelet szinte mindenki ismeri, aki valaha internetezett. E-mail-címekben, üzenetküldők és közösségi oldalak felhasználóneveiben, valamint a programozásban is találkozhatunk vele. Szerepe mindig a környezettől függ: megjelölhet egy felhasználói fiókot egy üzenetben vagy fórumos válaszban, elválaszthatja a felhasználónevet a levelezési doméntől, egyes programozási nyelvekben pedig hibák vagy annotációk kiemelésére használják.

Bár az @ mára az internet nem hivatalos jelképévé vált, jóval régebbi a számítógépeknél. Egyik legkorábbi ismert előfordulását az 1448-as spanyol Taula de Ariz dokumentumban jegyezték fel. A nyilvántartás egy Kasztíliából Aragóniába szállított búzatételt írt le.

A katalán, a spanyol és a portugál nyelvben az @ az arroba rövidítése volt. Ez a súlymérték 25 fontnak felelt meg, neve pedig az arab „ar-rub”, vagyis „negyed” kifejezésből ered.

Giorgio Stabile olasz történész egy 1536. május 4-én kelt adásvételi iratban is megtalálta a jelet. A dokumentumot Francesco Lapi firenzei kereskedő küldte Sevillából Rómába, és a Francisco Pizarro konkvisztádorral folytatott kereskedelemről szólt. Egyebek mellett egy @ perui bor árát rögzítette.

A velencei nyelvben a jel nemcsak száraz áruk, hanem folyadékok mértékét is jelölte. Az amfora – spanyolul anfora – rövidítéseként értelmezték: ez egy átlagos korsó űrtartalmán alapuló súly- és térfogatmérték volt. A kereskedők a hosszú arroba vagy anfora szavak kiírása helyett egyszerűen egy bekarikázott „a” betűt használtak.

Az arroba egyébként nem tűnt el teljesen: Portugáliában és Spanyolországban a parafával kereskedők és a sertéstenyésztők ma is használják. Ezekben az országokban az e-mail-címekben szereplő @ jelet is arroba néven emlegetik.

A spanyol kereskedelmi iratokból az @ az angol dokumentumokba is átkerült, ám közben megváltozott a jelentése. Az at elöljáró rövid helyettesítőjeként kezdték használni, például az „egységenként” vagy „adott áron” jelentés kifejezésére. Hasonló tömörítési igény hívta életre már a VIII. században az angol and helyett alkalmazott & jelet, az ampersandot is.

Az @ legkésőbb 1889-től megjelent a korai írógépeken, és az 1900-as híres Underwood No. 5 billentyűzetén is helyet kapott. Innen került át később a számítógép-billentyűzetekre. Ray Tomlinson amerikai programozó, az elektronikus levél feltalálója 1971-ben találomra ezt a karaktert választotta arra, hogy az e-mail-címekben elválassza a felhasználónevet a doméntől.

Az addig főként könyvelők és értékesítési vezetők által használt szakmai jel így az internet egyik legismertebb karakterévé vált.

Az elnevezése nyelvenként eltér. Angolul egyszerűen at, olaszul „csiga”, bolgárul és hollandul „majom”, görögül „kacsa”, norvégul és svédül „ormányos a”, héberül „rétes”, thaiul pedig „kisegér” a neve. Magyarul „kukacként” ismerjük, míg az orosz nyelvű interneten „kutyácskának” nevezik.

Az orosz elnevezés pontos eredete nem ismert, de van rá egy valószínű magyarázat. Az 1990-es években Oroszországban népszerű nemzetközi nonprofit hálózat, a FidoNet ASCII-karakterekből kirakott emblémáján az @ jel alkotta Fido kutya orrát. Elképzelhető, hogy az orosz internet korai felhasználói emiatt kezdték a karaktert kutyával társítani.