A kosárlabda ma a világ egyik legnépszerűbb sportága, a kezdetekkor azonban még alig hasonlított a mai játékra. Az első mérkőzéseken futni sem lehetett a labdával, a kosárba esett labdát pedig létrával kellett kiszedni.

## Ki találta fel a kosárlabdát?

A játékot 1891-ben James Naismith, az egyesült államokbeli Massachusetts államban, Springfieldben működő keresztény főiskola testnevelő tanára találta ki. Olyan sportot keresett, amely változatosabbá teszi a tornagyakorlatokat, és az erő, illetve az ügyesség mellett a gyerekek mozgáskoordinációját is fejleszti.

Naismith fenék nélküli gyümölcskosarakat erősített a tornaterem erkélyeihez, hogy a labda áthullhasson rajtuk, majd két csapatra osztotta a diákokat. Kosárlabda még nem létezett, ezért futball-labdával játszottak.

A résztvevők eleinte egy helyben állva adogattak egymásnak. Sikeres dobás után valamelyik játékosnak létrán kellett felmásznia, hogy kivegye a labdát a kosárból.

## Az első szabályok

Naismith egy évvel később dolgozta ki a kosárlabda első szabályzatát. Az 1892-ben közzétett 13 pont többek között a pálya méretét, a csapatok létszámát és a játékidőt határozta meg. A játékosok három másodpercnél tovább nem tarthatták kézben a labdát, és hat méternél távolabbról sem dobhattak kosárra. Naismith azt is előírta, hogy a labda bőrből készüljön, kerülete pedig 75–78 centiméter legyen.

## Így terjedt el világszerte

A kosárlabda gyorsan népszerűvé vált. Az Egyesült Államok akkori élénk kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatai miatt először Ázsiában terjedt el: elsőként Japánban, később Kínában és a Fülöp-szigeteken jelent meg. Csak ezután jutott el Dél-Amerikába és Európába.

A nemzetközi elismertség egyik fontos állomása az 1904-es, St. Louis-i olimpia volt. Az amerikai szervezők a program részeként a környező térségek csapataival rendeztek bemutató mérkőzéseket. A kosárlabda 1924-ben és 1928-ban is bemutató versenysportként szerepelt az olimpián.

Az 1920-as években világszerte nemzeti kosárlabda-szövetségek alakultak, ami lendületet adott a hivatalos nemzetközi tornáknak. Már 1919-ben megmérkőzött egymással az Egyesült Államok, Franciaország és Olaszország katonai válogatottja. Négy évvel később Franciaországban rendezték meg az első nemzetközi női kosárlabdatornát, amerikai, angol és olasz csapatok részvételével.

A sportág nemzetközi irányító testülete, a FIBA 1932-ben alakult meg Genfben. A szövetséget nyolc ország alapította, köztük Argentína, Görögország és több európai állam. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1935-ben ismerte el a FIBA-t, így a kosárlabda bekerülhetett az olimpiai programba.

Az első olimpiai tornát 1936-ban, Berlinben rendezték. A döntőben az Egyesült Államok legyőzte Kanadát, így a sportág szülőhazája szerezte meg az első bajnoki címet. Ugyanekkor, a FIBA első kongresszusán egységes nemzetközi szabályokat fogadtak el.

## A profi ligáktól az NBA-ig

Az Egyesült Államokban közben megindult a kosárlabda professzionalizálódása. Létrejöttek az első üzleti alapon működő csapatok, köztük az évente több száz mérkőzést játszó utazó együttesek, például az Original Celtics és a Harlem Globetrotters. Utóbbi ma is működik, és „jószolgálati nagykövetként” járja a világot.

A profi ligák kialakulása 1935-ben, a középnyugati konferencia létrejöttével kezdődött. Ebből fejlődött ki a National Basketball League (NBL), amelyet olyan vállalatok támogattak, mint a Firestone és a General Electric. A kezdetben 13 csapatos bajnokság idővel 38 klubra bővült.

A fordulópontot az 1946-ban megalakult Basketball Association of America (BAA) jelentette. A BAA és az NBL 1949-es egyesüléséből jött létre a mai kosárlabda legjelentősebb ligája, az NBA.

Springfieldben, az első kosárlabda-mérkőzés helyszínén 1959-ben alapították meg a Hírességek Csarnokát, amely a sportág legjelentősebb játékosainak és edzőinek állít emléket.

## A kosárlabda története Oroszországban és a Szovjetunióban

Oroszország első kosárlabdacsapatai 1906-ban, a szentpétervári Majak sportegyesületben alakultak meg. Az 1917-es októberi forradalomig főként Szentpéterváron, az Orosz Birodalom akkori fővárosában játszották a sportot.

A kosárlabda hamarosan bekerült a Dolgozók Központi Katonai Testnevelési Iskolájának, majd a Moszkvai Testnevelési Intézetnek a tananyagába. Az első bajnokságot már a szovjet korszakban, 1923-ban rendezték, 1934-től pedig évente megtartották a Szovjetunió bajnokságát.

A szovjet férfiválogatott 1959-ben szerepelt először világbajnokságon, és minden mérkőzését megnyerte. Az aranyérmeket mégsem kapta meg, mert politikai okokból nem volt hajlandó pályára lépni Tajvan ellen.

A szovjet női válogatott 1976-ban részt vett az olimpiai játékok keretében megrendezett első női kosárlabdatornán, és meg is nyerte azt.

## A modern kosárlabda legfontosabb szabályai

A FIBA jelenlegi szabályrendszere 2004-ben jelentős változásokon ment át. A pályán két, egyenként öt játékosból álló csapat küzd egymással. A mérkőzés négy, egyenként tízperces negyedből áll, és a tiszta játékidőt mérik. Az észak-amerikai NBA-ben ezzel szemben négy, egyenként 12 perces negyedet játszanak.

A hivatalos versenyeken szabványos labdát kell használni. A 7-es méretű labda kerülete 74,9–78 centiméter, tömege pedig 567–650 gramm. Felülete hagyományosan bőrből vagy a jobb tapadást és labdakezelést segítő korszerű szintetikus anyagból készül.

A játékot több időkorlát szabályozza:

- A támadócsapatnak a labda megszerzésétől számított 24 másodpercen belül dobást kell végrehajtania. Az óra újraindul, ha a labda érinti a gyűrűt. - A saját térfelén labdát szerző csapatnak nyolc másodpercen belül át kell vinnie azt a támadó térfélre. - A játékos öt másodpercnél tovább nem tarthatja a labdát aktív cselekvés – labdavezetés, átadás vagy dobás – nélkül. Ugyanez az időkorlát vonatkozik a bedobásra és a büntetődobásra. - A támadó játékosa legfeljebb három másodpercig tartózkodhat megszakítás nélkül az ellenfél kosara alatti festett területen, az úgynevezett három másodperces zónában.

Szabálysértésnek számít a lépéshiba, vagyis a labdával történő mozgás labdavezetés nélkül, továbbá a kétszerindulás, a pályán kívülre kerülő labda és a labda visszajuttatása a védőtérfélre. Személyi hibát ítélnek az ellenféllel szembeni szabálytalan érintkezésért, például lökésért, a kar megütéséért vagy visszatartásért.

Ha egy csapat egy negyeden belül négynél több hibát követ el, minden további szabálytalanság után büntetődobás következik. Súlyos sportszerűtlen vagy kizáró hibáért a játékost ki is állíthatják.