A filmekben gyakran vérszomjas ragadozóként jelennek meg a dinoszauruszok, és maga az elnevezés is a görög „rettenetes gyík” kifejezésből ered. Ezek között a kihalt állatok között azonban viszonylag békés, növényevő fajok is éltek. Bár többnyire „fűevőknek” nevezik őket, ez nem egészen pontos: a mezozoikumban még nem léteztek fűfélék.

Sok növényevő dinoszaurusz tekintélyes méreteket ért el, és szükség esetén a ragadozókkal szemben is meg tudta védeni magát. Íme tíz különösen érdekes képviselőjük.

## Stegosaurus

A jura időszak legtitokzatosabb dinoszauruszai közé tartoznak a stegosaurusok. A nemzetség első fosszilis csontjait Othniel Charles Marsh amerikai paleontológus találta meg 1877-ben, Colorado államban. Később több fajt is leírtak, jelenleg három növényevő Stegosaurus-fajt különítenek el a szakemberek.

A legnagyobb példányok akár 9 méter hosszúak és 4 méter magasak is lehettek. Farkukon hegyes tüskéket, hátukon rombusz alakú csontlemezeket viseltek. Utóbbiak rendeltetéséről ma is vita folyik. Egyes kutatók szerint a párválasztásban szolgálhattak díszként, illetve az ellenfelek elrettentésében lehetett szerepük; mások úgy vélik, hogy a felesleges hő leadását segítették.

## Brontosaurus

A Brontosaurust szintén Othniel Marsh fedezte fel. A jura időszak végén Észak-Amerikában élő, mintegy 15 tonnás óriás hosszú nyakkal, kis fejjel és ostorszerű farokkal rendelkezett, testhossza pedig elérhette a 22 métert. Nyaki gerincszakasza 15, farka 82 csigolyából állt.

Hatalmas mennyiségű növényi táplálékot fogyasztott, és megfelelő eleséget keresve naponta több tíz kilométert is megtehetett. Sokáig az Apatosaurust tartották a legközelebbi rokonának, újabb kutatások szerint azonban a két dinoszaurusz külön nemzetségbe tartozik a Diplodocidae családon belül.

## Diplodocus

A késő jura idején Észak-Amerika nyugati részén élő Diplodocus külsőleg feltűnően hasonlított a Brontosaurusra. A számos előkerült csontvázrészlet alapján 27–35 méteresre és 10–20 tonnásra becsülik, bár egyes szakemberek ezeket az értékeket túl alacsonynak tartják.

Nyak- és farokcsigolyái üregesek voltak. Hosszú farka ellensúlyozta hasonlóan hosszú nyakát, emellett védekezésre is használhatta. Koponyája kicsi volt, orrnyílásai annak felső részén helyezkedtek el. Az állkapocs elülső részén sorakozó, lapát alakú fogak csak a növényi táplálék letépésére voltak alkalmasak, megrágására nem.

## Psittacosaurus

A korai kréta idején a mai Ázsia területén éltek a Psittacosaurusok, vagyis „papagájgyíkok”. Nevüket erős csőrükről kapták, amellyel kemény növényi részeket téptek le.

Viszonylag kis dinoszauruszok voltak: a legnagyobb példányok is kevesebb mint 2 méteresre nőttek, tömegük pedig körülbelül 20 kilogramm lehetett. Legalább egy faj farkán madártollakra emlékeztető képletek sorakoztak. Ezek talán a nőstények meghódítását, a vetélytársak elriasztását vagy különféle jelzések továbbítását szolgálták.

A Psittacosaurusok az utódaikról is gondoskodtak. Erre egy, a kínai Liaoning tartományban talált felnőtt állat és kölykei csontvázai utalnak.

## Triceratops

A Triceratops a populáris kultúra legismertebb dinoszauruszai közé tartozik. Szerepel Arthur Conan Doyle Az elveszett világ című regényében, Steven Spielberg Jurassic Parkjában és az Őslények országa című rajzfilmben is.

A Triceratopsok 66–68 millió évvel ezelőtt éltek. Jellegzetességük a nagy nyakpajzs és az arcon viselt három vaskos szarv volt. A kutatók feltételezése szerint ezeket a ragadozók elleni védekezés mellett a párzási küzdelmekben is használhatták. A művészek gyakran ábrázolják a Triceratops és a Tyrannosaurus összecsapását, ám vitatott, hogy valóban sor került-e ilyen harcokra.

## Iguanodon

Az Iguanodont már az 1820-as években felfedezték, azóta pedig többször is átalakult a külsejéről és életmódjáról alkotott tudományos kép. Ma úgy tartják, hogy a korai kréta idején élt, tömege körülbelül 3 tonna, hossza pedig 10–13 méter lehetett.

Valószínűleg többnyire négy lábon közlekedett, de szükség esetén két lábon is tudott futni, a mai madarakhoz hasonlóan. Fogai az iguánákéra emlékeztettek, hüvelykujján pedig védekezésre szolgáló tüskét viselt.

## Hadrosaurus

A kréta időszakban élt Hadrosaurust nem véletlenül nevezik kacsacsőrű dinoszaurusznak: csőre valóban a kacsákéra hasonlított. Állkapcsában valóságos fogrengeteg sorakozott, amely egész életén át folyamatosan cserélődött. Állkapcsát nemcsak fel-le és jobbra-balra tudta mozgatni, hanem oldalra is ki tudta hajlítani. Stephen Brusatte paleontológus szerint ezek az állatok az evolúció által valaha létrehozott legösszetettebb „táplálkozógépek” közé tartoztak.

Elképzelhető, hogy ez a rágórendszer a kréta idején megjelenő első virágos növények fogyasztásához alkalmazkodott. A koprolitok, vagyis megkövesedett ürülékek vizsgálata ugyanakkor arra utal, hogy kisebb rákfélékkel is jól elboldogult.

Egyes hadrosaurusok fején taraj díszelgett, amelynek pontos szerepe máig rejtély. Feltételezések szerint a taraj üregei segíthették a trombitaszerű hangok kiadását. Ezek a dinoszauruszok körülbelül 3,5 tonnát nyomhattak, 7–8 méteresre nőhettek, és két, illetve négy lábon egyaránt tudtak járni. Feltehetően csordákban éltek.

## Ankylosaurus

A kréta idején Észak-Amerika nyugati részén élő Ankylosaurus valódi páncélozott óriás volt. Egyes becslések szerint 6–8 méter hosszú lehetett, tömege pedig 4 tonnától több mint 7 tonnáig terjedhetett.

Zömök, alacsony testét erős dudorok és osteodermáknak nevezett csontlemezek borították. Hasonló bőrképletek a mai krokodiloknál és tatuknál is megtalálhatók. Farka végén több osteodermából álló bunkót viselt. Ez minden bizonnyal félelmetes fegyver lehetett, amellyel akár a vetélytársak vagy ragadozók csontjait is eltörhette. Néhány paleontológus azonban vitatja ezt, mert szerintük a farokbunkó viszonylag csekély szilárdságú volt.

## Kulindadromeus

A régi filmek és könyvek pikkelyes gyíkként mutatták be a dinoszauruszokat. A Kínában felfedezett tollas ragadozó dinoszauruszok azonban átírták ezt a képet. Eleinte úgy gondolták, hogy a tollazat csak a kis termetű ragadozókra volt jellemző, és esetleg a fiatal Tyrannosaurusokon is megjelent.

2010-ben azonban Szofja Szinyica (1937–2026) geológus a Bajkálontúli határterületen, a Kulinda-völgyben egy addig ismeretlen növényevő dinoszaurusz csontjainak, pikkelyeinek és tollainak lenyomataira bukkant. Az állat a Kulindadromeus nevet kapta, amely nagyjából „kulindai futót” jelent.

A kutya méretű dinoszaurusz ügyesen futott hátsó lábain, és kemény növényi táplálékot evett. Erős csőrével tépte le a leveleket és ágakat. Felfedezése arra utalt, hogy a tollszerű testtakaró nem kizárólag a madarak és a kis ragadozó dinoszauruszok sajátossága volt: növényevőknél is előfordult. Ettől persze még nehéz lenne elképzelni egy tollas Diplodocust.

## Pachycephalosaurus

A késő kréta idején Észak-Amerikában élő Pachycephalosaurust többnyire növényevőként tartják számon, amely zöld növényi részekkel, magvakkal és gyümölcsökkel táplálkozott. Testhossza elérhette a 4,5 métert, tömege pedig a 450 kilogrammot. Testfelépítésének néhány sajátossága azonban kétségeket ébreszt békés természetével és kizárólag növényi étrendjével kapcsolatban.

Koponyáján 25 centiméter vastag csontkupola alkotott valóságos faltörő kost. Ezzel feltehetően a nőstényekért vívott rituális küzdelmekben mérhetett csapást vetélytársaira, vagy akár halálosan megsebesíthette a ragadozókat. Egy példány fogainak részletes vizsgálata alapján arra is következtettek, hogy ezek a dinoszauruszok mindenevők lehettek, és alkalomadtán húst is fogyasztottak.