Ma már elég megtölteni a dobot, hozzáadni a mosószert, kiválasztani a programot, majd megvárni a ciklus végét jelző hangot. Korábban azonban a mosás minden lépését kézzel kellett végezni, beleértve a szerkezet működtetését is. A mai, programozható házi mosodákhoz hosszú fejlesztési folyamat vezetett.

## Kövek, teknők és mosódeszkák

Az emberek már az ókorban is fontosnak tartották a ruhák tisztítását. A vízparton a szennyes ruhát sziklákra terítették, majd kisebb köveket görgettek rajta. Egyiptomban szénből, növényi kivonatokból és szódából készítettek tisztítószereket. Babilonban pedig lapátokkal ellátott kereket használtak, amellyel egy külön tartályban egyszerre nagyobb mennyiségű beáztatott ruhát lehetett mosni.

A 18. századig különféle edényekben, például dézsákban, teknőkben és öntöttvas üstökben mostak, hengerek, törők és mozsarak segítségével. Nathaniel Briggs 1797-ben feltalálta a mosódeszkát. Ennek fa bordái biztosították a súrlódást, amely még a makacs foltok eltávolítását is segítette. A később továbbfejlesztett eszköz a technika fejlődése ellenére egészen a 20. század közepéig használatban maradt.

## Megjelent a forgódob

James King 1851-ben forgódobbal felszerelt mosószerkezetet készített. Motor híján ezt még kézzel kellett hajtani. Később elektromos, gőz- és benzinmotoros gépek is megjelentek, ám magas áruk és bonyolult kezelésük miatt nem váltak széles körben népszerűvé.

Az amerikai Moore 1856-ban szabadalmaztatott először mosóberendezést. A kerekeken álló, szennyes ruhák tárolására szolgáló láda tetején egy keret és egy kézi forgatókar kapott helyet. A ruhákhoz a mosószer mellett fagolyókat tettek: forgatás közben ezek érintkeztek a textillel, így segítették a tisztítást.

Az első sorozatban gyártott, kézi hajtású mosógépeket Blackstone készítette az Egyesült Államokban 1907-ben. A konstrukciót már 1874-ben kidolgozta, és egy példányt a feleségének ajándékozott. Az általa alapított ipari vállalat ma is működik.

## A motor mindent megváltoztatott

A mosógép fejlődésének egyik legfontosabb állomása a motor megjelenése volt. Eleinte belső égésű motort alkalmaztak, amelyet később elektromos hajtás váltott fel. Németországban 1900-ban indult meg a mosógépek tömeges gyártása és értékesítése.

Alva Fisher 1908-ban egy kiállításon mutatta be Thor nevű mosógépét. A készülék kis méretű, nagy teljesítményű villanymotorja szíjhajtással forgatta a dobot.

Az 1920-as években a gépek teljesen fémből készültek: a fadobokat előbb acélból, majd alumíniumból és más könnyűfémötvözetekből gyártott változatok váltották fel. A Whirlpool az elsők között burkolta műanyag házba a belső szerkezetet, és azt is megoldotta, hogy a csavaróhengerek egy irányba forogjanak.

Az 1930-as években elektromos szivattyúval egészítették ki a mosógépeket, így azok már maguk töltötték fel vízzel a tartályt, majd le is eresztették azt. A drágább modellek időzítőt kaptak, amely a beállított idő elteltével leállította a motort. Ekkor jelentek meg az első szárítós mosógépek is, de még rendkívül sokba kerültek.

## Az automata mosógép megszületése

Az 1940-es évek végén két amerikai vállalat, a Bendix Corporation és a General Electric bejelentette az első automata mosógépek piacra dobását. Ezek egyetlen ciklusban mosták, öblítették és centrifugázták a ruhákat.

1978-ban bemutatták a mikroprocesszoros vezérlésű mosógépet. Ez volt az első olyan berendezés, amely emberi közreműködés nélkül futtatta le a mosási és centrifugálási programokat.

Az 1990-es évek jelentős újítása a Fuzzy Logi technológia bevezetése volt. Az érzékelők adatai alapján a program önállóan figyelte többek között a dobba tett ruha mennyiségét, a víz keménységét és átlátszóságát, valamint más paramétereket.

## Mosógépek a Szovjetunióban

Rigában 1950-ben kezdték gyártani a háztartási elektromos mosógépeket. Az egytartályos, keverőtárcsás készülékek mosni és öblíteni tudtak. A legtöbb modellen a tartály fölé szerelt kézi hengerekkel csavarták ki a ruhát. A vizet külön kellett felmelegíteni, betölteni és leereszteni, a mosószert is kézzel adagolták, és a mosási időt is a használónak kellett figyelnie.

Az 1960-as években megkezdődött a két tartállyal felszerelt ZVI félautomata gépek gyártása. Az egyik, keverőtárcsás tartályban zajlott a mosás és az öblítés, a másikban pedig egy centrifuga távolította el a vizet a ruhákból. A működési időt relé szabályozta.

Az 1970-es években jelent meg a dobos Eureka, amelynél már ugyanabban a dobban zajlott a teljes mosási ciklus. A Szovjetunió 1975-ben gyártotta le a Volga–10 automata mosógépet, 1981-től pedig tömegtermelésbe került a Vjatka-automata. Ez utóbbi a ma Indesitként ismert Merloni vállalat licence alapján készült.

## Távvezérlés és okosotthon

A 21. század elejétől a gyártók intenzíven dolgoztak az inverteres motorral működő mosógépeken, és egyre több kiegészítő funkcióval bővítették kínálatukat. 2011-ben már távolról vezérelhető modellek is megjelentek a piacon.

A legújabb fejlesztési irány az okosotthon-rendszerbe integrált mosógép. Internetkapcsolaton keresztül távolról kiválasztható a megfelelő program, a felhasználó pedig értesítést kaphat a mosás befejezéséről.

Hogy a gyártók milyen további újdonságokkal tudják még meglepni az egyre igényesebb vásárlókat, illetve szükség van-e egyáltalán további fejlesztésekre, arra egyelőre sem a vállalatoknak, sem a fogyasztóknak nincs egyértelmű válaszuk.