A szívószál korántsem modern találmány: az első ismert ábrázolása több ezer éves. A történészek egy körülbelül Kr. e. 3850-ből származó sumér agyagpecséten olyan embereket azonosítottak, akik körben ülve, hosszú szálakon keresztül ittak nagy agyagedényekből. Ezekben az edényekben főként sört tartottak.

## Miért kellett szívószál a sumér sörhöz?

Az ókori sumérok söre egészen más volt, mint a mai ital. Ugyanabban az edényben fogyasztották, amelyben erjedt, ezért kellemetlen réteg alakult ki a felszínén. A hosszú szál segítségével az ivók elérhették az alatta lévő, ízletesebb folyadékot. A sumér ivócsövekhez szűrő is tartozott, amely távol tartotta az árpadarabokat, az élesztőt és a sör üledékét.

A hétköznapi emberek és az uralkodók eszközei között jelentős különbség volt. Előbbiek üreges nádszálakat használtak, míg az előkelők díszes, műalkotásnak is beillő ivócsöveket. Az Ur városában élt Puabi királynő sírjában például egy 1,2 méter hosszú, rézből készült darabot találtak, amelyet arany- és lazuritgyöngyök díszítettek. A rendkívüli hosszúságnak gyakorlati oka volt: így többen is elfértek ugyanazon edény körül, és együtt ihattak belőle.

## Nem csak a sumérok ismerték

Hasonló eszközöket másutt is használtak az ókorban. Oroszország észak-kaukázusi részén 5500 éves, ugyancsak hosszú ivócsöveket tártak fel, amelyekkel komlóalapú italokat fogyasztottak.

Az egyiptomiak Kr. e. 1300 körül szintén szívószállal itták a sört. Európában jóval később jelent meg ez a módszer: az egyik korai említés 1554-ből származik. A spanyol „Lazarillo de Tormes élete, jó sora és viszontagságai” című elbeszélésben egy fiú hosszú szálak segítségével lop italokat.

A 19. századi Amerikában a jeges koktélok terjedése adott új lendületet a szívószál használatának. Azért, hogy a jégkockák ne ütődjenek az ivók ajkához és ne zavarják az italozást, megszárított, feldarabolt rozsszárakat kezdtek használni. A szívószál számos nyelvben ma is a szalmára utaló nevét annak köszönheti, hogy egykor valóban szárított növényi szálakon át itták az italokat.

Bár nem az amerikaiak találták fel ezt az egyszerű eszközt, világszerte ők tették népszerűvé. Charles Dickens az Egyesült Államokban tett látogatása során magát az országot nem kedvelte különösebben, a koktélokhoz használt szívószálakat azonban nagyra értékelte.

## A papírszívószál megszületése

A rozsszál kényelmes megoldásnak számított, de távolról sem volt tökéletes. Olyan keskeny volt, hogy egyetlen italhoz gyakran több darabra is szükség volt. Emellett gyorsan megszívta magát, és füves mellékízt adott az italnak.

Ezen próbált változtatni Marvin Chester Stone. Az ötlet állítólag egy este jutott eszébe egy, az otthonához közeli bárban, miközben szívószállal mentás julepet ivott. A felázott növényi rostok annyira zavarták, hogy rögtön megoldást keresett a problémára.

Stone ekkor már sikeres vállalkozást működtetett, amely papír cigarettaszipkákat gyártott. Az ott szerzett tapasztalatokat használta fel az új eszközhöz: erős papírt tekert egy ceruza köré, így elkészítve az első papírszívószálat. Ezután viaszbevonatokkal kísérletezett, amíg sikerült vízállóvá tennie.

Találmányára 1888-ban kapott szabadalmat. Az új üzlet rendkívül sikeres lett: pályafutása csúcsán Stone naponta kétmillió papírszívószálat értékesített. Az általa kialakított változattal még ma is sok vendéglátóhelyen találkozhatunk.

## A hajlítható, majd a műanyag változat

A papírszívószál sokáig ideális megoldásnak tűnt, amíg Joseph Friedman elő nem állt a hajlítható változattal. Amikor észrevette, hogy kislánya nehezen iszik gyümölcslevet az egyenes csőből, csavart dugott egy papírszívószálba. A csavarmenet vonalát követve fogselymet tekert köré, majd a csavart és a fonalat eltávolítva bordázott, hajlítható részt alakított ki.

Érdekesség, hogy a sumérok már évezredekkel korábban megoldottak egy hasonló problémát. Friedman 1937-ben szabadalmaztatta találmányát, tömeggyártását azonban csak 1947-ben kezdte meg. Mivel nem sikerült felkeltenie a már működő gyártók érdeklődését, saját vállalatot alapított.

A műanyag szívószálak olcsón, gyorsan és nagy mennyiségben gyárthatók, használatuk pedig kényelmes. Ez a kényelem ugyanakkor súlyos környezeti problémákkal jár. A forrás szerint csak az Egyesült Államokban naponta mintegy 390 millió eldobható műanyag szívószálat használnak el.

A hulladék az óceánokba is bekerül. A szívószál története így különös körforgást ír le: a modern, egyszer használatos műanyag eszközök helyett akár ismét az Ur városában élt Puabi királynő megoldása, a saját, többször használható fémszívószál jelentheti az alternatívát.