A sünöket többnyire tüskés hátukról és jellegzetes védekezésükről ismerjük, ám családjuk több mint húsz fajt foglal magában. Tagjai a forró sivatagoktól a kelet-ázsiai erdőkig sokféle élőhelyhez alkalmazkodtak. Akad köztük négyujjú törpesün, hosszú fülű sivataglakó, sőt olyan rokon is, amelynek egyáltalán nincsenek tüskéi.
## Fehérhasú törpesün (Atelerix albiventris)
A fehérhasú törpesün, más néven afrikai törpesün az európai sün kicsinyített mására emlékeztet. Testhossza mintegy 20 centiméter, a nőstények nagyobbak a hímeknél, a legtermetesebb példányok tömege pedig megközelíti a 700 grammot. Különlegessége, hogy mind az elülső, mind a hátulsó lábán négy-négy ujj van, ami egyedülálló a sünfélék között.
A természetben Szenegál, Mauritánia, Tanzánia, Etiópia, Szomália és Mozambik sivatagaiban, illetve szavannáin fordul elő. Jól viseli a forró éghajlatot, és ügyesen mászik a sziklákon. Elsősorban apró gerincteleneket fogyaszt, de ha alkalma nyílik rá, madártojást és kígyót is eszik, sőt a dögöt sem veti meg.
A fehérhasú törpesünt gyakran tartják házi kedvencként. Az elmúlt évtizedekben a tenyésztők több különösen tetszetős változatát is kialakították, így sokan hörcsög vagy papagáj helyett választják.
## Dauriai sün (Mesechinus dauuricus)
A dauriai sün a Bajkálon túli területek, Mongólia és Észak-Kína sztyeppéin és erdős sztyeppéin él, ritkábban a tajgán is felbukkan. Testhossza 20–30 centiméter, tömege elérheti az 1400 grammot. A közönséges süntől egyebek mellett az különbözteti meg, hogy a fején nincs csupasz bőrsáv.
Hosszanti barázdákkal tagolt tüskéi hátrafelé irányulnak, ezért kevésbé szúrós. Magányosan él, rovarokra, varangyokra és más kisebb állatokra vadászik, télire pedig álomba merül. A nőstények saját üreget ásnak, vagy mormoták és ürgék elhagyott járatait foglalják el.
## Füles sün (Hemiechinus auritus)
A 300–500 grammos füles sün legfeltűnőbb testrésze valóban a füle: 3–4 centiméterrel is a tüskék fölé magasodhat. Ez segít leadni a fölösleges hőt a forró éghajlaton. A faj emellett jól ellenáll a méhek és a kígyók mérgének.
Elterjedési területe a Földközi-tenger vidékétől Kínáig húzódik. Oroszországban Kalmükföldön és az Altaj sztyeppéin él. Nappal az üregében pihen, éjszaka pedig vadászni indul. A fürge állat főként rovarokat eszik, de békákat és gyíkokat is elfogyaszt, étrendjét pedig időnként magvakkal és gyümölcsökkel egészíti ki.
Rendszerint téli álmot alszik, de enyhe időben és elegendő táplálék mellett novembertől márciusig is aktív maradhat.
## Keleti erdei sün (Mesechinus orientalis)
A Kelet-Kína erdeiben, lombos fák és cserjék alatt élő fajt genetikai vizsgálatok eredményei alapján 2023-ban írták le. Kis termetű, tüskéi legfeljebb két centiméter hosszúak, ugyanakkor rendkívül hegyesek.
Jellegzetes mintázatuk alapján is felismerhetők: a tövüknél és fölötte fehérek, ezt fekete sáv, majd keskeny világos gyűrű követi, a hegyük pedig fekete. Sok rokonához hasonlóan a keleti erdei sün is éjszakai életmódot folytat, és apró állatokkal táplálkozik.
## Dalati patkánysün (Hylomys macarong)
A sünfélékhez tartozó patkánysünök azt bizonyítják, hogy nem minden sünrokonnak vannak tüskéi. Az alcsalád mintegy tizenöt délkelet-ázsiai faja inkább rágcsálóra hasonlít, mint a közönséges sünre. Hosszú testüket puha szőr borítja, támadóik ellen pedig kellemetlen szagú váladékkal védekeznek. Éjszaka aktívak, és a legkülönfélébb apró állatokat fogyasztják.
Közülük is kitűnik a Vietnámban élő dalati patkánysün, amelyet 2023 végén egy múzeumi példány alapján írtak le. A hímek hosszú, fejlett metszőfogai ihlették a macarong fajnevet: a szó vietnámiul vámpírt jelent.
## Hosszútüskéjű sün (Paraechinus hypomelas)
A kopasz sünként is emlegetett hosszútüskéjű sün az Arab-félszigeten, Iránban, Pakisztánban, Afganisztánban és Türkmenisztánban, továbbá Kazahsztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán egyes részein fordul elő. Viszonylag nagy termetű, fekete tüskéi pedig négy centiméternél is hosszabbak lehetnek.
Nagy fülei segítik a hőleadást, ám üregét vagy természetes búvóhelyét így is főként éjszaka hagyja el. Rovarokkal, csigákkal, kígyókkal, valamint más kisebb gerincesekkel és gerinctelenekkel táplálkozik.
Ha ragadozóval találkozik, támadóan védekezik: igyekszik tüskéivel megszúrni ellenfelét, és csak nagyon ritkán gömbölyödik össze, hogy mozdulatlanul várja ki a veszély elmúltát.
## Etióp sün (Paraechinus aethiopicus)
Az etióp sünt a pofáján látható fekete „maszk” és sötét lábai különböztetik meg rokonaitól. Észak-Afrika forró sivatagaiban és az Arab-félszigeten honos. Nagy fülei a testhőmérséklet szabályozásában segítenek, veséi pedig minimális nedvességet választanak ki, ezért hosszú száraz időszakokat is képes átvészelni. A legnagyobb hőségben azonban inkább az üregébe húzódik, a téli hónapokban pedig rövid álomba merül.
Alkonyatkor indul vadászni: rovarokat, skorpiókat, kígyókat és gyíkokat zsákmányol. Élete javát magányosan tölti. Csak a párzási időszakban keresik fel a hímek a nőstényeket, amelyek rövid ideig tűrik meg udvarlóikat az üregükben, majd elkergetik őket.
