Az Exeteri és a Bristoli Egyetem kutatói egy több mint ezer résztvevővel végzett online játék segítségével vizsgálták meg, miért csíkosak a tigrisek, és milyen körülmények között hatékonyak az állatok különböző rejtőszínei.

A játékban egy mintás gömb „fejlődött” nemzedékről nemzedékre: minél hosszabb ideig keresték a játékosok, annál nehezebben észrevehető mintázatot kapott a következő generáció. A kísérlet összesen húsz nemzedéken át tartott. A háttérként használt fényképeket Nagy-Britannia 28 különböző élőhelyén, eltérő fényviszonyok között készítették.

Az eredmények szerint az erősen kontrasztos jegyek – például a tigris csíkjai – közvetlen napfényben és összetett, háromdimenziós környezetben, így magas fűben vagy aljnövényzetben rejtik el jobban az állatot. Ilyen helyeken az árnyékok maguk is csíkos mintázatot rajzolnak ki, amelybe beleolvad a szőrzet.

A kevésbé feltűnő színezet ezzel szemben a fák árnyékában vagy felhős időben, illetve egyszerűbb hátterek, például rövid fű előtt hatékonyabb. Az őz visszafogott mintázata például ilyen körülmények között segíti a rejtőzködést.

A kutatók arra is felhívták a figyelmet, hogy sok ragadozó hajnalban és alkonyatkor aktív. A hosszú árnyékok ilyenkor ugyancsak megnehezítik a látottak értelmezését.

Az urbanizáció, a földhasználat és az éghajlatváltozás átalakíthatja az élőhelyeket és a fényviszonyokat, ez pedig befolyásolhatja, hogy mely álcázási stratégiák működnek hatékonyan. Ennek megértése azért fontos, mert a változások az állatok túlélési esélyeire is hatással lehetnek, különösen a veszélyeztetett fajok esetében.