A méhek kaptárat építenek, és szigorúan szervezett közösségben élnek, míg a lepkék többnyire magányos életmódot folytatnak. A jelentős különbség hátterében genetikai és evolúciós folyamatok állnak.

A méhekhez és a hangyákhoz hasonló társas rovarok királynő köré szerveződő kolóniákban élnek. Egy dolgozó számára a kaptár elhagyása gyors pusztulást jelenthet. Sok bogár, hernyó és más rovar ezzel szemben egyedül él.

Minden társas rovar magányos ősöktől származik. Az átmenet ma is megfigyelhető: számos faj társas viselkedése valahol a magányos és a teljesen közösségi életmód között helyezkedik el. Az evolúciós változást a populációban megjelenő, úgynevezett „altruizmusgénnel” magyarázzák.

A méhek esetében a királynő utódai felnőttként nem hagyták el a kaptárt, hanem ott maradtak segíteni, miközben elvesztették szaporodóképességüket. Ez első pillantásra ellentmondásosnak tűnhet: ha nem hoznak létre saját utódokat, hasznos génjeik másolatait sem örökítik közvetlenül tovább.

A választ a méhek sajátos ivarmeghatározása adja meg. Az emlősöknél az ivart két nemi kromoszóma, az X és az Y határozza meg. A hártyásszárnyúaknál viszont a kromoszómakészletek száma a döntő: a nőstényeknek két készletük van, a hímeknek csak egy. A megtermékenyített petékben az anyától és az apától származó egy-egy készlet egyesül, ezekből nőstények kelnek ki. A királynő ugyanakkor megtermékenyítetlen petéket is rakhat, amelyekből egyetlen kromoszómakészlettel rendelkező hímek, vagyis herék fejlődnek.

Az utódok a herétől génjeinek 100 százalékát, a királynőtől pedig génjeinek felét kapják. Emiatt a nővérek génjeik 75 százalékán osztoznak, vagyis genetikai értelemben közelebbi rokonai egymásnak, mint a szüleiknek. Így saját szaporodás nélkül is génjeik jelentős része kerülhet a következő nemzedékbe. Előnyösebb lehet tehát, ha egyetlen anya sok utódot hoz létre, mint ha a nőstények külön-külön alapítanának családot, és ezzel „felhígítanák” a génállományt.

A királynő nagyszámú, terméketlen lánya így a raj egészéért dolgozhat. Mivel nem képesek utódokat létrehozni és új kaptárt alapítani, nem is repülnek el. A lepkék kromoszómái ezzel szemben az emlősökéhez hasonló módon öröklődnek, ezért nem alakult ki náluk hasonló késztetés nagy közösségek létrehozására.

Korábbi kutatások szerint a méhek társas életmódja a populáció genetikai változásainak következménye volt, nem pedig fordítva. A kutatók azonosítottak olyan molekuláris mechanizmusokat, amelyek szerepet játszottak e változások irányításában és a rajok kialakulásában. Az ilyen mutációk teljes evolúciós története azonban továbbra sem ismert minden részletében.