Augusztus 26-án tartják a kutyák világnapját. Legyen szó kutyáról, macskáról, hörcsögről, papagájról vagy pitonról, kedvenceinket hajlamosak vagyunk kis emberként kezelni. Csakhogy viselkedésük emberi értelmezése gyakran távol áll a valóságtól.

A cikk eredeti illusztrációi Charles Darwin Az érzelmek kifejezése az embernél és az állatoknál című, 1872-ben megjelent munkájából származnak. A metszeteken egyebek mellett a Darwin család háziállatai szerepeltek, a kötet pedig fényképeket is közölt, ami akkoriban újdonságnak számított.

## Vannak érzelmeik, de nem feltétlenül olyanok, mint a mieink

Szeretnek, hiányolnak és féltékenyek ránk, időnként pedig elgondolkodnak vagy elszomorodnak – legalábbis mi gyakran ezt látjuk beléjük. A tudomány szerint azonban érzelmeik jelentős részét valójában mi tulajdonítjuk nekik.

Ez nem jelenti azt, hogy a háziállatoknak egyáltalán ne volna érzelmi életük. A félelem, a düh, az öröm és a szomorúság emberi érzésekhez hasonló, elsődleges megfelelői náluk is jelen vannak, és fontos feladatot látnak el. A negatív érzelmek viselkedésváltozásra késztetik az állatot, és segítik a veszély elkerülését; a pozitívak pedig tartós társas kapcsolatok kialakítását szolgálják. Az állat állapotának helyes felismerésében elsősorban az emberi kommunikációból hozott beidegződéseink akadályoznak bennünket.

## A csóváló farok önmagában nem az öröm jele

Ha egy kutya hátrahúzza a szája sarkát és csóválja a farkát, könnyű arra gondolni, hogy mosolyog és örül. Megfigyelések szerint a hatévesnél fiatalabb gyerekek még az agresszív vicsorgást is barátságos, vidám jelzésnek tekinthetik. A felnőttek ugyanis mosolygás közben szintén széthúzzák az ajkukat és megmutatják a fogukat.

Később a gyerekek már felismerik, hogy a vicsorgás rosszat jelenthet, de a csóváló farok továbbra is félrevezetheti őket. Agresszív kutya is csóválhatja a farkát, ezért az állat érzelmi állapotát mindig több jel együtteséből kell megítélni. Örömre utalhat, ha a farok csóválása mellett a fülek lazák, a nyelv kilóg, az ajkak széthúzódnak, de a fogak nem látszanak, a szem tágra nyílt, a testtartás pedig játékos és nem merev.

## A kutya kötődik hozzánk, de ez nem emberi barátság

Az emberi barátsághoz közös, érzelmekkel átszőtt múlt és a kapcsolat jövőbe vetítése is hozzátartozik. A forrás értelmezése szerint ez a fogalom nem alkalmazható változtatás nélkül a kutyára. Az embertől származó mesterséges szelekció évezredeken át azokat a kommunikációs formákat erősítette a kutyákban, amelyeket mi a barátság kezdeményezéseként és fenntartásaként értelmezünk.

A kutya természetesen kötődik a gazdájához. Távollétében szoronghat és levert lehet, visszatérésekor pedig ugrálva, farokcsóválva üdvözölheti. Kognitív képességei azonban nem elegendők ahhoz, hogy az emberi barátsághoz hasonlóan részletes érzelmi kapcsolattörténetet őrizzen és vetítsen a jövőbe.

A szöveg szerint emberi értelemben vett szeretetről sem beszélhetünk, ha ezen azt értjük, hogy valaki a másik érdekeit a sajátjai elé helyezi. Erre utal, hogy a másik családhoz kerülő kutya többnyire gyorsan alkalmazkodik, ha ott hasonlóan gondoskodnak róla, és hasonló elvárásokat támasztanak vele szemben. Évekkel később felismerheti régi gazdáját, és örülhet a találkozásnak, de ennél többre ebből nem lehet következtetni.

## A kutyák és a macskák is társas lények – másképp

A kutyát társaságkedvelőnek, a macskát függetlennek szokás tartani, pedig természeténél fogva egyik sem feltétlenül magányos. Mindkét faj csoportokat alkot, csak eltérő módon.

A kutyák hosszú ideig fennmaradó közösségeiben egymással nem rokon egyedek is együtt élhetnek. Ezekben nincs a szó hétköznapi értelmében vett merev hierarchia: minden állatnak fenn kell tartania a csoporton belüli kapcsolatok rendszerét. Ezt nem elsősorban agresszióval, hanem békítő, a feszültséget csökkentő viselkedéssel érik el. A kutya számára az emberek társasága is ilyen csoport lehet.

A macskák másféle közösségeket hoznak létre. Olasz állatpszichológusok ismét elvadult házimacskákat figyeltek meg egy kikötőben, ahol nagy halom halfejet raktak le. A bőséges táplálék közelében a macskák letelepedtek és szaporodni kezdtek, idővel pedig több nemzedékből álló, népes rokoni csoport alakult ki.

Hasonló történik a városi etetőhelyeken is. Amint azonban eltűnik az élelemforrás, a rokonok szétszélednek, és új táplálékforrást keresnek. Ha találnak, új családi csoportok jöhetnek létre. A macskáknak ezért kevesebb látványos, kapcsolatkereső viselkedésformára van szükségük, mint a kutyáknak.

## Két macska békés együttélése nem feltétlenül barátság

Ha egy már ott élő macska mellé új állat érkezik, a két, egymással nem rokon egyed kapcsolata nagy valószínűséggel feszült lesz. Mivel ennek nem mindig látjuk egyértelmű jeleit, könnyen azt hihetjük, hogy minden rendben.

A stressz csökkentéséhez célszerű elkülöníteni az etetőhelyeket és az alomtálcákat. Ritkán ugyan, de javulhat a két rivális viszonya. Ha egy napon egymás mellett alszanak, az már a feszültség enyhülésére utalhat.

## A „bűnbánó” kutya valójában a gazda hangulatára reagál

A kutyák kiválóan olvassák az ember érzelmeit, még az apró jelekből is. Már akkor érzékelhetik növekvő elégedetlenségünket, amikor annak alig van látható jele, és olyan viselkedéssel próbálják csökkenteni az agressziót, amelyet mi bűntudatként értelmezünk.

Ezt egy kísérlet is szemléltette. A kutyatulajdonosok egy olyan szobába vitték kedvencüket, ahol az asztalon jutalomfalat feküdt. Szigorúan meg kellett tiltaniuk a kutyának, hogy megegye, majd távoztak. A kísérletvezetők az állatok felének engedték, hogy ellopja az ételt, a másik felét viszont megakadályozták ebben.

Ezután a szabályt betartó kutyák gazdáinak azt mondták, hogy kedvencük engedetlen volt. Azoknak viszont, amelyek valóban ettek a tiltott falatból, azt állították, hogy remekül viselkedtek. A találkozáskor az ártatlan, de dühös gazdával szembesülő kutyák bűnbánónak látszó testtartást vettek fel, a valóban vétkesek pedig vidáman köszöntötték elégedett gazdájukat. A reakció tehát nem a korábbi tett felismerését, hanem az ember pillanatnyi érzelmeire adott választ tükrözte.

## A macska utólagos büntetése nem vezet eredményre

A macska faji sajátosságai miatt még bűntudatot utánzó viselkedést sem mutat úgy, mint a kutya, és ragaszkodását is visszafogottabban jelzi. Amikor azonban az ajtóban dorombolva fogadja gazdáját, örömét fejezi ki.

Ha a tulajdonos hazaérve vizeletfoltot talál a padlón, majd az állat orrát belenyomva próbálja megbüntetni, ezzel nem fogja megnevelni. A macska nem képes összekapcsolni egy jóval korábban történt cselekedetet az ember hirtelen haragjával. Legfeljebb azt tanulja meg, hogy az érkező gazdát kellemetlenség követi; legközelebb ezért az ajtó mögül hallatszó léptekre elbújhat.

## A korai szocializáció egész életre meghatározó

Ha egy macska nem szereti az érintést, vagy idegenek érkezésekor elrejtőzik, azt könnyű büszkeséggel és független természettel magyarázni. Pedig az ember és kedvence közötti kiegyensúlyozott kapcsolat kulcsa az időben megkezdett szocializáció, vagyis hogy a kölyök korán és megfelelő módon találkozzon emberekkel.

A túl korán az anyjától elválasztott, illetve emberi kapcsolat nélkül – például egy pincében vagy tenyésztői kennelben – felnevelt kiscica egész életében kerülheti az érintést és az embereket.

Ugyanez a kutyákra is igaz. A lakásban pusztító állatok között sok olyan akad, amely élete első hónapjait az utcán vagy egy vidéki ház elzárt telkén töltötte. Az ilyen kutyák megfelelő alkalmazkodása az emberrel való szoros kapcsolathoz később már szinte lehetetlen lehet.

## Mit árul el a vadmacskák ürüléke a stresszről?

A házimacskák érzelmi életét közvetlenül is megfigyelhetjük, a vadon élő nagymacskák állapotára azonban közvetett jelekből kell következtetni. Az Orosz Földrajzi Társaság égisze alatt, az orosz Távol-Keleten fekvő Leopárd Földje Nemzeti Parkban olyan kutatást végeztek, amelyben az Orosz Tudományos Akadémia Szevercov Ökológiai és Evolúciós Problémák Intézetének munkatársai is részt vettek.

A kutatók azt vizsgálták, mennyire érzik jól magukat a parkban az amuri leopárdok és az amuri tigrisek. Több tucat ürülékmintát gyűjtöttek és elemeztek. A kortizol nevű stresszhormon anyagcseretermékeinek szintje nem haladta meg a szokásos értékeket. Ebből arra következtettek, hogy az állatok megférnek egymás mellett, nem betegek, és elegendő táplálékhoz jutnak.

## Egy robot is kiválthat belőlünk társas reakciókat

Egy amerikai, nagyon idős embereket gondozó otthonban kutyákat vontak be egy kísérletbe, abban bízva, hogy az állatok társasága enyhíti a magányt és a depressziót. A kutyák bizonyos eredményeket hoztak, ám amikor a bentlakók később az Aibo nevű, kutyaszerű robotot kapták társként, az ugyanolyan eredményesen csökkentette a depresszió szintjét, mint az élő állat.

Egy másik kísérlet résztvevői egy kutyára nem is emlékeztető robottal labdáztak. Az eszköz hátulján lévő antenna farokcsóválásra emlékeztető mozgást végzett, elöl két mozgó panel jelképezte a füleket, két kamerája pedig képes volt szemkontaktushoz hasonló helyzetet teremteni.

Az egyik labdára a robot „vidáman” reagált: csóválta az antennáját, közelebb gurult, és a résztvevő szemébe „nézett”. A másikra visszafogottan válaszolt. Amikor az embereknek újabb játékhoz kellett labdát választaniuk, rendre azt jelölték meg, amelyik láthatóan jobban „tetszett” a robotnak.

A városi háziállatok pótolhatják az ember jóllétéhez fontos társas kapcsolatok hiányát. Nemcsak a macskákat és a kutyákat ruházzuk fel emberi tulajdonságokkal, hanem robotokat és más eszközöket is. A gépeknek mindez közömbös, az állatok esetében azonban veszélyes lehet: ha nem létező érzelmeket tulajdonítunk nekik, könnyen figyelmen kívül hagyjuk valódi szükségleteiket. Miközben mi jól érezzük magunkat, nekik rossz lehet.

A forrás szerzője Jelena Fjodorovics, a pszichológiai tudományok kandidátusa, a moszkvai Lomonoszov Egyetem Pszichológiai Karának vezető kutatója. Az írás eredetileg 2017 januárjában jelent meg, és 2024 augusztusában részben frissítették.