A világ tele van jó kérdésekkel.
Mi szeretünk utánajárni.
Kapcsolódó cikkek és érdekességek egy helyen.
A bonobók gesztusokat értelmeznek, a méhek felfogják a nullát, a termeszek tervrajz nélkül építkeznek, a polipok pedig csalétket használnak. Hat példa mutatja meg, milyen sokféle lehet az állati intelligencia.
A delfinek gazdag hangkészlettel, a hollók hangokkal és testtartással, az ugrómajmok pedig rendezett jelzéssorokkal adnak át összetett információkat.
A dauriai pikák lehetséges veszély esetén ultrahangos jelzéseket adnak. A felfedezés szerint ez a kommunikációs forma gyakoribb lehet az emlősöknél, mint eddig hitték.
Egy 123 fajt összehasonlító vizsgálat szerint a csupasztorkú harangozómadár és a búbos kariáma kiáltása is meghaladja a 120 decibelt. A kutatók azonban a kevés adat és az eltérő mérési módszerek miatt nem hirdettek egyetlen rekordert.
A mélytengeri élőlények fénye csaliként, álcaként és párkereső jelzésként is működhet. A biolumineszcencia kémiai reakció, míg a fluoreszcenciához külső fényforrás szükséges.
A telihold felé vonyító farkas képe erősen él a mítoszokban és a kultúrában, tudományos alapja azonban nincs. A farkasok így kommunikálnak, összehangolják a falka mozgását és jelzik területük határait.
A vadon élő indrik magasabb hangoknál nagyobbra nyitják a szájukat. Ez módosíthatja hangképző szerveik rezonanciáját, és az operaénekesekéhez hasonló elven erősítheti fel az éneküket.
Az ugatás okának felismerése után következetes, jutalmazásra épülő tréninggel mérsékelhető a hangoskodás. A hirtelen viselkedésváltozás azonban egészségügyi gondot is jelezhet.
Az orkák összehangoltan vadásznak halakra, fókákra, pingvinekre, sőt bálnákra is. Matriarchális családjaikban az anyák adják tovább a saját vadászati módszereiket.
Az ámbráscet akár kilométeres mélységekbe merül, különleges cetvelőszervét pedig többek között a felhajtóerő szabályozására és a hangok irányítására használja. Az évszázados vadászat után világszerte mintegy 400 ezer példánya maradt.
A hajnali kukorékolással a kakas kijelöli a területét, távol tartja riválisait, és veszély esetén riadót is fúj. Ébredését saját biológiai ritmusa szabályozza.
A kínai lágyhéjúteknős az iszapból vadászik, csőszerű orrával lélegzik, kloákáján át vizet vesz fel, a karbamidot pedig a száján keresztül választja ki.
