Az intelligencia nem feltétlenül diplomákban vagy nyelvtudásban mérhető. Az állatvilágban számos olyan képességgel találkozhatunk, amely az embert is zavarba ejti – és ezek korántsem csak az emlősökre jellemzők.

## Bonobók: mesterei a testbeszédnek

A karrier-tanácsadók gyakran mondják, hogy az érzelmi intelligencia, vagyis az EQ fontosabb lehet az IQ-nál: sokszor többet ér, ha valaki szavak nélkül is megérti a másikat, mint ha bonyolult matematikai feladatokat tud megoldani. Miközben az embereknek gyakran nehézséget okoz a testbeszéd értelmezése, a bonobók (Pan paniscus) és a vadon élő csimpánzok (Pan troglodytes) fél mozdulatból is értik egymást.

Ezek a főemlősök több tucat jelzést használnak, amelyek jelentése a helyzettől függően változhat. A csimpánzok és a bonobók gesztuskészlete 90 százalékban megegyezik, ezért a kutatók úgy vélik, hogy a fejlett gesztusnyelv már a két faj közös ősénél is létezett. Az ember ősei feltehetően azért veszítették el nagyrészt a test jelzéseinek olvasására való képességüket, mert a szóbeli kommunikációra összpontosítottak.

## Cápák: tájékozódás a Föld mágneses terével

A cápák és ráják fején különleges elektromos érzékszervek, úgynevezett Lorenzini-ampullák találhatók. Ezekkel az elektromos tér legapróbb változásait is érzékelik. A halak elsősorban arra használják e rendkívüli receptorokat, hogy zavaros vízben is rátaláljanak zsákmányukra: minden elhaladó élőlény apró zavart kelt az elektromos térben.

A Lorenzini-ampullák a Föld mágneses teréhez igazodó tájékozódást is segítik. Számos cápafaj rendszeresen több ezer kilométert tesz meg, majd ennek segítségével talál vissza.

## Méhek: a nulla és az útvonaltervezés

A méhek az egyetlen olyan rovarok, amelyek a kísérletek szerint felfogták a nulla jelentését, és megértették, hogy az kisebb egynél. Francia és ausztrál kutatók úgy jutottak erre a következtetésre, hogy háziméheket tanítottak be: mindig arra a felületre kellett leszállniuk, amelyen a legkevesebb jelölés szerepelt – az üres felületet is beleértve.

Közeli rokonaik, a poszméhek naponta oldják meg az utazóügynök-problémát: több célpont között kell megtalálniuk a legrövidebb útvonalat úgy, hogy egyik helyet se keressék fel kétszer. Ez valóban bonyolult matematikai feladat, amely még a szuperszámítógépeknek is sok időt adhat.

Az állatok más területeken is képesek célszerű eszközöket és megtévesztő módszereket alkalmazni. A Goffin-kakaduk táplálékszerzéshez készítenek és használnak szerszámokat, ráadásul ugyanazt az eszközt többféle anyagból is elő tudják állítani. Ez arra utal, hogy nem egyszerűen azt használják, ami éppen a csőrük ügyébe kerül, hanem pontos elképzelésük van a kívánt tárgyról.

A tengeri vidrák kövekkel törik fel a garnélarákokat és más, kemény héjú táplálékot. Az észak-amerikai szürkerókák pedig megtévesztéssel igyekeznek elűzni területükről vetélytársaikat és ellenségeiket: arcukat a közelben élő pumák szagjelzéseihez dörzsölik, így saját szagukat egy félelmetesebb ragadozóéval fedik el.

## Delfinek: mondatok, hanglejtés és „írásjelek”

A cetfélék sokféle hangjelzést használnak, amelyek jelentős részét az ember a túl magas frekvencia miatt nem hallja. A szentpétervári Nagy Péter Műszaki Egyetem biofizikusai arra jutottak, hogy a palackorrú delfinek (Tursiops truncatus) hangjelzésekből mondatokat alkotnak. Ezeket eltérő hanglejtéssel „ejtik ki” attól függően, hogy kihez szólnak és mit akarnak közölni.

Az egymástól távol élő palackorrú delfinek ugyanazon „szavainak” hangmagassága jelentősen különbözhet, hasonlóan az emberi nyelvek nyelvjárásaihoz. A CymaScope nevű ultrahang-megjelenítő technológiát kifejlesztő amerikai akusztikai szakemberek kísérletei szerint a delfinek térbeli alakzatokat hoznak létre a vízben. Ezek bizonyos fogalmakat jelölő „hieroglifákként” értelmezhetők, vagyis már csaknem az írás megfelelői.

A főemlősök közül Koko gorilla vált híressé kommunikációs képességeiről. A 2018 júniusában elpusztult állat az amerikai jelnyelv mintegy ezer szavát ismerte. Ezekkel örömöt, elégedetlenséget, sértettséget és szomorúságot fejezhetett ki, de elvont fogalmakat is el tudott magyarázni, sőt tréfálkozott is.

## Termeszek: felhőkarcolók tervrajz nélkül

A dolgozó termeszek (Isoptera) testhossza ritkán haladja meg a 15 millimétert, ennek ellenére akár tíz méter magas építményeket emelnek. A termeszvárak összetett infrastruktúrával és klímaszabályozással működő felhőkarcolók. Egy-egy ilyen építményben több mint egymillió, különböző kasztokhoz tartozó rovar él, elkülönített lakóterekben. Helyet kapnak bennük a termeszekkel szimbiózisban élő „üzleti partnerek” is, például legyek, bogarak vagy hangyák.

A termeszeknek nincs tervrajzuk. Egy általános algoritmust követnek: először kisebb elemeket építenek, majd ezeket egyetlen monumentális szerkezetté kapcsolják össze.

A több millió lakó táplálására gombát termesztenek. Még szélsőséges éghajlaton is ideális páratartalmat tartanak fenn az ültetvényeken, a gombákat pedig rendszeresen fával táplálják. Gondos kezelésük nyomán a gombák akár egy méter átmérőjűre is nőhetnek.

## Polipok: csalétek, kerítés és játék

A polipok azon kevés puhatestűek közé tartoznak, amelyek csalétket használnak vadászatkor. Ha megfognak egy medúzát, elfogyasztják annak ernyőjét, a karjait viszont a szájukból kilógva hagyják. Így a medúzára pályázó más állatok veszélyesen közel merészkednek hozzájuk.

Ezek az állatok az elfogyasztott rákok páncéljából kerítést emelnek lakóhelyük köré, jól teljesítenek a labirintusból kivezető utat kereső teszteken, és műanyag palackokkal is játszanak.

Rokonaik, a tintahalak ötig tudnak számolni. Amikor a kutatók garnélarákokat tartalmazó edényeket kínáltak nekik, következetesen azt választották, amelyikben több táplálék volt – még akkor is, ha csupán egyetlen garnélarák jelentette a különbséget. A szúnyogirtó fogaspontyok valamivel gyengébben teljesítenek, de négyig hibátlanul számolnak. Összehasonlításként: az egyéves gyerekek csak háromig képesek követni a mennyiségeket.

Az írás eredeti változata 2018 szeptemberében jelent meg, majd 2023 decemberében részben frissítették.