Az Egyenlítő térségében él a legtöbb állat-, növény- és egysejtű faj, a sarkok felé haladva pedig egyre csökken az élővilág változatossága. A tudomány ezt a jelenséget a biodiverzitás szélességi gradiensének nevezi, okát pedig már évszázadok óta kutatják.
Ez az eloszlás azonban nem volt mindig olyan, amilyennek ma ismerjük. Korábbi kutatások szerint egykor az Egyenlítőtől távoli területeken is rendkívül gazdag élővilág alakult ki, sőt a fajok változatossága időnként még a trópusi térségekét is meghaladhatta.
Az Oxfordi és a Bristoli Egyetem kutatói a Nature folyóiratban megjelent tanulmányukban arra jutottak, hogy a földi biodiverzitás mai eloszlása a több millió évvel ezelőtti globális lehűlés következménye.
A jelenlegi szélességi gradiens mintegy 34 millió éve kezdett kialakulni, amikor a Föld meleg éghajlata fokozatosan hidegebbre fordult. A változás eleinte lassan zajlott, 15–10 millió évvel ezelőtt azonban hirtelen lehűlés következett be, amely különösen erősen érintette a sarkokhoz közeli szélességeket.
A magasabb földrajzi szélességeken élő fajok közül sok kipusztult, így az élet sokféleségének súlypontja a bolygó legmelegebb térsége, vagyis az Egyenlítő felé tolódott.
### A tengerfenék őrizte meg a bizonyítékot
A kutatók a likacsosházúaknak, más néven foraminiferáknak nevezett tengeri plankton vizsgálatából vonták le következtetéseiket. Ezek az egysejtű élőlények a jura időszak óta, vagyis mintegy 170 millió éve benépesítik a tengereket és óceánokat a sarkvidékektől az Egyenlítőig.
A tengerfenéken jó állapotban fennmaradt maradványaik gazdag információforrást jelentenek: segítségükkel rekonstruálható, hogyan változtak bolygónk környezeti viszonyai és élővilága az elmúlt több tízmillió évben.
