Hatvanhatmillió évvel ezelőtt olyan esemény történt, amely alapjaiban változtatta meg a földi evolúció menetét. A tudósok szerint egy óriási aszteroida becsapódása indította el azt a világméretű katasztrófát, amely tömeges kihaláshoz és a dinoszauruszok eltűnéséhez vezetett. A pusztulás azonban nem minden állatcsoportot érintett egyformán.

A kutatók arra jutottak, hogy a dinoszauruszok hanyatlása már jóval az aszteroida érkezése előtt elkezdődhetett. A Mexikói-öböl térségében található Chicxulub-kráter kialakulása inkább e folyamat végső állomása volt. Az egykor szárazföldi uralkodó szerepet betöltő dinoszauruszok addigra már elveszíthették korábbi evolúciós előnyeik egy részét.

Az egyik feltételezés szerint ebben a virágos növények elterjedése is szerepet játszott. A kréta időszakában tért hódító növények átalakították az ökoszisztémákat, és fontos táplálékforrást teremtettek a kisebb állatok, különösen az emlősök számára. Ezek az állatok olyan ökológiai fülkéket is elfoglalhattak, amelyekhez a dinoszauruszok nem tudtak alkalmazkodni, így javultak a túlélési esélyeik.

A kontinensek tektonikus mozgása ugyancsak hozzájárult az éghajlat változásához. A szárazföldek elhelyezkedése meghatározza az óceáni és légköri áramlásokat, ezeken keresztül pedig a globális hőmérsékletet is befolyásolja. A dinoszauruszok hőszabályozása valószínűleg korlátozott volt, ezért nehezebben birkózhattak meg a gyors klimatikus változásokkal.

Az aszteroida mintegy 66 millió évvel ezelőtti becsapódása katasztrófák egész sorát váltotta ki: óriási cunamik és tüzek keletkeztek, miközben por és kén került a légkörbe. Az ezt követő globális elsötétedés és lehűlés végzetesnek bizonyult a nagy testű dinoszauruszokra. Méretük és jelentős erőforrásigényük miatt nem tudtak kellően gyorsan alkalmazkodni az új körülményekhez.

A kisebb állatok esélyei lényegesen jobbak voltak. Az akkori emlősök többnyire kis termetű, mindenevő lények voltak, amelyek növényeket, rovarokat és élelem-maradványokat egyaránt fogyaszthattak. Kis méretük, mozgékonyságuk és változatos étrendjük mellett az is előnyt jelentett, hogy föld alatti üregekbe húzódhattak. Ezek menedéket nyújtottak a szélsőséges hőmérséklettel és a ragadozókkal szemben.

A túlélők közé tartoztak a madarak, a kis termetű tollas dinoszauruszok leszármazottai is. Repülési képességüknek köszönhetően nagy távolságokat tehettek meg táplálék után kutatva, és könnyebben elkerülhették a ragadozókat. Viszonylag kis testméretük és változatos étrendjük szintén segíthette fennmaradásukat.

A krokodilok és néhány más hüllő ugyancsak átvészelte a katasztrófát. Döntő előnyük volt, hogy le tudták lassítani az anyagcseréjüket, és hosszú ideig kibírták táplálék nélkül. A kétéltűek pedig azért bizonyultak ellenállóbbnak a környezet változásaival szemben, mert vízben és szárazföldön egyaránt képesek voltak élni.

A tömeges kihalás azt mutatja, hogy a gyorsan átalakuló környezetben az alkalmazkodóképesség döntő jelentőségű. A dinoszauruszok csoportként nem tudtak megbirkózni az új viszonyokkal, kisebb és rugalmasabban alkalmazkodó szomszédaik – az emlősök, a madarak és egyes hüllők – viszont kihasználhatták testi és életmódbeli adottságaikat.

Ez a múltbeli példa ma is időszerű. Az emberi tevékenység okozta éghajlatváltozás léptéke a múlt katasztrofális eseményeit idézi. A mai fajok, köztük az ember jövőbeli fennmaradásában meghatározó lesz, hogy mennyire képesek alkalmazkodni a változásokhoz.