A pörölycápák a tengerek legkülönösebb és legfélelmetesebb külsejű lakói közé tartoznak. Fejük két oldalra szélesen megnyúlt, szemük pedig a koponya két végén helyezkedik el. Egy hatméteres óriás pörölycápánál a két szem közötti távolság akár az egy métert is elérheti.
A főként meleg, trópusi vizekben élő halaknál azonban nem puszta furcsaság ez az evolúció során kialakult fejforma. Gavin Naylor, a Floridai Egyetem cápakutatási programjának igazgatója a The Conversationben három fő előnyt emelt ki.
### Csaknem teljes körű látómező
A nagy távolságra elhelyezkedő szemek rendkívül széles, csaknem 360 fokos látómezőt biztosítanak. A pörölycápák így azt is látják, mi történik fölöttük és alattuk, ezért gyorsan reagálhatnak a zsákmányra és a veszélyre.
### Pontosabb elektromos érzékelés
A cápák és ráják különleges érzékszervei a Lorenzini-ampullák. Ezek a hal testén keskeny pórusokként megjelenő érzékelők felfogják az elektromos tereket és azok egészen gyenge változásait. Segítségükkel a cápák a tengerfenék homokjába rejtőzött zsákmányt is megtalálhatják.
A pörölycápák Lorenzini-ampullái a szélesen megnyúlt fej alsó oldalán sorakoznak. Ez az elrendezés lehetővé teszi, hogy az állat pontosabban határozza meg a zsákmány helyét.
### Jobb manőverezőképesség
A kalapácsszerű forma a sűrű vízi közegben a mozgást is segíti. A pörölycápa ügyesen manőverezhet, egyensúlyának elvesztése nélkül hajthat végre hirtelen fordulatokat, amikor megpróbálja elkapni zsákmányát.
Feltételezések szerint a különleges fejforma a Föld mágneses terének érzékelését is javíthatja. Ez segíthet a pörölycápáknak az iránytartásban hosszú, nagy távolságú vándorlásaik során.
