Az 1960-as évek elején a GAZ, a NAMI és a CAGI szakemberei, valamint az Ordzsonikidzéről elnevezett repülőgépgyár mérnökei különös járművön dolgoztak. A GAZ–16 és változatai egy hagyományos autó és egy légpárnás jármű keresztezésével próbáltak valódi terepjárót létrehozni.
A hátsókerék-hajtású alvázra épített konstrukció a GAZ–13 Csajka motorját kapta. Ez nemcsak a kerekeket hajtotta, hanem a padlólemez alatt elhelyezett ventilátorokat is, amelyek levegőt fújtak a jármű alatti légpárnába.
A gép 7,5 méter hosszú, 3,6 méter széles és 1,7 méter magas volt, tömege pedig elérte a 2125 kilogrammot. Az egyik változatba az Mi–2 helikopter gázturbinás hajtóművét szerelték.
A futurisztikus megjelenés azonban gyenge menettulajdonságokat takart. A jármű légpárnás üzemmódban legfeljebb 40 km/órás sebességre volt képes, és szinte irányíthatatlannak bizonyult. Víz fölött a felverődő permet rontotta a látási viszonyokat, földutakon pedig homokszemcsék jutottak a szerkezetbe. Az emelkedők és az oldalirányban lejtő terepszakaszok leküzdhetetlen akadályt jelentettek számára.
