Mai technológiánk minden eleme korábbi megoldásokra épül. Egyes fejlődési ágak csak néhány évtizedre, mások évszázadokra vagy évezredekre nyúlnak vissza. Számos alapvető találmány már az írás, sőt a földművelés előtt megjelent, némelyik pedig még fajunk kialakulását is megelőzte. Az alábbi hat újítás nemcsak megkönnyítette őseink életét, hanem evolúciónkat és emberré válásunkat is alakította.

## 1. A varrótű

Napjainkban összetett varrógépek ontják ipari mennyiségben a ruhákat, az alapelv azonban több tízezer éves. Ehhez egy látszólag egyszerű eszköz kellett: egy hegyes csontdarab, amelynek másik végébe lyukat fúrtak. A kőkori emberek számára ez óriási előrelépést jelentett.

A lehetséges legrégebbi varrótű 61 ezer éves, és Dél-Afrikában találták. Mivel csak a hegye maradt fenn, a fok hiánya miatt nem lehet biztosan megállapítani, valóban tű volt-e. A régészeti leletanyag legrégebbi igazolt varrótűje 50 ezer éves, és a neandervölgyiek közeli rokonainak számító gyenyiszovai emberek készítették.

A Homo sapienshez köthető legkorábbi példány körülbelül 47–41 ezer éves; korai európai modern emberek, azaz cro-magnoniak munkája. A tűket eleinte csontból és elefántcsontból készítették. A réz megmunkálásának elsajátítása után ez a fém is megjelent: az Egyiptomban előkerült legrégebbi réztűk az i. e. 4000 körüli időből származnak. Később a bronz- és vaskor anyagai a tűkészítésben is teret nyertek.

A varrótűvel testhez állóbb, az időjárás ellen hatékonyabban védő ruhák készülhettek. Nélküle az öltözék lényegében kilyuggatott szövet- vagy bőrdarabokból állt volna, amelyeket szíjakkal kötöztek a testre.

## 2. A lábbeli

A cipő lehetővé tette, hogy az emberek gyalog járják be környezetüket anélkül, hogy folyamatosan talpsérüléseket kockáztattak volna. Őskori használatának közvetlen bizonyítékait ugyanakkor nehéz megtalálni, mert a lábbelikhez használt anyagok könnyen lebomlottak.

Közvetett nyomok azonban fennmaradtak. A régészek az emberi maradványok kisebb lábujjcsontjait vizsgálva azt állapították meg, hogy 40 ezer és 26 ezer évvel ezelőtt ezek hossza és szélessége csökkent. Ezt a változást a cipőviselés következményének tartják.

A lábbeli ugyanakkor ennél jóval korábban is megjelenhetett, és a neandervölgyiek is biztosan hordtak cipőt. A korai változatok feltehetően egyszerű bőrzsákok voltak, amelyeket zsineggel kötöttek a lábra. Védelmet nyújtottak a horzsolásoktól, és északon a metsző hidegtől is. Az Afrikából Európába érkező Homo sapiens számára ez különösen fontos lehetett, mert teste nem alkalmazkodott úgy a szélsőséges hideghez, mint a neandervölgyieké.

A legrégebbi megtalált cipő mindössze 5500 éves, ám a lábbeli fejlődése bizonyosan sokkal korábban elkezdődött. A romlandó anyagok miatt a régebbi darabok valószínűleg végleg eltűntek. Az említett leleten már fűző is volt. Melegebb vidékeken közben kialakult a lábujjközös papucs, amelyből a szandál fejlődött ki.

## 3. A lándzsa és más vadászeszközök

A lándzsa az egyik legsikeresebb őskori találmány, amelyet ma is használnak. Több változata létezett: a Homo sapiens rendszerint hosszú, hajításra alkalmas lándzsákkal vadászott nagyvadra, míg a neandervölgyiek többnyire rövidebb, erősebb fegyvereket használtak közelről történő döfésre.

A Homo sapiens feltalálta az atlatl néven is ismert lándzsavetőt. Ez a fizika törvényeit kihasználva növelte a hajítás sebességét és távolságát. Ugyanez az elv ma a kutyáknak készült labdadobó eszközökben is megjelenik.

Az Andok fennsíkján egy kilencezer éves női sírból lándzsavető és több más vadászeszköz került elő. A lelet megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy kizárólag férfiak vadásztak.

A halfogáshoz szigonyt fejlesztettek ki. A többnyire háromágú hegy nagyobb területet fedett le, így hatékonyabban lehetett vele eltalálni a vízben gyorsan irányt váltó kisebb zsákmányt. Később megjelent az íj és a nyíl is, amely szintén meghatározó szerepet kapott a vadászatban. A lándzsával együtt ma is használják egyes vadászó-gyűjtögető népek.

E fegyverek nélkül fajunk valószínűleg kihalt volna. Sőt az is valószínűbb, hogy őseink lándzsái nélkül a Homo sapiens ki sem alakulhatott volna.

## 4. A művészet

Az egyik legjelentősebb őskori újítás maga a művészet volt, amelyhez megfelelő eszközökre és anyagokra is szükség volt. Az őskori emberek ügyesen kutatták fel a festékanyagokat, és egyre kifinomultabb módszereket dolgoztak ki elképzeléseik megjelenítésére.

A legkorábbi lehetséges ismert műalkotás a neandervölgyiekhez köthető. Mintegy 176 500 évvel ezelőtt a franciaországi Bruniquel-barlang mélyén cseppköveket rendeztek kör alakzatokba. Nem tudjuk, miért, de szándékosan és meghatározott céllal jártak el, ezért az elrendezés művészi önkifejezésnek tekinthető.

Az őskori alkotások közül a barlangfestmények a legismertebbek és talán a legelterjedtebbek. A világ számos pontján megtalálhatók: a franciaországi Lascaux-tól az ausztráliai Kakadun át az argentínai Cueva de las Manosig.

A stilizált, mégis feltűnően részletes vadászjelenetek mellett gyakoriak voltak a kézsablonok. Az okkerből vagy faszénből készült pigmentet a szájban keverték össze, majd a barlang falára helyezett kéz köré apró fújásokkal vitték fel, akár egy őskori festékszóróval. A kéz helyén festetlen, negatív forma maradt; egyes falakat valósággal beborítottak az ilyen kéznyomok.

Ékszereket legalább 115 ezer éve készítenek. A legkorábbi ismert leletek átfúrt kagylóhéjból készült gyöngyök, amelyek szintén a neandervölgyiekhez köthetők. Több lelőhely arra utal, hogy a saskarom is keresett ékszeralapanyag lehetett.

A Homo sapiens később kagylóból, csontból, majd rézből és más fémekből egyre összetettebb díszeket alkotott.

## 5. A fazekasság

Az edénykészítés alapvetően alakította át az őskori mindennapokat. A legrégebbi ismert kerámiát Kínában találták, és körülbelül húszezer éves.

Az agyagedények új főzési lehetőségeket kínáltak, alkalmasak voltak vízforralásra, és tárolni is lehetett bennük. Japán kutatások szerint használatuk a kulturális hagyományok kialakulásában is rendkívül fontossá vált. Az edények ösztönözték a művészi és formai hagyományokat, miközben az ételek és alapanyagaik tartósan beépültek az egyes kultúrákba. Mivel a különböző vidékeken más-más hozzávalók álltak rendelkezésre, az őskori kultúrák változatosabbá váltak.

A modern régészet az edények formáját és díszítését térben és időben eltérő kultúrák azonosítására használja.

Az agyagból nemcsak edényeket, hanem például bálványszobrocskákat is készítettek. Az anyag ezért a hit jelképes megjelenítésében is fontos szerepet kapott.

## 6. A csónak

A folyókon és a part menti vizeken való közlekedés lehetőségek egész sorát nyitotta meg a kőkori emberek előtt. Ehhez mindenekelőtt vízi jármű kellett. A korai csónakok rendszerint kenuk, kivájt fatörzsek vagy akár egyszerű fadeszkák lehettek, de megfeleltek a célnak.

A legrégebbi fennmaradt hajódarab az i. e. 8000 körüli időből származik, ám biztosan nem ez volt az első vízi jármű. Egy azerbajdzsáni sziklarajz már i. e. 10 000 körül csónakban ülő embereket ábrázolt.

A Krétán talált, Homo erectus jelenlétére utaló korábbi bizonyítékok alapján ez a korai emberfaj is használhatott hajókat. Ha így volt, a vízi közlekedés feltalálását több százezer évvel korábbra kell helyezni.

## Ősi alapokon áll a modern világ

Sok mai eszközön már szinte lehetetlen felismerni őskori gyökereit, más tárgyak azonban alig változtak. Egy tízezer éves varrótűről például ma is azonnal megmondanánk, mire szolgált.

Modern életünk sokat köszönhet az őskori embereknek. Korai találmányaik alapozták meg és indították el azokat a fejlődési folyamatokat, amelyek tartósan meghatározták az emberiség történetét.