Közel száz éve, 1930. május 13-án ölték meg az utolsó vadon élő erszényes farkast. Hat évvel később az ausztráliai Hobart állatkertjében az egyetlen fogságban tartott példány is elpusztult. Azóta mégis rendszeresen felbukkannak beszámolók olyan állatokról, amelyeket már kihaltnak hittek. Van, amelyiknek a létezését később meggyőzően igazolták, más esetekben azonban továbbra is hiányoznak a bizonyítékok.

## Erszényes farkas

A több mint nyolcvan éve kihalt erszényes farkasról (Thylacinus cynocephalus) meglepően gyakran érkeznek észlelési beszámolók Ausztráliában. Tasmania állam hatóságai 2016 februárja és 2018 februárja között nyolc bejelentést kaptak állítólagos találkozásokról.

Egy szemtanú 2019-ben azt állította, hogy az állat lábnyomára bukkant, amelyet internetes források segítségével azonosított. Egy évvel korábban egy másik bejelentő arról számolt be, hogy egy kifejlett példányt és két kölyköt látott a Hartz Mountains Nemzeti Parkban.

A zoológusok nem zárják ki teljesen, hogy a faj fennmaradhatott, de hangsúlyozzák: az állítólagos észlelések egyikét sem támasztja alá fénykép vagy más meggyőző bizonyíték.

## Worcester-háromujjúfürj

A kihaltnak nyilvánított Worcester-háromujjúfürjről (Turnix worcesteri) teljesen váratlanul készítettek felvételeket televíziós újságírók a Fülöp-szigeteken. A történet azonban tragikusan végződött.

A több mint száz éve eltűntnek hitt madár egy madárfogásról szóló dokumentumfilm forgatásán került a kamerák elé Luzon szigetén. A stáb azt is felvette, amint a helyiek elfogják, majd megsütik és megeszik a ritka állatot.

Sem a filmesek, sem a helyiek nem tudták, milyen fajjal találkoztak. A felfedezés jelentőségét csak később ismerték fel azok az ornitológusok, akik látták a közzétett fényképeket.

## Vietnámi kancsil

Az ezüsthátú kancsilt, más néven vietnámi egérszarvast (Tragulus versicolor) 1990 óta kihaltnak vélték. Már azt megelőzően is alig találkoztak vele a kutatók: 1907 óta mindössze egyetlen példány előkerüléséről érkezett hír.

A nyúl méretű patás 2019-ig az első helyen szerepelt a Global Wildlife Conservation 25 legkeresettebb emlőst felsoroló listáján. Dél-Vietnám vidéki lakói 2017-ben jelezték, hogy két közeli erdős területen is láttak egy jellegzetes szürke bundájú kancsilt.

A kutatóknak később kameracsapdákkal több példányt is sikerült megörökíteniük. A Global Wildlife Conservation besorolásában a faj azóta „megtaláltként” szerepel. A szakemberek jelenleg a populáció nagyságát és a fennmaradását veszélyeztető tényezőket vizsgálják.

## Bojtosúszójú maradványhal

Amikor 1938-ban halászok egy különös halat fogtak Dél-Afrika partjainál, még nem sejthették, hogy a 20. század egyik legnagyobb zoológiai felfedezését tették. Az állatra Marjorie Courtenay-Latimer, az East London-i múzeum kurátora figyelt fel. Preparátumot készített belőle, majd kutatókhoz fordult.

Kiderült, hogy a példány a bojtosúszójú halak közé tartozik, amelyeket 65 millió éve kihaltnak hittek. Az újonnan azonosított faj Marjorie Latimerről a Latimeria chalumnae nevet kapta.

A faj második példányát csak 1952-ben fogták ki. Majdnem fél évszázaddal később, 1997-ben pedig egy másik Latimeria-fajt, a Latimeria menadoensist is felfedezték.

## Laoszi sziklaipatkány

A természettudós Robert Timmins egy laoszi piacon találkozott azzal a rágcsálóval, amelyet a helyiek húsként árultak. Kiderült, hogy az állat egy olyan családhoz kapcsolódik, amelyet több millió éve kihaltnak gondoltak.

A laoszi sziklaipatkányt (Laonastes aenigmamus) eleinte egy teljesen új, korábban ismeretlen család képviselőjének tartották. Később azonban a kutatók rokonságba hozták a Diatomyidae családdal, amelynek tagjairól úgy vélték, hogy 11 millió éve eltűntek a Földről.

A mókusra és patkányra egyaránt hasonlító állat Közép-Laosz mészkőszikláin él, járása pedig a kacsákéra emlékeztet.

## Kubai patkányvakond

A Kubában almiquí néven ismert kubai patkányvakondot (Solenodon cubanus) 1970-ben nyilvánították kihaltnak, miután nyolcvan éven át nem érkezett hír egyetlen példányáról sem.

A hangyászra és borzra egyaránt emlékeztető kis rovarevőt 2003-ban vette észre egy gazda Kuba keleti részén. A hímet megtalálója után Alejandritónak nevezték el. A mintegy 650 grammos állat néhány napot töltött fogságban, majd szabadon engedték, miután az állatorvosok meggyőződtek róla, hogy kitűnő egészségi állapotban van.

## Madagaszkári kaméleon

A Furcifer voeltzkowi nevű madagaszkári kaméleont nem véletlenül találták meg: a kutatók kifejezetten a faj nyomait keresték, csak éppen nem ott bukkantak rá, ahol számítottak rá.

A kaméleont 1913-ban, húsz évvel a faj leírása után látták utoljára. A 20. század közepén még önálló faji státuszától is megfosztották, később azonban felkerült a 25 legkeresettebb állat listájára. Egy kutatócsoport 2018-ban Madagaszkárra utazott, arra a helyre, ahol először megtalálták ezeket a hüllőket.

A herpetológusok nehezen járható erdőkben keresték a populáció nyomait, végül azonban annak a szállodának a kertjében találtak rájuk, ahol megszálltak. Ráadásul rögtön 18 példány került elő: három hím és tizenöt nőstény.