A ma ismert, jellegzetes piros markolatú svájci bicska 1897-ben jelent meg. Megalkotója a Schwyz kantonból származó, akkor 24 éves Karl Elsener volt, akit egy korábbi, kifejezetten a svájci hadsereg számára gyártott német zsebkés inspirált.

A 19. század végén a svájci katonáknak többféle szerszámot kellett magukkal vinniük például a puskák karbantartásához és az élelmiszeradagok felnyitásához. Ez kényelmetlen volt, ezért olyan többfunkciós eszközre volt szükségük, amely egyszerre több feladatot is ellát. Svájcban azonban akkoriban egyetlen vállalatnak sem volt elegendő kapacitása az elképzelés megvalósításához.

Németországban viszont már létezett hasonló eszköz. A svájci hadsereg ezért a solingeni Wester & Co vállalattól rendelt egy tételt a Modell 1890 nevű, famarkolatú zsebkésből. A kés pengét, árat, konzervnyitót és csavarhúzót tartalmazott.

1891-ben a 24 éves Karl Elsener, a svájci Ibach kisvárosában dolgozó sebészeti műszergyártó nyerte el a szerződést egy katonai zsebkéseket készítő saját műhely megnyitására. Ezzel kezdődött a Victorinox története: Elsener vállalkozását édesanyjáról, Victoriáról nevezte el.

A svájci gyártású kések eleinte nem arattak sikert. Minőségük meghaladta a német modellekét, emiatt azonban drágábbak is voltak. A katonák érthető módon inkább az olcsóbb, évek óta megszokott eszközt választották.

Hat évvel később Elsener továbbfejlesztette a többfunkciós kést, és szabadalmaztatta a „tiszti sportkést”. Az új változat kompaktabb lett, és már két pengét, nyitót, árat, csavarhúzót, valamint dugóhúzót is kapott. Ez volt az 1897-ben megjelent, híressé vált piros markolatú modell.

Elsener cége egy ideig uralta a svájci zsebkés-piacot, később azonban az ország második legnagyobb késgyártója, a delémont-i Paul Boéchat & Cie is hasonló termékeket kezdett készíteni. A vállalatot idővel Wengerre nevezték át, 1908-tól pedig a katonai megrendeléseket megosztották a két gyártó között.

A Victorinox és a Wenger hosszú éveken át közvetlen versenytárs volt. A két cég olyan elnevezésekben állapodott meg, amelyekkel termékeik megférhettek egymás mellett: a Victorinox az „eredeti svájci katonai bicskát”, a Wenger pedig a „valódi svájci katonai bicskát” gyártotta.

Az eszközt sokáig németül Schweizer Offiziers- und Sportmessernek, vagyis „svájci tiszti sportkésnek” nevezték. A ma közismert angol elnevezés, a Swiss Army knife a második világháború idején terjedt el. Az amerikai katonáknak nehézséget okozott a német név kiejtése, ezért egyszerűen svájci katonai késként kezdték emlegetni.

Az Oxford English Dictionary szerint a kifejezés első nyomtatott angol nyelvű előfordulása 1935-ből származik.