A civilizáció mintegy 12 ezer évvel ezelőtti kialakulása óta az emberiség újítások egész sorával alakította át a földművelést, az építészetet, a közlekedést, a hadviselést, a politikát és a gazdaságot. Számos hétköznapi eszköz és alapvető fogalom jóval régebbi, mint elsőre gondolnánk.

## 1. A mágneses iránytű

Az iránytű a történelem egyik legfontosabb navigációs eszköze: szárazföldön és tengeren egyaránt lehetővé tette az irány meghatározását. A műholdas GPS elterjedése előtt világszerte mágneses iránytűk segítették a hajóskapitányokat a tájékozódásban.

A találmány csaknem kétezer éves. A Han-dinasztia korabeli Kínában jelenhetett meg Kr. u. 200 és 220 között, ám évszázadokon át nem navigációra, hanem geomanciára és a fengsuj gyakorlatában használták. A tájékozódás szolgálatába csak Kr. u. 850 és 1050 között állították.

Európában 1190-ből származik az első ismert említése, Alexander Neckam „De naturis rerum” című művéből. Nem világos, hogy a találmány Kínából jutott-e el a Közel-Keletre és Európába, vagy ezeken a területeken egymástól függetlenül is feltalálták.

## 2. A papír

A papír megjelenése előtt az emberek sokféle felületen rögzítették képeiket és írásaikat. Az angol „paper” szó a latin „papyrus” közvetítésével a görögből ered. A görög kifejezés feltehetően az egyiptomi „pa-per-aa” származéka, amelynek jelentése „a fáraóé” – a papirusz előállítását ugyanis a fáraó ellenőrizte.

A ma ismert papír azonban nem az egyiptomi papiruszból fejlődött ki, hanem Kínából származik. A rostpépből történő papírkészítés módszerét a Kr. u. 2. században élt Caj Lun Han-kori udvari eunuchnak tulajdonítják. Eljárása során nedves fapépet préseltek szőtt kelmére; ez a mai gyártási folyamat közvetlen elődjének tekinthető. A technológia csak több száz év alatt jutott el a muszlim és a keresztény világba.

A digitalizáció ellenére a papír nem tűnt el: a forrás szerint a világ kereslete a következő évtizedben is várhatóan folyamatosan nő.

## 3. A kerék

A modern civilizáció egészen más lenne a kerék nélkül. Azt azonban nem tudjuk pontosan, hol és mikor találták fel. Valószínű, hogy több civilizáció egymástól függetlenül is eljutott az egyszerű szerkezet ötletéhez – akár olyan közösségek is, amelyeknek eleinte nem volt különösebb szükségük rá.

A legkorábbi bizonyítékok Mezopotámiából, Kr. e. 4500 és 3300 közötti időből származnak, és fazekaskorongokra utalnak. A kezdeti, közlekedésre szolgáló kerekeket tömör fadeszkákból készítették. A konstrukció a középső bronzkorban, nagyjából Kr. e. 2200 és 1550 között fejlődött tovább: ekkor jelent meg a küllős kerék és a harci szekér.

Ma szinte minden közlekedési mód támaszkodik a kerékre. A repülőgépeknek a fel- és leszálláshoz van rá szükségük, és a legtöbb helikopteren is található kerék. Még a mágneses lebegtetésű rendszerek is kitolható kerekeket használnak kis sebességnél. A jelentősége ráadásul nem korlátozódik a közlekedésre: fogaskerekek nélkül a gépek fejlődése is egészen másként alakult volna.

## 4. A naptár

Amikor a vadászó-gyűjtögető közösségek letelepedtek, és egyre fontosabbá vált a földművelés, létfontosságú lett az évszakok pontos előrejelzése. A naptár különféle formái azóta is nélkülözhetetlen időmérő eszközök.

Bár az idő követése már az újkőkorban fontos volt, az első ismert naptár csak a bronzkorban, Kr. e. 3100 körül született meg. A sumérok az évet 12 holdhónapra osztották, amelyek 29 vagy 30 napból álltak. Az egyiptomiak szintén 12 hónapos rendszert alkalmaztak, de a napok követésébe a Szíriusz megfigyelését is bevonták.

A babiloni naptárban két-három évente egy tizenharmadik hónapot iktattak be; ez később a zsidó naptárra is hatott. Más kultúrák saját megoldásokat dolgoztak ki. A kínaiak az állatövet építették rendszerükbe, az azték napév pedig 18, egyenként 20 napos hónapból állt, és egy „évszázad” náluk 52 évet jelentett. Ezt a rendszert – sok más közép-amerikai civilizációhoz hasonlóan – a matematikában és csillagászatban jártas majáktól örökölték.

## 5. A beton

A beton napjaink városainak egyik alapvető építőanyaga: szilárd, az időjárás viszontagságaitól védő szerkezetek létrehozását teszi lehetővé.

A korai változatokat gipsz vagy mészkő összezúzásával, illetve kiégetésével állították elő. Az alapanyagok és a gyártási eljárások az évszázadok során megváltoztak, felhasználásuk lényege azonban hasonló maradt.

Betonszerű anyagot először a Közel-Keleten élő nabateus beduin törzsek használhattak Kr. e. 6500 körül. Később az egyiptomiak, a Duna mentén élő európai népek, a kínaiak és a görögök is elkészítették a maguk változatát. A római beton különösen elterjedt és korához képest rendkívül fejlett volt.

A mai beton kő, homok és víz keveréke, amelyhez különféle vegyi anyagokat adnak. Ezeket a beton típusa és tervezett felhasználása alapján választják ki, figyelembe véve a földrajzi és éghajlati adottságokat is.

## 6. A távcső lehetséges ókori előzménye

A közkeletű álláspont szerint a távcsövet 1608-ban találta fel Hans Lippershey holland szemüvegkészítő, Galileo Galilei pedig az elsők között használta csillagászati megfigyelésekre. Galilei ugyanakkor úgy vélte, hogy az emberek már évezredekkel korábban ismerték ezt az eszközt.

Az elképzelés egyik lehetséges bizonyítéka a nimrudi lencse, egy háromezer éves, csiszolt hegyikristálydarab, amely háromszoros nagyításra képes. Sok kutató nincs meggyőződve arról, hogy valóban távcső része volt, vagy egyáltalán csillagok és bolygók megfigyelésére használták. Az viszont tény, hogy az újasszír kultúra jelentős csillagászati ismeretekkel rendelkezett. Galilei mindenesetre meg volt győződve arról, hogy az ókoriak jóval előtte használtak távcsöveket.

## 7. A központi fűtés

A központi fűtést gyakran modern kényelmi megoldásnak gondoljuk, pedig története több ezer évre nyúlik vissza. Koreában már hétezer éve alkalmazták az ondol nevű rendszert, amely a tűz melegét a padló alatt futó járatokon vezette keresztül.

Néhány évezreddel később a görögök ettől függetlenül hasonló elvet dolgoztak ki. Náluk oszlopokra emelt padló alatt, nyitott térben áramlott a meleg. A rómaiak átvették és továbbfejlesztették ezt a hüpokausztumnak nevezett rendszert, amellyel gazdagok villáit és közfürdőket fűtöttek.

A Római Birodalom európai bukása után számos technológiát már nem tudtak előállítani. Európában mintegy ezer éven át ismét egyszerű nyílt tüzekkel fűtötték az otthonokat.

## 8. A bor

A bor legalább nyolcezer éve része az emberi kultúrának. Előállításának legkorábbi bizonyítékai a kelet-európai Grúzia területéről, Kr. e. 6000 körüli időből származnak. Nagyjából ugyanebben az időszakban Kínában szőlőt és bogyós gyümölcsöket kevertek rizzsel, majd erjesztették az elegyet, így hozva létre saját borváltozatukat.

A bódító ital rendkívül népszerűvé vált, elterjedt az ókori világban, és a történelem egyik legkeresettebb termékévé lett. Népszerűsége napjainkban is töretlen.

## 9. A nulla

A semmi fogalma önmagában nem tűnik látványos felfedezésnek, mégis meglepően sok időbe telt, amíg önálló szimbólumot és számértéket kapott. Írásos használatának legkorábbi ismert példája Egyiptomból, Kr. e. 1770 körülről származik. Az egyiptomiak az „nfr” hieroglifát – amelynek jelentése „szép”, „kellemes” vagy „jó” – használták a semmi jelölésére, bár a jelnek más szerepei is voltak.

A babiloniak szimbólumokkal jelölték a nullát, de ezeket nem használták önállóan vagy a szám végén. Emiatt több számot ugyanúgy írtak le, és csak a szövegkörnyezet alapján lehetett megkülönböztetni őket.

A görögök átvették a babiloni rendszert, majd számaikat ismét görög jelekkel írták le; úgy tűnik, filozófiai fenntartásaik voltak a nullával szemben. A kínai pálcás számolásban a nulla ugyancsak helyiértékjelölőként, nem pedig önálló számként szerepelt.

A ma ismert nulla fogalmát az indiaiak alakították ki Kr. e. a 3–2. században. Önálló számjegyként kezelték, és a tízes helyiértékes rendszerben az érték jelölésére használták. Kezdetben nagy ponttal ábrázolták, amelyből idővel kialakult a nulla mai jele.

E találmányok egy része az évszázadok során eltűnt, majd más formában újra megjelent, mások folyamatosan fejlődtek tovább. Közös bennük, hogy az ókori társadalmak korlátozott technikai lehetőségeik ellenére olyan eszközöket és fogalmakat hoztak létre, amelyek máig meghatározzák mindennapjainkat.