Az afrikai pingvinek mellkasán látható egyedi pontmintázat nem puszta dísz: a madarak ennek alapján ismerik fel a párjukat. A Torinói Egyetem kutatóinak eredményeit az Animal Behaviour folyóirat közölte.
Az egyedek felismerésének képességét a fejlett társas viselkedés egyik jelének tekintik. Az állati viselkedéssel foglalkozó szakemberek szerint ez a készség az együttműködés kialakulását is segíthette. Az emberen kívül főemlősöknél és más társas állatoknál, köztük egyes rovaroknál is megfigyelték.
A papírdarazsak például fajtársaik „arcát” ismerik fel, a papagájok pedig meg tudják különböztetni saját fiókáikat, és valami névhez hasonló jelzést is adnak nekik. A madarak azonban általában inkább hangok, mint vizuális jegyek alapján azonosítják egymást. Ez érthető azoknál a fajoknál, amelyek ágak és sűrű lombozat között élnek. Egyes vízimadarak, például a hattyúk ugyancsak felismerik társaikat, azt azonban egyelőre nem tudni, pontosan milyen ismertetőjegyeket használnak.
Luigi Baciadonna pszichológus és csapata egy Róma közelében található állatkertben vizsgálta a kérdést. Az ott élő kis kolónia tizenkét afrikai pingvinből áll. A kutatók felfigyeltek arra, hogy minden madár mellkasán más pontmintázat rajzolódik ki a fehér tollakon. Az állatgondozók már korábban is ezt használták az egyedek megkülönböztetésére, Baciadonnát pedig az kezdte érdekelni, vajon maguk a pingvinek is ugyanígy tesznek-e.
Három próbából állt a kísérlet
A kutatók az állatkertben három tesztet végeztek. Etetés közben óvatosan befogtak egy-egy pingvint, majd egy kisebb kifutóba vitték. A terület túlsó falán más pingvinekről készült, életnagyságú fényképeket helyeztek el.
Az első próbában az egyik képen a vizsgált madár párja, a másikon a kolónia egy véletlenszerűen kiválasztott tagja szerepelt. A pingvinek jóval tovább, átlagosan 23 másodpercig nézték párjuk fényképét, és kétszer annyi időt töltöttek annak közelében.
A második tesztben mindkét fotó ugyanazt, a vizsgált pingvin párját ábrázolta, ám az egyik képről digitálisan eltávolították a mellkas pontjait. A madarak tovább maradtak az ismerős mintázatot mutató fénykép mellett, és hosszabb ideig is figyelték azt.
A harmadik próbában ismét a párjuk és egy idegen egyed képe közül választhattak, csakhogy ezúttal mindkét fényképről eltüntették a pontokat. A pingvinek ekkor már nem ismerték fel a párjukat: gyakorlatilag ugyanannyi ideig nézték a két képet, és hasonló időt töltöttek mellettük.
Egyedi azonosítóként működnek a pontok
A szerzők szerint a mellkas rajzolata tehát nem véletlenszerű tollmintázat, hanem egyedi vizuális jelzés. Az afrikai pingvinek számára hasonló azonosító szerepet tölthet be, mint az embereknél az arcvonások vagy a nevek.
A külső jegyek alapján történő egyedi felismerést nem is olyan régen még kizárólagosan emberi, összetett kognitív képességnek tartották. Egyre több faj vizsgálata mutatja azonban, hogy más állatok is képesek erre.
