Az Uránusz több szempontból is kilóg a Naprendszer bolygói közül. Szokatlan tengelyferdesége, rendkívül hideg légköre, viharai és különös mágneses tere miatt számos kérdést vet fel a kutatók számára.

## Mintha az oldalán fekve forogna

Az Uránusz egyenlítői síkja 98 fokos szöget zár be keringési pályájának síkjával. Emiatt a bolygó retrográd módon, szinte az oldalán fekve forog: míg a Naprendszer többi bolygója leginkább pörgő búgócsigára emlékeztet, az Uránusz inkább egy guruló labdához hasonlítható. Ez a sajátosság a nappalok és éjszakák váltakozására, valamint a bolygó mágneses terére is hatással van.

A Georgiai Műszaki Egyetem kutatása szerint az Uránusz mágneses tere együtt forog a bolygóval, így minden uránuszi nap során gyakorlatilag pólust vált. Míg a Föld magnetoszférája az északi és a déli pólus köré rendeződik, az Uránusz mágneses rendszere kaotikus, és 60 fokkal eltér a forgástengelytől. Emiatt időnként „kinyílik” a napszél előtt, máskor pedig „bezárul”.

Carol Paty és Xin Cao a Voyager–2 adatai alapján készített számítógépes modellekkel szimulálták a mágneses tér működését. A modellek megmutatták, miként engedi be, majd tartja távol naponta a napszelet a bolygó magnetoszférája. Eredményeiket a Journal of Geophysical Research: Space Physics folyóiratban tették közzé. A vizsgálat alapjául annak a Voyager–2 űrszondának a mérései szolgáltak, amely 1986-ban mindössze elrepült az Uránusz mellett.

## A Naprendszer leghidegebb bolygólégköre

Az Uránusz légkörében mínusz 224 Celsius-fokos hőmérsékletet is mérnek, ami a Naprendszer bolygólégkörei között a legalacsonyabb érték. A bolygó a forró maggal rendelkező többi óriásbolygóhoz képest minimális mennyiségű hőt bocsát ki. A szelek ugyanakkor rendkívül erősek: a csillagászok szerint sebességük elérheti az óránkénti 900 kilométert.

## Évek múltán kitörő óriásviharok

Az Uránusz időjárása ugyancsak szokatlan. A NASA szerint amikor a napfény hosszú évek után először ér el bizonyos területeket, felmelegíti a légkört, és ezzel hatalmas tavaszi viharokat idéz elő.

Amikor a Voyager–2 1986-ban, a déli félteke melegebb időszakában lefényképezte a bolygót, mindössze körülbelül tíz látható felhőt örökített meg. Emiatt az Uránuszt nemcsak a legfurcsább, hanem a „legunalmasabb” bolygónak is nevezték. Évekkel később azonban a Hubble űrtávcső vette át a megfigyelések szerepét, és közben az évszakok is megváltoztak. A csillagászok így végül szélsőséges időjárási jelenségeket is észleltek.

A heves nyári viharokat először 2014-ben figyelték meg. Ezek hét évvel azután jelentkeztek, hogy az Uránusz közelebb került a Naphoz, a késlekedés okára azonban a kutatók nem találtak magyarázatot.

## Gyémánteső a mélyben

Az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz hasonló jégóriások felszíne alatt több ezer mérföldes mélységbe hulló gyémánteső is kialakulhat. A csillagászok szerint a bolygók légkörében uralkodó szélsőséges hőmérséklet és nyomás összesűríti a szenet és a hidrogént. Így gyémántok keletkeznek, amelyek lefelé süllyednek, majd az Uránusz és a Neptunusz magja körül rakódnak le.

A bolygó különös tulajdonságai miatt a NASA egy Uránuszhoz induló küldetés lehetőségeit is mérlegeli. Kedvező körülmények között a misszió 2034-ig elindulhat, és számos, jelenleg még megmagyarázatlan jelenség tisztázásához járulhat hozzá.