Az erszényesek nem a méhlepényes emlősök ősei, hanem az evolúciós fa egy másik ágát képviselik. Ezért nem arról van szó, hogy fejlődésük egy korábbi szinten megrekedt volna.
Az ember az emlősök többségéhez hasonlóan a méhlepényesek közé tartozik. Jól fejlett méhlepényünk biztosítja a magzat számára a szükséges anyagokat, és elszállítja az anyagcsere végtermékeit. Ennek köszönhetően a méhlepényes emlősök utódai viszonylag fejletten jönnek világra.
Az erszényeseknek nincs teljes értékű méhlepényük. Kölykeik ezért lényegében koraszülötten születnek, fejlődésük pedig az anya erszényében folytatódik.
A két csoport nem egymásból alakult ki. Körülbelül 90 millió évvel ezelőtt az elevenszülő emlősök két fejlődési ágra váltak szét: az erszényesekre és a méhlepényeseket is magukba foglaló valódi emlősökre, vagyis eutheriákra. Ettől kezdve mindkét ág a maga útját járta.
A méhlepényesek alkalmazkodóképesebbnek bizonyultak, és az elszigetelt kontinensek, Ausztrália és Dél-Amerika kivételével kiszorították vetélytársaikat. Mintegy 3–4 millió évvel ezelőtt kiemelkedett a tengerfenékből a Panama-földszoros. Az ezen keresztül Dél-Amerikába özönlő méhlepényesek szinte valamennyi helyi erszényest kiszorították. A versenyt csak néhány faj, például az oposszum élte túl.
Így Ausztrália maradt az egyetlen kontinens, ahol továbbra is az erszényesek uralják az emlősfaunát.
