Az ember genetikai változatosságát kulturális és demográfiai folyamatok is alakítják. A kis létszámú, elszigetelt népességekben a genetikai sodródás miatt egy-egy génváltozat véletlenszerűen rögzülhet vagy eltűnhet, miközben a rendkívül alacsony termékenység tovább csökkentheti a következő nemzedékek létszámát. Mindez szűkítheti a génállományt, és sérülékenyebbé teheti az emberiséget a jövő kockázataival szemben.
Fontos azonban, hogy a homozigóták arányának emelkedése önmagában nem „rossz” gének terjedését jelenti. Egy elszigetelt populációban a szülők kis száma miatt bármelyik génváltozat – akár egy semleges allél is – véletlenül rögzülhet vagy eltűnhet. Ez a genetikai sodródás lényege: az allélgyakoriság nemzedékről nemzedékre véletlenszerűen ingadozik, különösen a kis csoportokban. Emiatt egyes allélek szelekciós nyomás nélkül is végleg kiveszhetnek a génállományból, csökkentve a genetikai sokféleséget.
Jól mutatják a demográfiai folyamat súlyát azok az országok, ahol különösen alacsony a teljes termékenységi arányszám, vagyis a TFR. Dél-Koreában ez az érték az 1960-as 6,33-ról 2022-re 0,78-ra zuhant. Hongkongban 0,70 volt, ami a forrás szerint Dél-Korea után a világ legalacsonyabb értéke. Szingapúrban a kormányzati ösztönzők – a megemelt gyermekvállalási támogatás, a megduplázott apasági szabadság és a gyermekgondozási támogatások – ellenére 2022-ben 1,05-re csökkent a TFR.
Dél-Koreában különösen aggasztó, hogy a születések száma még annál is gyorsabban esik, mint amit önmagában a 0,78-as mutató jelezne. Ennek oka, hogy közben a reproduktív korú nők száma is fogy.
A vadon élő állatoknál az élőhelyek feldarabolódása szinte automatikusan visszavágja a genetikai változatosságot. Egy 2025-ös kutatás szerint a feldarabolt tájakon 12,1 százalékkal kevesebb faj él, mint az összefüggő ökoszisztémákban. A fragmentáció nyomán a populációk kisebbé és elszigeteltebbé válnak, ami genetikai sodródást, beltenyésztést és az alkalmazkodási képesség csökkenését indítja el.
Az embernél a beltenyésztési leromlás többféleképpen jelentkezhet. A UK Biobank adatain alapuló vizsgálat szerint a beltenyésztés növeli a homozigozitást, így nagyobb eséllyel jutnak kifejeződésre a részlegesen recesszív, káros allélek. Ennek következménye lehet az alacsonyabb testmagasság: unokatestvérek utódainál a kontrollcsoporthoz képest akár három centiméteres különbséget is mértek. Emellett csökkenhet a termékenység, romolhat a tüdő működése és a kognitív képesség.
A vérrokonok közötti házasságot gyakorló népességekben gyakoribb a koraszülés és az újszülöttkori halálozás is. A terhesség 33. hete előtti szülés kockázata 1,6-szer magasabb. Egy 2024–2025-ös, az indiai NFHS-felmérésre épülő kutatás a vérrokonságot a spontán vetélés és az újszülöttkori halálozás fokozott kockázatával hozta összefüggésbe. A kapcsolat különösen a vidéki térségekben volt erős, ahol korlátozott a megfelelő szülészeti ellátáshoz való hozzáférés.
