Minden gumiabroncs kopik, legyen téli vagy nyári, olcsó vagy drága, hazai vagy külföldi gyártmány. A kopás mintázata azonban sokat elárulhat az autó műszaki állapotáról, a guminyomásról és a vezetési stílusról.

Ha a futófelület nagyjából egyenletesen kopik, és csak az első kerekek külső széle használódik valamivel gyorsabban, az arra utal, hogy a futómű rendben van, a vezető pedig kíméletesen bánik az autóval. Amennyiben a jármű viselkedése megfelelő, és nem romlott észrevehetően a tapadás, az iránytartás vagy a haladóképesség, az abroncs a kritikus kopásig használható.

Ennek elérését a futófelület barázdáiban található kopásjelzők mutatják, amelyek helyét az oldalfalon a TWI felirat jelöli. Amikor ezek a keresztirányú sávok láthatóvá válnak, az abroncsot le kell cserélni. Ha a korábbi típus még kapható, és bevált, választható ugyanaz, egyébként hasonló minőségű és árú gumi ajánlott.

Más a helyzet, ha az abroncs szinte szemmel láthatóan, minden ezer kilométerrel egyre jobban és ráadásul egyenetlenül kopik. Ez az esetek többségében nem a gumi rossz minőségére, hanem az autó hibájára vagy a vezetési szokásokra utal.

## Foltos kopás: agresszív vezetés

A foltokban jelentkező kopást rendszerint a hirtelen, megcsúszásig tartó fékezés és a kipörgő kerekekkel végzett indulás okozza. Ilyen használat mellett nem lehet érdemi abroncs-élettartamról beszélni: szélsőséges esetben akár egy nap alatt is elkophat a gumi.

## Ha a külső vagy a belső szélek kopnak

A futófelület külső sávjainak fokozott kopása helytelen kerékösszetartásra utalhat. Felülnézetből ilyenkor a kerekek ék alakban, előrefelé összetartva állnak. Menet közben az autó kóvályoghat, erősen követheti az út nyomvályúit, a gumik pedig a kelleténél gyorsabban kopnak.

Ha az autó felőli, belső futófelületi sávok használódnak el gyorsabban, negatív összetartásról, vagyis széttartásról lehet szó. Az autó ilyenkor szintén rosszabbul tartja az irányt, és hol az egyik, hol a másik kerék felé húzna. Ésszerű sebességnél valószínűleg nem válik irányíthatatlanná, de a vezetése kellemetlen lesz. A futóművet mielőbb szervizben, erre szolgáló mérőpadon kell beállíttatni.

Ha a belső futófelületi sávok derékszögű, fogazott mintában kopnak, jelentős negatív kerékdőlés állhat a háttérben. Különösen problémás, ha a kerékdőlés szögét a futómű kialakítása határozza meg, ezért nem állítható – ez a modern autóknál gyakran előfordul. Ilyenkor a futómű geometriája is sérülhetett, ami alkatrészcserével járó, költséges javítást jelenthet.

Még súlyosabb, ha a karosszéria deformálódott. Ebben az esetben húzatópadon végzett egyengetésre és merevítők behegesztésére, tuning merevítők beépítésére, vagy a rugóstagok felső bekötési pontjainak átalakítására lehet szükség. Az összetartás beállítása egyszerűbb, mert az minden autón elvégezhető.

Nemcsak az első, hanem a hátsó kerekek kopását is érdemes figyelni. A korszerű, összetett hátsó futóműveknél sokszor a hátsó kerekek helyzete is beállítható. Ha erre nincs lehetőség, a rendellenesség hátterében valószínűleg a hátsó híd elgörbülése áll.

## Hullámos kopás, deformált gumi vagy felni

A futófelület hullámos kopása a kerékagycsapágyak vagy az első futómű csuklóinak holtjátékára utalhat. A lengéscsillapítók hibája is okozhat ilyen jelenséget.

Előfordulhat az is, hogy maga az abroncs vagy a keréktárcsa deformálódott. Ez általában észrevehető kiegyensúlyozatlanságot okoz. Ha a görbület szemmel nem látható, gumiszervizben kell ellenőriztetni. Jól láthatóan deformált abroncs esetén a gumit azonos típusúra kell cserélni, a műhelyben pedig meg kell mérni a felni ütését. A préselt acéltárcsa görgőzéssel helyreállítható, a könnyűfém keréktárcsák viszont a forrás szerint nem javíthatók.

## A guminyomás is kirajzolódik a futófelületen

Ha a futófelület két széle gyorsabban kopik, mint a közepe, az abroncsot túl alacsony nyomással használják. Ilyenkor a futófelület középső része befelé hajlik, ezért kevésbé érintkezik az úttal, mint a szélek.

Túl magas nyomásnál ennek az ellenkezője történik: a futófelület közepe kopik intenzívebben. A belső nyomás növekedésével az abroncs keresztmetszete félgömbszerű alakot vesz fel, és minél nagyobb a nyomás, annál erősebben terhelődik ennek a „félgömbnek” a csúcsa.

A helyes guminyomás az abroncs használatának egyik legfontosabb feltétele. Az előírt érték megtalálható az autó kezelési útmutatójában, és átlagosan 2,0–2,4 bar között van. A nyomást mindig hideg abroncson, vagyis indulás előtt kell ellenőrizni, nem pedig az út végén.