A madárhangok fontos részei a természet hangképének, ám nem mindegyiket halljuk egyformán kellemesnek. Egyes trillák dallamosak és megnyugtatók, mások élesnek vagy nyugtalanítónak tűnnek. A Tübingeni Egyetem kutatói azt vizsgálták, milyen akusztikai jellemzők állhatnak e különbségek mögött.

A németországi laboratóriumi kísérletben 84, 19 és 81 év közötti felnőtt vett részt. A résztvevők 123, Németországban széles körben elterjedt madárfaj hangjából hallgattak meg 15 másodperces felvételeket. A részleteket véletlenszerű sorrendben, azonos fejhallgatókon és beállított hangerővel játszották le, a fajok nevét pedig nem közölték. Minden felvételt ötfokú skálán kellett értékelniük a „nagyon kellemetlentől” a „nagyon kellemesig”. Az eredményeket a Frontiers in Bird Science folyóiratban tették közzé.

A kutatók a felvételek akusztikai szerkezetét is elemezték. Minden hangelemnél meghatározták az alsó, a felső és a csúcsfrekvenciát, az amplitúdót, valamint a frekvenciatartomány szélességét. A hangadás összetettségét az adott részletben előforduló különböző elemtípusok száma alapján mérték. Egyetlen jel ismételgetését kevésbé összetettnek tekintették, mint több, egymástól eltérő hang sorozatát.

Az összes felvétel átlagos értékelése 3,13 pont volt. A fekete rigó hangja végzett az első helyen 4,52 ponttal, míg a gyöngybagoly 1,32 ponttal az utolsó lett. Magas értékelést kapott a széncinege, a kék cinege és a zöldike is. E madarak hangját az emberek zöldterületekkel és nyugodt természeti környezettel társítják.

Az eredmények szerint a hallgatók a változatos, mérsékelt hangerejű madárhangokat kedvelték inkább, különösen akkor, ha nem tartalmaztak nagyon mély hangokat és túl széles hangmagasság-változásokat. Nem az számított, hogy ugyanannyi idő alatt hány hang szólalt meg, hanem az, mennyire változatos volt a jel.

Egy felvétel tehát nem vált kellemesebbé pusztán attól, hogy a madár gyakrabban hallatta a hangját. A többféle elemből álló, összetettebb ének viszont a többi akusztikai jellemző figyelembevétele után is magasabb értékeléssel járt együtt.

A szubjektív viszonyulás szintén befolyásolta az ítéleteket. Azok, akik általában kedvelték a madarakat, és jelenlétüket a jó közérzettel kapcsolták össze, gyakrabban minősítették kellemesnek a felvételeket.

A kutatásnak ugyanakkor vannak korlátai. A felvételek egy kereskedelmi gyűjteményből származtak, különböző években és eltérő körülmények között készültek. A hangerőbeli különbségeket ezért nemcsak a madarak hangja, hanem a mikrofontól való távolság vagy a használt felszerelés is befolyásolhatta. A vizsgálatban ráadásul kizárólag németországi felnőttek vettek részt, és helyi madárfajok hangjait hallgatták. Más országokban a kulturális képzettársítások eltérő eredményekhez vezethetnek.