Számos korszakalkotó találmányt egyetlen híres névhez kötünk, holott megalkotásukhoz több feltaláló és tudós egymásra épülő munkája vezetett. James Watt, Thomas Edison vagy Henry Ford szerepe valóban meghatározó volt, ám gyakran nem ők tették meg az első lépést.

## 1. A gőzgép

A watt mértékegység névadóját, James Watt skót mérnököt sokszor a gőzgép feltalálójaként emlegetik. Az 1765-ben elkészített szerkezete hozzájárult az ipari forradalom kibontakozásához Angliában, majd világszerte.

Az első kereskedelmileg sikeres gőzszivattyút azonban már 1698-ban megépítette Thomas Savery angol feltaláló. Berendezésével dél-angliai bányákból szivattyúzták ki a talajvizet, emellett a Hampton Court és a Campden House vízellátásának szabályozására is használták.

A teljes értékű gőzgépet Thomas Newcomen fejlesztette ki 1712-ben. Gőzzel mozgatott dugattyúja más gépeket hajtott meg, és 1735-re több mint száz ilyen szerkezet működött Angliában. Watt később jelentősen továbbfejlesztette a konstrukciót, de nem ő találta fel az eredeti gépet.

## 2. A távcső

Galileit a kísérleti fizika atyjaként tartják számon, és hozzá kötik a „Mégis mozog a Föld!” mondást is, noha valójában nem mondott ilyet. Gyakran a távcső feltalálását is neki tulajdonítják, amellyel állítólag felismerte, hogy rendszerünk középpontjában nem a Föld, hanem a Nap áll.

A műszert azonban Hans Lippershey holland szemüvegkészítő dolgozta ki. 1608. október 2-án szabadalmi kérelmet nyújtott be a holland rendi gyűléshez egy olyan eszközre, amely a távoli dolgokat úgy mutatta, mintha közel lennének.

A szabadalmat nem kapta meg, mert hamarosan egy másik műszerkészítő, Jacob Metius is jelentkezett hasonló találmánnyal, a hivatalnokok pedig nem tudták eldönteni, ki volt az első. Lippersheyt ennek ellenére bőkezűen megjutalmazta a holland kormány. Galilei egy évvel később továbbfejlesztette a szerkezetet, majd csillagászati megfigyelésekre használta.

## 3. A radioaktivitás

A radioaktivitás kutatását hagyományosan Marie és Pierre Curie nevéhez kapcsoljuk, pedig magát a jelenséget Henri Becquerel fizikus fedezte fel elsőként 1896-ban.

Foszforeszkáló anyagokkal végzett kísérletei során észrevette, hogy egyes anyagok, köztük az uránsók, külső hatás nélkül is képesek energiát kibocsátani. Ez jelentette a radioaktivitás kutatásának első lépését.

Becquerel eredményeit más tudósokkal, köztük a Curie házaspárral is megosztotta. Marie és Pierre Curie 1898-ra számos vizsgálatot végzett, és további elemeknél – például a tóriumnál, a polóniumnál és a rádiumnál – is kimutatta a radioaktivitást. Munkájukért Nobel-díjat kaptak, az első felfedezés érdeme azonban Becquerelé.

## 4. Az izzólámpa

Sokan úgy tudják, hogy az első elektromos lámpát Thomas Edison alkotta meg 1879-ben, története azonban jóval korábban kezdődött. Alessandro Volta 1800-ban fejlesztette ki a sóoldattal átitatott, váltakozva egymásra helyezett cink- és rézkorongokból álló galvánelemet. Az áramforráshoz csatlakoztatott, világító rézhuzal az izzószál egyik legkorábbi előzményének tekinthető.

Humphry Davy 1802-ben olyan elektromos lámpát készített, amelyben két szénrúd között fényes ív keletkezett. Ez fontos előrelépés volt, de a mindennapi világításra nem bizonyult igazán alkalmasnak.

Joseph Swan angol vegyész 1850-ben kezdett takarékosabb elektromos világításon dolgozni. 1860-ra elszenesített papírszálat használó izzót készített.

Alekszandr Lodigin villamosmérnök 1872-ben mutatta be kettős szénrúddal működő, nitrogénnel töltött burájú izzólámpáját, amelyre 1874-ben orosz szabadalmat kapott. Később az Egyesült Államokba költözött, ahol Alexander de Lodyguin néven króm-, irídium-, ródium-, ruténium-, ozmium-, volfrám- és molibdénszálas izzókat fejlesztett. Utóbbi változatot az 1900-as párizsi világkiállításon is bemutatták.

Edison érdeme az volt, hogy az izzólámpát különleges prototípusból kereskedelmileg sikeres termékké tette. Több mint hatezer anyagot vizsgált meg, hogy megtalálja a megfelelő izzószálat, végül elszenesített bambuszt választott. Ezt 1910-ig használták a tömeggyártásban, amikor a General Electric amerikai fizikusa, William David Coolidge volfrámra cserélte.

## 5. A repülőgép

Orville és Wilbur Wright 1903. december 17-én elsőként hajtott végre tartós, irányított repülést motoros repülőgéppel. Magát a repülőgép-koncepciót azonban nem ők találták fel.

Félix du Temple francia feltaláló már 1874-ben megépített egy gőzhajtású repülőgépet. A szerkezet utassal a fedélzetén rámpáról emelkedett a levegőbe, és rövid ideig repült. Ez volt az első, a levegőnél nehezebb repülő szerkezet, amely elrugaszkodott a talajtól, igaz, útja nagyon rövidre sikerült.

A Wright fivérek további előfutárai Otto és Gustav Lilienthal voltak. 1891-től számos kísérletet végeztek vitorlázógépekkel, és jelentős eredményeket értek el. Az aerodinamika és a gépek irányításának általuk vizsgált alapelvei rendkívül értékesnek bizonyultak a későbbi repülők számára.

Brazíliában ugyanakkor a brazil születésű Alberto Santos-Dumont tekintik a világ első pilótájának. Az érvelés szerint a Wright fivérek gépe rámpáról indult, Santos-Dumont repülője viszont saját erejéből emelkedett a levegőbe.

## 6. Az autó

Henry Ford 1908-ban dobta piacra a T-modellt, az első széles körben népszerű és sikeres autót egy olyan korban, amikor az emberek többsége még lóháton vagy lovas járművel közlekedett. Emiatt sokan Fordot tartják a személyautó feltalálójának.

Ford valóban óriási hatást gyakorolt az autóiparra, de az első ilyen járművet Karl Benz német mérnök és feltaláló alkotta meg. 1885-ben készítette el az első belső égésű motorral hajtott autót. A Benz Patent-Motorwagen háromkerekű volt, és kevésbé kényelmes, mint Ford későbbi modellje.

Ford további elődei közé tartozott Wilhelm Maybach és Gottlieb Daimler. A két német mérnök 1889-ben mutatta be az első négykerekű, belső égésű motoros autót.

Ford elsősorban a gyártási folyamatot forradalmasította. Szerelőszalagja jelentősen növelte a termelés hatékonyságát, és annyira csökkentette az autók árát, hogy az átlagemberek számára is elérhetővé váltak. Ezért mondják róla, hogy „kerekekre tette Amerikát”.

## 7. A rádiókommunikáció

A rádiókommunikáció feltalálójaként gyakran Guglielmo Marconit említik. Az olasz feltaláló 1901-ben hozta létre az első vezeték nélküli kapcsolatot az Atlanti-óceánon át, de a rádió alapgondolata nem tőle származott.

Egyik elődje Nikola Tesla szerb–amerikai mérnök és feltaláló volt. A 19. század végén vezeték nélküli kommunikációval kísérletezett, és olyan rendszert dolgozott ki, amely nagy távolságra tudott rádióhullámokat továbbítani. Ezt 1895-ben nyilvánosan bemutatta, és a rádióhullámok adásához, illetve vételéhez kapcsolódó szabadalmakat szerzett.

Marconi másik jelentős előfutára Alekszandr Popov fizikus volt. Szintén 1895-ben, szentpétervári nyilvános előadásokon sikeresen bemutatta a rádiókommunikáció működését. Készüléke távolról is képes volt rádiójeleket fogni, és meteorológiai műszerek jelzéseinek vételére használták.

Elsőként azonban David Edward Hughes bizonyította, hogy rádióhullámokkal hang is továbbítható. Széntömbökből épített mikrofonos készüléke 1878-ban akár 460 méteres távolságból is sikeresen vett jeleket. Hughes tehát kilenc évvel azelőtt találkozott a rádióhullámokkal, hogy Heinrich Hertz 1888-ban igazolta volna létezésüket.

Hughes nem tudta megmagyarázni készüléke működését: elektromágneses indukciónak tulajdonította a jelenséget, és gyakorlati felhasználást sem talált hozzá. Marconi később elődei technológiáit alkalmazva kereskedelmi terméket hozott létre: a vezeték nélküli távírót.

## 8. A grafikus felhasználói felület

Sokan a Bill Gates vezette Microsoftnak tulajdonítják, hogy a Windows révén elterjesztette a kurzort, az ikonokat és az ablakokat használó grafikus felületet. A grafikus felhasználói felület, vagyis a GUI koncepcióját azonban Douglas Engelbart dolgozta ki az 1960-as években.

Rendszerében már ablakok, ikonok és menük szerepeltek, a számítógépet pedig mozgatható egérmutatóval lehetett kezelni. Engelbart mutatta be a hipertext és a hipermédia elképzelését is, ezzel az internet és a webes technológiák egyik előfutárává vált. Emellett ő találta fel a számítógépes egeret.

A Xeroxra nagy hatást gyakoroltak Engelbart fejlesztései. Alan Kay csapata 1973-ban mutatta be az egérrel és grafikus felülettel ellátott Xerox Alto számítógépet.

Steve Jobs 1979-ben figyelt fel az elképzelésre, amelyet később az Apple Lisa számítógépbe, majd a népszerű Macintosh termékcsaládba is beépített. A Microsoft csak ezután készítette el a grafikus felület saját változatát a Windows operációs rendszerhez.