Az evolúció nem csupán a régmúlt története: hatásai ma is megfigyelhetők az állatok testfelépítésében és az emberi szervezet változásaiban. Öt tudományosan alátámasztott példa mutatja meg, milyen váratlan irányokat vehet.

## 1. A pandák ősei ragadozók voltak

Az óriáspandát békés növényevőként ismerjük, amely szinte kizárólag bambusszal táplálkozik. Ősei azonban húsevők voltak, maga a kínai bambuszmedve pedig távoli rokona a hiénáknak, a kardfogú macskáknak és a borzoknak.

A tudósok nem tudják biztosan, miért hagytak fel a pandák a húsevéssel. Emésztőrendszerük mindenesetre őrzi ragadozó múltjuk nyomait: belük rövid, mint a legtöbb húsevőé, és egyáltalán nem hasonlít a kérődzők hosszú emésztőrendszeréhez. Emiatt a növényi táplálékot nem emésztik túl hatékonyan, ezért jóformán egész nap bambuszt kell enniük, hogy jóllakjanak.

## 2. A bálnák a sertések, zsiráfok és szarvasok rokonai

A bálnák a Föld történetének legnagyobb állatai: méretben még a dinoszauruszokat és az ősi vízi hüllőket is felülmúlják. Annál meglepőbb, hogy egyik ősük a nagyjából 50 millió évvel ezelőtt élt, szarvasszerű Indohyus volt. Ez a patás állat nem nőtt nagyobbra egy macskánál.

Távoli leszármazottja, a Pakicetus már jóval nagyobb testű volt, hússal táplálkozott, és a vízben, lesben állva vadászott, akár a krokodilok. Külseje egy apró patájú farkaséra emlékeztetett, és többet úszott, mint amennyit szárazföldön járt.

A következő leszármazottak, a protocetidák már magabiztosabban úsztak, és 48–42 millió évvel ezelőtt kijutottak az óceánba. Ők voltak a bálnák távoli elődei.

E rokonsági kapcsolatok miatt a tudósok a bálnákat és a delfineket a párosujjú patásokkal együtt a cetpárosujjú patások közé sorolják. Ebbe a csoportba tartoznak többek között a zsiráfok, a sertések, a tevék és a kérődzők, így a szarvasmarhák is.

## 3. A rákfélék újra és újra rákszerűvé válnak

A porcelánrákok neve megtévesztő: valójában nem valódi tarisznyarákok. Számos rákféle egymástól függetlenül alakított ki rövidebb, kerekdedebb, tarisznyarákszerű testet. A folyamat neve karcinizáció, és az evolúció történetében legalább ötször lezajlott.

A királyrákok például a késő kainozoikumban remeterákokból alakultak ki, a porcelánrákok homárszerű ősöktől származnak, a pálmatolvaj pedig szintén a remeterákok rokonsági köréből ered.

A jelenség a konvergens evolúció egyik esete: különböző fajok hasonló formát vesznek fel, mert az adott körülmények között az előnyös. Ugyanezért emlékeztetnek a delfinek a halakra, noha nem közeli rokonaik: az óceánban az uszonyok hasznosabbak a patáknál. A tarisznyarákszerű test stabilabb, és hatékonyabb mozgást, így eredményesebb vadászatot tesz lehetővé.

## 4. Az érzékszervek megjelenése ösztönözte az agy fejlődését

Több milliárd évvel ezelőtt az első többsejtű élőlények közé tartozó őseink testének felfelé néző részén fényérzékeny receptorok alakultak ki. Ezek alig tudták megkülönböztetni a világosságot a sötétségtől, mégis hasznosak voltak: jelezhették például, ha egy ragadozó úszott el az élőlény fölött.

E kezdetleges szemek és más érzékszervek korábban jelentek meg, mint az agy. Előttük nem is volt szükség ilyen központra, hiszen nem érkezett érzékszervi információ, amelyet fel kellett volna dolgozni.

A kockamedúzáknak például akár 24 szemük is lehet. Közülük kettő kifejezetten összetett: szaruhártyájuk, lencséjük és retinájuk is van. A kockamedúzáknak még sincs agyuk, csupán egy kezdetleges ideggyűrűjük. Lehetséges, hogy ez egyszer valami összetettebbé fejlődik, egyelőre azonban enélkül is boldogulnak.

## 5. Az emberiség fokozatosan elveszítheti a bölcsességfogait

Az ember evolúciója ma sem állt le. Ennek egyik példája, hogy sokaknak egyáltalán nincs bölcsességfoguk, míg másoknál ezek a fogak jelentős fájdalmat és kellemetlenséget okoznak.

Amikor őseink főként durva, növényi eredetű táplálékot fogyasztottak, nagyobb állkapocsra és további őrlőfogakra volt szükségük. Az étrend változásával az állkapocs kisebb lett, ezért a bölcsességfogak egyre gyakrabban maradnak impaktált állapotban, vagyis nem törnek elő. Egyes embereknél pedig már ki sem alakulnak.

A tartósan használaton kívüli szervek az evolúció során visszafejlődhetnek. Hasonló folyamat figyelhető meg egyes bélparazitáknál is: elvesztették emésztőrendszerüket, idegrendszerük pedig leegyszerűsödött, ami életmódjuk mellett előnyösnek bizonyult.