Skandináv gyökerei lehettek annak a fiatal nőnek, akit a 17. században sarlóval a nyakán és lakattal a lábujján temettek el a mai Lengyelország területén. Egy új kutatás szerint idegen származása miatt kívülállónak tarthatták, miközben a sírban talált értékes dísz arra utal, hogy viszonylag kiváltságos helyzetben élhetett.

A különös temetkezést 2022-ben tárták fel a lengyelországi Pieńben, a Kujávia-pomerániai vajdaságban. A sír azért keltett világszerte feltűnést, mert az elhunytat eltemető emberek rendkívüli óvintézkedésekkel próbálhatták megakadályozni, hogy visszatérjen a halálból.

A régészek egy háromszög alakú lakatot találtak a fiatal nő bal lábának nagyujján, a nyakára pedig egy vasból készült sarlót helyeztek, pengéjével a torok felé. A kutatók szerint mindez arra utal, hogy a helyiek különösen veszélyesnek tartották. Elképzelhető, hogy a 17. századi Lengyel–Litván Unióban gyakori csapásokért, például betegségekért és éhínségekért is őt okolták.

A lakat jelképesen elzárhatta az élők és a holtak közötti kapcsolatot, így a közösséget védte volna az elhunyt visszatérésétől. A sarló további óvintézkedés lehetett: a hiedelem szerint, ha a halott megpróbál felkelni, az eszköz elvágja a torkát vagy lefejezi. A népi hagyományban a vasat és az éles szerszámokat különösen hatásos védelemnek tartották a démonokkal, a boszorkánysággal és a gonosz szellemekkel szemben.

A régészek azt is megállapították, hogy a sarlót nem az eredeti temetéskor tették a nyakra. A sírt később újra felnyitották, és csak ekkor helyezték el benne az eszközt. A kutatók szerint ez jól mutatja, milyen erős félelmet kelthetett a halott a helyi közösségben.

A Journal of Archaeological Science: Reports folyóiratban megjelent új tanulmány szerzői radiokarbonos kormeghatározást, DNS-vizsgálatot, elemanalízist és stabilizotóp-elemzést végeztek. Ezekkel részletesebb képet kaptak a Zosiának elnevezett nő életéről, haláláról és temetéséről.

Az eredmények alapján Zosia nagyjából a 17. század közepén halt meg, 17–19 éves korában. Testmagassága 162 és 168 centiméter között lehetett.

A genetikai vizsgálat skandináv származás lehetőségét vetette fel, ezt azonban a stronciumizotópok elemzése nem támasztotta alá. A kutatók szerint Zosia második generációs bevándorló lehetett, vagy családja a közvetlen környezeten kívülről származhatott, miközben ő már azon a vidéken nőtt fel, ahol később eltemették. Családi háttere miatt ennek ellenére idegennek, akár kitaszítottnak is tarthatták.

A vizsgálat egy lehetséges harmadik védelmi eszköz nyomait is feltárta. Az elhunyt szájába a halála után valamilyen rézben gazdag tárgyat helyezhettek. Ez okozhatta a szájpadláson látható kiterjedt zöldes elszíneződést, valamint a koponyaalap, az orrüreg és az első két nyakcsigolya csontjainak színváltozását.

Egyelőre nem tudni, pontosan milyen tárgyról lehetett szó. A kutatók biztosak abban, hogy nem rézérme volt, az ugyanis jóval kisebb területen hagyott volna zöld elszíneződést.

Zosia alsó állkapcsa körül egy finoman szőtt díszszalag töredékei is előkerültek. A szalag alapja selyemből készült, szélein pedig négy, tiszta aranyból és ezüstből készült szál futott. Ez viszonylag kiváltságos társadalmi helyzetre utalhat, ami még rejtélyesebbé teszi, miért bántak ennyire szélsőséges módon a maradványaival.

A fiatal nő halálának oka továbbra sem ismert. Korábbi vizsgálatok szerint a szegycsontjában hemangióma, vagyis éreredetű daganat alakult ki. Ez fájdalmat, valamint látható mellkasi deformációt vagy duzzanatot okozhatott, de valószínűleg nem ez vezetett a halálához.